Politikai Ujdonságok, 1886 (32. évfolyam, 32-52. szám)
1886-08-11 / 32. szám
434 alkalma lehetett alaposan tájékozni ő felségét a magyarországi helyzetről s azon aggodalmakról, melyek az ország közvéleményét heteken át izgatottságban tartották. Ő felsége, mint a jelek mutatják, tökéletesen megnyugtatta Tisza Kálmánt az iránt, hogy Magyarország alkotmányos jogait semmiféle veszély nem fenyegeti. Egyelőre ugyan az isdhli kihallgatások eredményei tényekben nem nyilatkoznak, kivévén azt az egy tényt, hogy Tisza kormányon marad, ami annak bizonyítéka, hogy a korona bizalmát ma is bírja. De a félhivatalos sajtó egyhangú biztosításai szerint, valamiféle királyi manifesztáczióra van kilátás, melyre a Budavár visszavételének két százados emlékünnepe szolgáltatná az alkalmat s melynek czélja lenne, a nemzet aggodalmait eloszlatni s az országot megnyugtatni az iránt, hogy u. n. katonai reakczió nem fenyegeti szabadságait. Nem kívánunk bírálatot gyakorolni az időközben, mint látjuk, «megnyugtatássá» átalakult «elégtétel» tervezett formája, tartalma és értéke felett, mert hisz azt ma még nem ismerjük. Az ország mérsékeltebb elemei nem kívánják élesbíteni az ország és a hadsereg közt fenforgó ellentéteket s a békülékeny hangulat általában erősbödött. Ezt mutatják nem csupán az egyes megyék által az u. n. Edelsheim- Janszky ügy alkalmából hozott határozatok, hanem a nagy számban tartott népgyűlések csendes lefolyása is. A közvélemény e nyilvánulásait mindenfelé higgadtság és mérséklet jellemzi s ha van valami, ami rossz vért csinálni alkalmas, ez inkább a bécsi sajtó egy részének rosszakaratú agyarkodása, mint a népgyűlések tisztességes és komoly határozatai. A cseh politikusok részéről akció van készülőben a kiegyezési javaslatok módosítása czéljából. A csehek ugyanis a czukoradó-törvény némely határozmányait a cseh-morva czukoriparra nézve károsaknak tartják, továbbá a bankügyben vannak bizonyos követeléseik. Azt akarják ugyanis, hogy a bankjegyeken cseh nyelven is ki legyen fejezve az érték, továbbá, hogy az osztrák-magyar bank csehországi fiókjai számára szintúgy egy átalányöszszeg biztosittassék, mint ez Magyarország részére biztosítva van. Végül óhajtják a cseh fiókok szaporítását s több ilynemű engedményeket. A cseh politikusok arra törekesznek, hogy a mint a petroleumvám kérdésében sikerült az egész osztrák jobboldalt egy kalap alá vonni s vele a Grobolszki-féle javaslatot elfogadtatni s ez által a Taaffe-kormányt a petroleumkérdésben újabb alkudozásokra kényszeríteni , épugy sikerüljön egyesíteni a kormánypárt összes töredékeit a czukoradó s a bankkérdésben is a fémjelzett óhajok keresztülvitelére. Miután a csehek a specziális galicziai érdeket képező petróleumkérdésben a lengyeleket támogatják, most oda törekesznek, hogy a specziális cseh érdeket képező pontokra nézve is megnyerjék az összes kormánypárti tábor támogatását Mily eredménye lesz ezen akciónak, ma még biztosan tudni nem lehet Hangsúlyozandó azonban, hogy a Taaffe-minisztérium előleges párthatározatok által újabb alkudozások kezdésére nem szorítható, mert határozott köteleztséget vállalt arra nézve, hogy mindent el fog követni, hogy a magyar kormánynyal megkötött kiegyezési javaslatokat, úgy ahogy vannak, a reichszábban keresztül fogja vinni. Csak ha a birodalmi tanács a javaslatokat módosítja, kezdhet az osztrák kormány újabb alkudozásokat. Nem elég tehát a jobboldal töredékeit egy előleges értekezletre összehozni, hanem szükséges azokat egy komoly parlamenti akcióra is együtt tartani. Az pedig mégis kissé merész pártpolitika, azon kormány ellen, melynek fentartása a cseheknek annyira érdekükben van, formaszerinti harczot kezdeni oly kérdések egész sorában, melyekben ama kormány aligha, a magyar kormány még kevésbé engedhet. A cseh akció formai nehézségein kívül még az illető óhajok és követelések érdemére nézve is nagyobb nehézségekbe ütközik, mint a petróleumvám kérdésében kifejtett működés. Ott