Postás Dolgozó, 1956. november

1956-11-30

A postás üdülőkről... A postás dolgozók között a múltban ért jogtalan sérelmek miatt sokszor hangzott el a következő megállapítás: „Elvették az üdülőinket!“ „A szak­­szervezet odaadta az üdülőinket!“ stb. Mi a helyzet ezen a téren ? 1945 előtt a következő üdülők álltak a postások rendelkezésére: Héviz, Zirc, Mátraháza, Balatonfüred, Balatonalmádi, Balatonföldvár, Horány. A postának­­ jelentős gyer­meküdülője csak Balatonbogláron volt. 1945 után a postás üdülőházak és így az üdültetett dolgozók száma is lényegesen megnövekedett. Jelenleg a szakszervezet az alábbi üdülőházakkal rendelkezik: Héviz, Zirc, Mátraháza, Balatonfüred, Bala­­tonföldvár, Keszthely, Nagymaros és Hajdúszoboszló.Ezenkívü­l dolgozóink az ország legszebb üdülőit is igénybe vehetik, így Lillafüredet, Galyatetőt, Pécs—Mecseket, Sopron—Lövereket stb-t. Ezeken felül az idei évben is 230 dolgozónk üdült a hévízi, a balatonfüredi és a parádi szakszer­vezeti szanatóriumokban. Több üzemünknek önálló üdülője is van, így a Távbeszélő Igazgató­ságnak, Budapesti Főpostának, Hely­közinek, Pécsi Igazgatóságnak stb. Gyermek­üdülőnk jelenleg Balaton­­szabadiban és Zirc-Tündérmajorban van. 1945 előtt az akkori üdülőinkben évente kb. 2000 postás üdült, még­pedig minden szak elkülönítve a saját üdülőjében, így a jogászok és mérnökök Mátraházán, Balatonfü­re­­den, az üzemi tisztviselők Balaton­­földváron A hévízi és­ a balaton­almádi üdülőkben nem a dolgozók legszélesebb rétege kapott beutalást. Jelenleg évente kb. 4000 dolgozó üdül szakszer­vezeti üdültetés kereté­ben. Az eddig ismertetett helyzetből kitűnik, hogy üdülési hálózatunk az 1945. év előtti állapothoz mérten lényegesen bővült, ezenfelül üdülőink korszerűsítésére évről-évre nagy gon­dot fordítottunk és több új üdülőt létesítettünk. Mégis mik azok a sérel­mek, melyeket dolgozó­ink jogosan hangoztat­nak ? A jelenlegi üdülőink közül hiá­nyoznak olyanok, melyek igen hozzá­nőttek a postás dolgozók szívéhez. Mint pl. hévízi postás gyógyház, balatonalmádi postás üdülőház és a balatonboglári postás szünidei gyer­mekotthon. Abban az időben és a későbbiek folyamán is a szakszervezet mindent elkövetett, hogy úgy a hévízi gyógy­üdülőt, mint a balatonboglári gyer­meküdülőt megmentse a postások részére, azonban a kormánnyal szem­ben az akkori viszonyok között ez lehetetlen volt. Mi postás dolgozók úgy érezzük, hogy az elvett üdülőinket nem pótol­ják a részünkre juttatott újabb üdü­lők sem. Most követeljük, hogy a postások szívéhez úgy hozzánőtt üdülőinket visszaadják. Követeléseink megvaló­sítása érdekében máris eredményes tárgyalásokat folytat szakszervezetünk vezetősége a Szakszervezetek Orszá­gos Szövetségével. A Szakszervezetek Országos Szövetségével megállapod­tunk, hogy hévízi gyógyfürdőnket­, siófoki és balatonboglári üdülőnket sürgősen visszaadják. A balatonalmádi üdülő használatba vétele ügyében alkalmas időben is­mételten tárgyalásokat fogunk kez­deni az illetékes katonai hatóságok­kal. Itt megjegyezzük, hogy az üdülő jelenleg is telekkönyvi tulajdonun­kat képezi. Ugyancsak telekkönyvi tulajdonunkat képezi a hévízi és a balatonboglári gyermeküdülő is. Most a tényleges használatbavétel van soron. Az eddig elmondottak az üdülte­tés alapvető problémái, melyeknek megoldása a szakszervezet fontos feladata. Ezenkívül dolgozóink gyakran sé­relemként említik azt is, hogy a pos­tás üdülőkben más szakmabeliek is üdülnek. A helyzet azonban az, hogy a mi dolgozóink is üdülnek az or­szág többi üdülőiben, Lillafüreden, Galyatetőn, s máshol. Ezeket a he­lyeket természetesen csereként a saját üdülőinkben kell viszonozni. Bár módunkban állna lemondani arról, hogy dolgozóink más üdülőkben is üdüljenek és akkor a postás üdülők­ben kevesebb más szakmabeli dol­gozó üdülne. Ez azonban nem volna előnyös a postásoknak, mert a postás dolgozók között is sajnos nagy szám­mal vannak olyanok, akiknek magas­Az elmúlt hetekben sok postás dolgozó aggódva