Postás Dolgozó, 1968 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
A SAJTÓTERJESZTÉSRŐL A posta forgalmi dolgozóit ez új árrendszer bevezetése kétféleképp is érintette. Egyrészt, mint fogyasztót (vásárlót), másrészt mint a sajtó terjesztőjét, értékesítőjét. A januári fogyasztói árváltozások során — mint ismeretes — a Posta által terjesztett több mint 200 féle belföldi sajtótermék ára, előfizetési díja is emelkedett. Áremelkedések a sajtó területén már a múlt évek során is előfordulttak. Pl. 1964-ben, amikor megnőtt az egyes hetilapok oldalterjedelme és bevezették némely hetilapnál a többszínnyomást. Tavaly változott meg a Magyar Ifjúság, a Rádió és Televízió Újság, a Magyarország és az Esti Hírlap előfizetői és példányszámonkénti ára is. A sajtó fontos politikai és kulturális termék; a tőkés országokban is gyakran kapnak egyes sajtótermékek állami támogatást. Miért volt mégis szükség a lapok árának emeléére? Már az új mechanizmus bevezetését előkészítő tárgyalások során ismeretes volt, hogy a lapárak (fogyasztói árak) korántsem fedezik az előállítással, terjesztéssel kapcsolatban a kiadóknál, szerkesztőségeknél, nyomdáknál és a postánál jelentkező költségeket. A belföldön előállított vagy tőkés devizáért importált papírt jóval a beszerzési ár alatt biztosították a sajtó számára. A sajtóterjesztésnél új költségtényezőket is figyelembe kellett venni az új mechanizmus bevezetésével, így például a társadalmi haszon eszközlekötési járulék formájában, amelytől a jövőben, még az ilyen fontos politikai munka esetén sem lehet eltekinteni. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy az előző évek során egyre növekvő dotációval, illetve veszteségtérítéssel szemben a Posta, illetve a postások érdekében is tisztességes haszon elérésére kell törekedni. Ha a kb. 3 százalékos nyereséget a számításoknál nem vettük volna figyelembe, ez a fejlesztésnél és a postások különböző juttatásainál hátrányos helyzetet jelentett volna más szervekkel, illetve más dolgozókkal szemben. E fontos elvek szem előtt tartásával alakítottuk ki az új hírlapárakat és a postai hírlaptarifákat. Az új tarifák bérvezetése már az idén szükségtelenné teszi az eddigi évi több mint 130 milliót meghaladó állami dotációt és veszteségtérítést. A postai lapterjesztés is a rentábilis üzletágak közé kerül. Ha ebben az évben a múlt évek során elért terjesztési eredményeket tartani tudjuk — amire minden lehetőség megvan, még a felemelt árak esetében is — már nyereségessé válik a hírlapszolgálat. S ez minden postás személyes érdeke is. Előzetes számításaink szerint, a Posta a kiadóvállalatoktól, minden egyes értékesített sajtótermékért átlag — az eddigi 22 fillér helyett — 38 fillért kap. Ez az összeg a ráfordításokat teljesen fedezi. A teljes postai ráfordítás tehát a sajtókiadást terheli. Nyilvánvaló azonban az is, hogy a nyomdák és a kiadóvállalatok is biztosítani aláírják ráfordításaikat a sajtóbevételekből. Az egész sajtókiadást és terjesztést a tervezettben több mint 300 millió forinttal nagyobb összeggel terhelték meg. Ilyen költségnövekedést a sajtó még a hirdetésekből eredő több mint 100 millió forintos nyereség ellenére sem bírt volna el. Nem maradt tehát más megoldás, mint választani: az állam továbbra is támogassa-e az említett szerveket, (ami rengeteg közgazdasági problémát vetett volna fel az új mechanizmusban), vagy pedig: az egyes sajtótermékek fogyasztói ára fedezze a tényleges ráfordításokat. Kormányunk az egyes sajtótermékek fogyasztói árának emelését határozta el. A sajtókiadásban és a terjesztésben az új árak bevezetésével nagy lépést tettünk előre. A kiadóvállalatoknak és a Postának — most már nemcsak a terjesztésben, hanem gazdaságilag is — teljes az érdekazonossága. A sajtótermékek ára az elmúlt 20 év során koránt sem emelkedett olyan mértékben, mint a lakosság reálbére, reáljövedelme. A postás dolgozók havi átlagkeresete 1949-ben 570 Ft, az ipari dolgozóké pedig 641 Ft volt. Ugyanezeknek a dolgozóknak az átlagos havi keresete 1967-ben 1778, illetve 1800 Ft volt, ami átlag