egy tisztán magyar érdek ellen egyesültek az osztrák pártok, itt a csehek oly speciális követelései mellett kellene nekik egyesülni, melyeket minden osztrák tartományra kiterjeszteni akarni képtelenség volna, s melyek ellen az osztrák-német tartományokban legyőzhetetlen volna az ellenszenv, nem is szólva arról, hogy maga a hatalmas bank, a kormány s az udvar egyenlően irtóznak oly bankügyi dekompozícziótól, aminőt a csehek programmjukba felvettek. Hogy tehát a cseh politikusok legújabb kísérlete eredményre vezessen, az merő lehetetlenség, de hogy a kiegyezés befejezését késlelteti s a Taaffekormány helyzetét nehezíti, az bizonyos. Mi magyarok ennélfogva nyugalommal nézünk egy oly harcz elé, mely elsősorban az osztrák minisztérium és saját pártja közt lesz kiküzdendő. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 32. szám. 1886. XXXII. évfolyam. A Janszky-ügy. Tisza miniszterelnök a királynál járt Ischlben. Minden hit megegyezik abban, hogy a magyar miniszterelnök a korona legteljesebb bizalmával találkozott, s Tiszának az volt egyik czélja, hogy e tekintetben párthíveit meggyőzze az ellenkezőnek teljes alaptalanságáról. A miniszterelnök és a korona közti egyetértés tehát sértetlenül került ki a legutóbbi hetek kellemetlen eseményeiből. Az ischli kihallgatáson Tisza arra is módot keresett, hogy felsőbb helyről a nemzeti érzület megnyugtatására mi volna a legczélszerűbb. A formát meg is találta. Tisza miniszterelnök aug. 15-én a történelmi kiállítás megnyitásában részt fog venni. Úgy ez, mint a lovaskaszárnya alapkövének aug. 30-án történő letétele, mikor a király is Budapesten lesz, vagy Budavára visszafoglalásának szept. 2-án végbemenő kétszáz éves évfordulója, megannyi kedvező alkalom, hogy akár szóban, akár legfelsőbb kézirat által az eset megérintessék néhány szóval. Átalában az a meggyőződés, hogy királyi kézirat jelenik meg Budavár visszavételének kétszázéves jubileumán, s az 1849-iki budai ostrom emléknapjánál Janszky által végrehajtott feltűnő eset és következményei által izgatott hangulat e királyi kéziratban fog egy mondatot találni. A félhivatalos lapok emlékeztetnek, hogy törvénytelenség vagy alkotmányba ütköző nincs semmi a Janszky-esetben, mert a kinevezések kizárólag a korona jogába tartoznak, semmiféle minisztertől azok nem függnek. Így tehát azok, akik Tiszának a királynál történt kihallgatásától «elégtételt» vártak, rosszul fogták föl a helyzetet. A Jánszky-ügygyel egyébiránt most a törvényhatóságok és a népgyűlések foglalkoznak. Az egész eset a külföldi sajtót is foglalkoztatja még mindig. A törvényhatóságok. Aradon a polgárság pártkülönbség nélkül értekezletet tartott, s abban állapodott meg, hogy a legközelebbi városi közgyűlésen a nemzeti önérzet sérelme ügyében a képviselőházhoz felterjesztendő felirat indítványoztassék. Az indítványt a különböző politikai pártokból alakult bizottság szövegezi s így annak egyhangú elfogadása biztosnak tekinthető. Aradon ennélfogva népgyűlés nem tartatik. — Hajdumegye aug. 13 iki közgyűlésén indítványt fognak tenni, hogy az országgyűléshez felirat intéztessék. — Somogymegye egy, hangulag elfogadta Szalay Károly országgyűlési képviselő indítványát, mely szerint feliratban kérendő meg az országgyűlés, hogy sürgősen tegyen intézkedéseket a nemzet megnyugtatására és jogainak megóvására. — Kecskeméten a függetlenségi párt a város közgyűlésén indítványoz feliratot, s ha az indítvány el nem fogadtatik, akkor tartanak népgyűlést. — Tolna megye bizottságának a megyei és községi törvények végrehajtásában tartott rendkívüli közgyűlésén Jeszenszki Sándor báró bizottsági tag az Edelsheim-Janszki-ügyben indítványt nyújtott be. Minthogy e tárgy rendszeresen előre bejelentve nem volt, az indítvány fölött Ellman Miklós bizottsági tag és Perczel Dezső alispán beszéde után, valamint Fürdős Vilmos tiszti ügyésznek az ügyrendre hivatkozó ellenindítványa következtében a közgyűlés napirendre tért. Pécsett az augusztus 