gondolt arra, ho­gyan fogja családját élelemmel ellátni. Ezeknek a gondoknak enyhítése vé­gett a Vezérigazgatóság a Magyar Postások Szabad Szakszervezetével együtt november 14-én létrehozta az ellátási csoportot. Ez a szerv foglal­kozik azoknak a különféle árucik­keknek a beszerzésével, amelyeket egyrészt vidékről szállítanak, más­részt az Állami Gazdaságok Minisz­tériuma utal ki a postások részére. Az élelmiszerek szétosztását a Posta Szociális Hivatala és a Szakszerve­zet közösen végzik. Rendkívüli erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy az ellátás folyamatos legyen és a legszüksé­gesebb élelmiszereket megkapják a dolgozók. Igen komoly nehézséget jelentett és jelent még ma is a közlekedési eszközök hiánya. Bár a járműtelepi gépkocsik megvoltak, azonban szer­vezési hibák miatt sokszor késve, a sztrájkok miatt pedig egyáltalán nem álltak rendelkezésünkre. Emiatt az­tán az üzemek sem tudták elszállí­tani a kiadott árukat az első napok­ban. Ez különösen sújtotta a távo­labbi helyeken lévő postaszerveket. Az élelmesebb és rátermettebb szak­­szervezeti szervek brigádokat szer­veztek, kézikocsival, villamos targon­cával szállították az élelmet a pos­tásoknak. Ezek a nehézségek akadályozták meg a vidéki szaktársaink által felkí­nált segítség igénybevételét is. Ha ezeket ezideig nem is tudtuk igény­bevenni, ezúton is hálás köszönetün­­ket küldjük a nemes segíteni­ akarás­­ért. A Szociális­­­iatal csupán a konyhák és gyere­kintézmények el­látására volt keres­­ezkedve, így fel­készületlenül ért e­z a komoly fel­adat, de ennek e­lére viszonylag zavartalanul átállt a­z üzemek ellátá­sára is. A Szociál Hivatal dolgo­zóinak egy része s­inte emberfeletti munkát végzett, n­apokig a szó tel­jes értelmében éjjelislappal dolgoztak, raktároztak, számí­­­tak, kiadtak stb. A sok-sok váratlan­ul felmerülő prob­lémáról,­­nehézség­ől szólni nem célja tájékoztatónk­ak. Az bizonyos, hogy akik résztvel , ebben a mun­kában, sok izgalo­mmal, néha talán a kelleténél hango­­bb szóval is, de szívvel és lélekkel dolgoztak azon, lati vagy egyéb speciális üdülés szükséges. Az is természetes, hogy a télen is nyitvalévő üdülőinket — Mátraháza, Balatonfüred, Nagymaros — csoportonként összesen 100 férő­hellyel a legnagyobb igyekezet mel­lett sem tudjuk­ a téli időszakban teljesen betölteni postás dolgozókkal. Helytelen, ha ezt tájékozatlanságból egyesek sérelmesnek tekintik és úgy magyarázzák, hogy a postás üdülők nem a postásoké. Üdülőinket eddig is igyekeztünk a postás dolgozók szolgálatába állí­tani. Ezt igazolják az üdülőinkben pihenő dolgozóink véleménye is. Most az a közvetlen feladatunk, hogy mivel a tragikus események során számos postás család vált haj­léktalanná, vagy szenvedett súlyos károkat, az üdülők felszereléséből igyekezzünk a hajléktalanok részére új otthonokat berendezni, illetve a kárt szenvedetteket a legszükségesebb bútorokkal és ágyneművel ellátni. Erre a célra üdülőinkből eddig 25 teljes felszerelést: ágyakat, matraco­kat, paplanokat, ágyneműt, törülkö­zőt, kályhákat stb. hoztunk fel. Ez­úton is felkérjük a Szakszervezeti hogy minél több élelmiszer kerüljön a postás dolgozók asztalára. Beszéljen erről néhány számadat. Néhány nap alatt így novembe 15-től 22-ig 140 q cukrot, 42 q sza­lonnát, 21 q lisztet, 78 q zsírt, 36 q sót, 10 q rizst, 39 q libát, 56 q burgo­nyát, 10 q sertést, 150 q egyéb húsféleséget, ösz­­szesen mintegy 535 q élelmiszert vásárolhat­tak dolgozóink. Az egyes postaszervekről és szak­­szervezeti bizottságokról szólva meg kell mondanunk, hogy igen lelkesen, önfeláldozóan dolgoztak társaik ér­dekében. Fáradságot nem ismerve hordták a zsákokat, ládákat és min­degyiküket az a tudat fűtötte, minél többet vigyenek azoknak a postá­soknak, akik becsületesen helytálltak az elmúlt hetek zűr­zavaros napjai­ban, akik ellátták a postai hírszolgá­latot, a távírót stb. Bizottságokat, hogy az arra rászoruló dolgozók igényeit minél előbb jelent­sék be a szakszervezet