kb. háromszoros növekedésnek felet meg. A sajtóárak többsége ugyanebben az időben alig változott, legfeljebb az oldalterjedelem lényeges bővülésének, vagy egyéb minőségi változásnak a következményeként. Nem mindig célszerű az árukat és a béreket így kiragadva összehasonlítani és nem szabad a számokból messzemenő következtetést levonni. Az említett példák azonban igazolják, hogy a sajtóárak növekedése messze elmaradt a jövedelmek növekedésétől. Ezért az egyes sajtótermékek árának emelését nem lehet kiragadva vizsgálni, hanem figyelembe véve az említett körülményeket is. A több millió előfizetőt érintő mintegy 167 millió forintnyi évi áremelés következtében az első hónapokban bizonyára több előfizető lemond. A lemondásokat új olvasók beszervezésével, illetve később a régiek visszaszerzésével ■pótolhatjuk. Kívánatos, hogy az elmúlt 17 év alatt szervezett 6 milliós előfizetői tábor továbbra is megmaradjon, sőt a későbbiek folyamán növekedjék. A postások és hírlapkézbesítők ezekben a napokban tekintsék fő céljuknak a városokban és községekben, a külterületeken és a tanyákon minden egyes előfizető megtartását. A hivatásos árusoknak — akik a megjelent lapoknak mintegy 70 százalékát adják el — szintén nem lesz könynyű a feladatuk, ők is és minden postás dolgozó, aki árusítással foglalkozik, tanúsítson nagy türelmet és udvariasságot a vásárlókkal szemben. Toplak Ferenc Rendkívüli termelési tanácskozásra ültek össze Budapesten és országszerte a postai hírlapkézbesítők és -árusok. A téma: a hírlapárak felemelése, az előfizetők, vásárlók megtartása. A lapárak emelése következtében ugyanis az előfizetőknek mintegy 10 százaléki■ felett ii több lapra előfizetők —"néhány újságról lemondanak, mondván: kevesebbel is beérik. A sajtó fontos szerepének megfelelően az a cél, hogy ne csökkenjen az előfizetők száma az 1967. novemberi szint alá. A postásoknak — őszintén szólva — nem lesz könnyű dolguk. A termelési tanácskozásokon hallottuk, hogy csupán Budapesten, 1 százalékos csökkenés , 1 millió forinttal kevesebb bevételt jelenthet. Most különösen fontos az udvariasság, türelmesség. Nagyon fontos azonban a Posta illetékes vezetői, a kiadóhivatalok és nyomdák hatékonyabb együttműködése is. A felszólalók sok olyan problémát feltártak, amelyek megoldásával segíthetnék az előfizetők megtartását. Például: a 62-es Postahivatalban Vida Istvánné, Meleg Béláné, Gerhardt Györgyné hiába mennek a lapokért hajnali fél 4-kor, nagyon sokszor csak fél öt, öt órakor kapják meg, s emiatt az előfizetők sokat reklamálnak. Lassú a kiosztók munkája, ezért olykor saját költségükön kénytelenek taxnn a körzetbe menni. Bendauer Győzőné azért panaszkodott, hogy pénteki és szombati napokon mintegy 30—35 kiló súlyú újságot kell cipelnie. A kiadók, szerkesztőségek megegyezhetnének a megjelenési napokban, hogy a legtöbb lap ne a hét végén jelenjen meg. Hasonló tartalmú volt a termelési tanácskozás a 70-es Postahivatalban is. A beszámoló agitációs érveket adott a hírlapkézbesítőknek. Felhívta a figyelmet néhány hibára, de megemlítette a követendő példákat is. Például, hogy jó néhány lapkihordó asszony többször is felkeresi a lemondó előfizetőt, s gyakran nem is eredménytelenül. A lapok reggeli késését itt is szóvá tették. Azt is, hogy sokszor olyan piszkos lapokat kapnak, hogy nem is merik odaadni az előfizetőnek. Kérik, hogy az expedíciókban jobban vigyázzanak. Kéri Ferencné — és sokan mások — itt is, és a 62-es Postahivatalban is vállalták, hogy május 1-re ismét elérik az 1967. novemberi lapelőfizetési szintet. Tóth Mihályné kerékpárral viszi ki területére az újságokat, de mindez hiába, ha csak későn indulhat az elosztóból. A XIV. kerületi Amerikai úti elosztóban csak egy vödör szenet biztosítanak a fűtésre, s a várakozók fagyoskodnak. Sötétormos Ignácné szerint még a 15—20 fokos hidegben sem kapnak melegítő védőitalt, teát. Benfent Gyula kereken kijelentette: Ha a lapok ezentúl is későn jönnek az elosztóba, nem tudja vállalni az előfizetők megtartását! Rémusz Józsefné brigádvezető, mint szakszervezeti