8-ára tervezett népgyűlést elhalasztották, s csak 8-dikához egy hétre tartják meg a dalünnepélylyel egyidejűleg. * Augusztus 8-ikán a következő helyeken tartottak népgyüléseket: Nagyvárad. A szent László-téren 7000 főnyi tömeg gyűlt össze. Elnökül Mikulay Géza mérnököt választották, ki röviden előadta a népgyülés okát. Jelen voltak Rigó Ferencz és Lukáts Gyula országgyűlési képviselők is. (A város képviselője tudvalevőleg a miniszterelnök.) Kunyhóssi János nagy hatással adta elő a történteket, és végül határozati javaslatot terjesztett elő, mely 3 pontból áll és a király iránti hódolat kifejezése mellett a Janszky-eset sérelmeit és a magyar hadsereg fölállításának követelését is magában foglalja. E javaslatot lelkesedéssel fogadták és Rigó képviselőt megbízták, hogy a képviselőház elé terjeszsze. Majd Lukáts Gyula képviselő szólalt föl. Beszédében kimondta, hogy bár nem óhajtaná népgyűlésekkel kormányozni az országot, a jelen esetben helyesli, hogy ilyen gyűléseket tartanak. Beszédét azzal fejezte be, hogyha odafönn nem fogadják el a javaslatot, mely békejobbot nyújt nekik, ők bánják. Még Nagy Lajos beszélt az ifjúság részéről. . A veszprémi népgyülésre Eötvös Károlyt is meghívták, kit előtte való nap ünnepélyesen fogadtak. A népgyűlésre a megyéből is sokan érkeztek. A gyűlést Unger Manó ügyvéd, mint elnök nyitotta meg, Fodor Gyula ügyvéd ismertette a helyzetet, s előterjesztő a határozati javaslatot, amely a budapesti népgyülés határozatával megegyezik s azzal az inditványnyal végzi, hogy a feliratot az országgyűlésen Győrffy Géza, a megyei közgyűlésen pedig Ányos Tivadar terjeszsze elő. A határozatot a népgyülés lelkes éljenzéssel elfogadta. Ezután beszélt Eötvös Károly, kit riadó éljenzéssel fogadtak, s beszéde közben is zajosan éljeneztek. A sértésekről szólt, melyek legújabban érték a nemzeti közérzületet. A Bécsből jövő sértegetéseket népünk szokta tűrni, tűri háromszáz év óta. A nemzet kibékült királyával a kiegyezéskor, de a régi sebben egy szálkát benfelejtettek: a közös hadsereg szelleme a régi, amely nemzedékünket elnémetesíteni, alkotmányunkat megtámadni, hagyományainkat sértegetni nem szűnik. A kormány terrorizál, de az ijesztgetőkre a nemzet ne hallgasson. Szólaljon föl a nép, ha bántódás érinti, ne kérdezze senkitől, fáj-e neki az arculütés ? Ischlben biztosan nem mondják a nemzetnek, hogy védje önérzetét; ne ott kérdezzük, mi fáj nekünk? Szavait nagy éljenzés követte. Esztergomban a népgyűlésen Polónyi Géza országgyűlési képviselő is részt vett. A gyűlés iránt a legnagyobb érdeklődés nyilvánult a prímás székhelyén. Beliczay Gyula ügyvéd elnökölt, s Polónyi szólalt föl legelőször, felhozva, hogy mennyiszer sértegetnek bennünket a közös hadsereg «hagyományos» szellemére való hivatkozással. Pedig mi nem számíthatunk olyan hadseregre, amely csak osztrák hagyományt ismer. A közös hadsereg intézménye igy, ahogy van, nem hús a mi húsunkból, nem vér a mi vérünkből. Janszkyt a Hentzi koszorújáért avanzsíroztatták s hogy miért nem léptetnek elő magyar tábornokot? mert magyar generálisunk nincsen. A magyar katona csak profintért, meg keserűségért szolgál. A magyar ifjúság visszahúzódik a hadseregtől a hazafiatlan bánásmód miatt s innen van, hogy a hivatalnokok hadserege már 46 ezer főre szaporodott. Oly szám az, melynél még az 50 milliós Egyesült Államok béke idején fönnálló hadserege is csekélyebb. Itt az ideje, hogy a nemzet nyilatkozzék, hogy fölemelje tiltakozó szavát azon hazafiatlan szellem ellen, mely össze akarja rombolni alkotmányunk védbástyáit. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Beliczay elnök felolvasta a fővárosi népgyülés határozatát, mely egyhangúlag lett elfogadva s a képviselőházhoz való beterjesztésre Polónyi kéretett föl. Győrben a népgyülés elnökül egyhangúlag Krisztinkovits Edét és Varga Józsefet választotta meg. Varga beszéde után Szávay Gyula terjesztette elő a határozati javaslatot, mit óriási tetszéssel fo