szociális osz­tályánál. A jól felszerelt nagymarosi üdü­lőnket szeretnénk mielőbb újból üzembe állítani. Elsősorban a haj­léktalanokat, valamint a sérülést szenvedett és kórházból kijövő lába­­dozó betegeinket kívánjuk üdültetni. Ezenkívül jelentkezhetnek azok a dolgozók is, akik üdülni kívánnak. A mielőbbi megindulás érdekében a Szakszervezeti Bizottságok írják össze a jelentkezőket és sürgősen küldjék, meg a Szakszervezet Szo­ciális Osztályának (Budapest, XIV., Cházár András­ u. 13.), hogy a cso­portonkénti beosztást is megszervez­hessük. Az elmondottakból kitűnik, hogy szakszervezetünk arra törekszik, hogy dolgozóink jogos követelésének ér­vényt szerezzen és a lehetőségen be­lül legmeszebbmenően segítse a tragikus események károsultjait. Eh­hez kérjük minden Szakszervezeti Bizottság és postás dolgozó támo­gatását. SZILÁGYI GÉZA Az élelmiszerek központi elosztá­sánál az irányadó szempont a dol­gozó üzemek elsődleges ellátása volt. Napjainkban — a nagy forgalmi hivatalok üzembelépésével — ez annyiban változik, hogy minden postaszervnek, ahol dolgoznak, most már egyenlő elbánás alá kell kerül­nie az élelmiszerek elosztásánál. A dolgozók közötti szétosztás eddig is legtöbb helyen a szakszer­vezeti bizottságok részvételével, be­vonásával történt, a családi helyzet, a károsodás mértékének figyelembe­vételével. A Szakszervezeti Bizottsá­gok felelőssége itt is kidomborodik és ezúton is felhívjuk figyelmüket, vigyázzanak arra, hogy visszaélések ne történjenek. Felhívjuk a figyel­met, hogy a további élelmiszer el­látásnál a hivatalok igénylését a helyi szakszervezeti szerveknek kell beadni, illetve ezek által megbízott közellátási felelősök a szakszerve­zeti elnök aláírásával és pecsétjével ellátott igazolásra kapják meg az árut. A postások élelmiszerellátásáról... Elismerést Az október 23-án kezdődő forradalmi események alatt számos postás dolgozó hősies erőfeszítéssel, sokszor élete koc­káztatásával is igyekezett a postai szolgálat fenntartását biztosítani, a postai tulajdont megmenteni. Ezeknek a dolgozóknak példa­mutató magatartása egész dolgozó népünk elismerését kivívta. A Postások Szabad Szakszervezetének az az álláspontja, hogy ezek a dolgozók az erkölcsi megbecsülé­sen kívül, anyagiakban is megkapják azt az elismerést, amelyet megérdemelnek. A szakszervezet elnöksége ezért javaslatot dolgozott ki, melyet eljuttatott a Posta­vezérigazgatósághoz. A javaslat teljes szövegét az alábbiakban közöljük: A Magyar Postások Szabad Szakszerve­zete Elnöksége legutóbbi ülésén megtár­gyalta az október 23-a és november 10-e között szolgálatot teljesítő postás dolgozók, anyagi és erkölcsi megjutalmazásának kér­dését. Ezzel kapcsolatban az Elnökség az alábbiakat javasolja a Vezérigazgatóságnak: 1. Azoknak a postás dolgozóknak, akik 1956 október 23-a és november 10-e között, sok esetben életük kockáztatásával mentet­ték meg a távbeszélő központokat, postai épületeket, gépeket, berendezéseket, raktára­kat a tűztől, pusztulástól, egy havi fizetés­nek megfelelő jutalmat és soronkívüli elő­léptetésben való részesítését javasoljuk. 2. Azok a postás dolgozók, akik 1956 október 23-a és november 10-e közötti idő­ben a postai szolgálat ellátása érdekében több napon át, a harcok füzében is példa­mutató munkát végeztek 500—1500 Ft-ig terjedő pénzjutalomban és vezérigazgatói elismerésben részesüljenek. 3. Azoknak a postás dolgozóknak, akik 1956 október 23-a és november 10-e között szolgálatot teljesítettek és a szolgálat ellá­tása érdekében lakásukra visszatérni nem tudtak, ezen idő alatt igénybevett étkezés költségeit a posta ne téríttesse vissza. 4. Az 1—3 pontban foglaltak végrehaj­tására a helyi szakszervezeti bizottság és ahol van, a munkástanács, vagy forradalmi bizottságok, valamint a szakvezetők tegye­nek javaslatot november 30-ig a Posta vezér­igazgatóságához. A fentieknek megfelelően kérjük a Vezér­­igazgatóság­ sürgős intézkedését. Postások Szabad Szakszervezete­­ Elnöksége POSTAS DOLGOZOT

Next