bizalmi is segít egy-egy lemaradt brigádtagjának. Nejhold Gyu láné szerint: a terület és az elosztó között igen nagy a távolság. Németh Józsefné: balesetveszélyes az elosztó pincéjében a közlekedés a lépcsőn. Gabnai Istvánné kérte, hogy ebben a hidegben ne kívánják a kerékpáros hírlapkézbesítőktől, hogy külön is behozzák kerékpárjukat szemlére. A Kulich Gyula téri 4-es számú elosztóban, lapárusok, úgynevezett standosok tanácskoztak. László Miklós Nagyvárad téri árus kérte, hogy a vasárnapi előlapszállítást újítsák fel; szaktársaival együtt szóvá tette, hogy későn, reggel 6, fél 7 körül kapják a lapokat, s emiatt a vevőközönség sokat panaszkodik. Takács Jánosné felajánlotta, hogy a Népszínház utca, Körút, Rákóczi út sarkain levő árusok brigádba tömörülnek, hogy elérjék a szocialista címet. E kezdeményezés kedvező visszhangra talált, s bizonyára hamarosan sokan követik a példát. Kósa Mátyásné egyes lapok tartalmát bírálta. Aranyi Gábor szerint csak a lapok korábbi kiszállítása biztosíthatja a feladatok teljesítését. Összefoglalva: a hírlapterjesztők szinte egyöntetűen vállalták, hogy 1968. május 1- re ismét biztosítják a tavaly novemberi hírlapforgalmat. De ez csupán az egyik oldala a dolognak. Az illetékes vezetőkön is sok múlik, például a kiadóhivatalok, nyomdák jobb együttműködése tekintetében. Igaz, a jelenlegi nyomdakapacitás korlátozott. Ez évben megépül az Árpád-híd pesti hídfőjénél levő nyomda-sajtókombinát. Addig is fel kell mérni azonban az együttműködésben rejlő lehetőségeket, hogy a lapok valójában korábban kerüljenek a terjesztőkhöz, illetve az előfizetőkhöz, vásárlókhoz. A munkakörülményeken is javíthatnak. Vajon miért nem kapnak melegítő védőitalt a 62-es Postahivatal hírlapkézbesítői? Miért nem fűtik rendesen, csupán egy vödör szénnel az Amerikai úti elosztót? A Városház utcai elosztóban nincs egy pad, ahová leülhetnének a várakozó asszonyok, másutt balesetveszélyes a közlekedés a lépcsőn. Régi a panasz: a nők sokszor a megengedettnél nagyobb súlyt cipelnek. S régi az ígéret is: kézikocsit, megfelelő táskát kapnak. Az előfizetők számának megtartása nagy feladat. A kiadóhivatalok és a Postavezérigazgatóság jelentős összeget biztosított a kézbesítők jutalmazására. A termelési tanácskozások eredményességét növelték volna, ha megmondják: milyen eredmény, mennyi jutalommal jár. Hasznos lesz, ha ezt a hiányt mielőbb pótolják. Bérces György Több segítséget a hírlapkézbesítőknek Illusztrációk: Bakállár József Tanulmány a nőkről Keleti Márton rendező már a Butaságom története című nagy sikerű filmjével is bebizonyította, hogy alapos ismerője a női léleknek. Most bemutatásra kerülő vígjátékában három asszony lelkivilágát boncolgatja a líra, a komédia és a szatíra eszközeive. Három, különböző korosztályhoz tartozó, férjében csalódott és válni készülő asszony sorsának ábrázolása remek lehetőséget nyit a három főszereplőnek — Kiss Manyi, Ruttkai Éva és Pelényi Gyöngyi — humoruk csillogtatására. A véletlen játéka folytán a három csalódott asszony ügyét egy ügyvédi munkaközösségben ugyanaz a kezdő ügyvédnő — Venczel Vera alakítja — képviseli. Mondani sem kell, hogy a fiatal ügyvédnő kudarcot szenved. Hogy meneküljön a férfiak kéretlen hódolata elől, gyorsan férjhez megy a filmbéli íróhoz (Darvas Iván). A szellemes, szórakoztató vígjáték férfiszereplői, a férjek alakítói, akiktől az asszonyok válni akarnak: Páger Antal, Latinovics Zoltán és Bodrogi Gyula parádés alakítást nyújtanak. Keleti Mártonnak a kitűnő rendezésben segítőtársai a forgatókönyvet író Gyárfás Miklós, az operatőr Hildebrand István, a film kellemes zenéjét Fényes Szabolcs szerezte, a dalszövegeket pedig Szenes Iván írta. (v. i.) Bírál a postás néző Egy nagy dráma feltámadása Az őszi bemutató óta élénk érdeklődés mellett játssza a Nemzeti Színház Madách Imre: Mózes című drámáját. A postás dolgozók, akik eddig látták, beszélnek róla otthon és a munkahelyen. Visszaidézik, a mű gondolatait, vitatkoznak az előadáson. A 70-es posta vámhivatalában Gyarmati Árpádné felvonókezelő már „törzsutasainak’ is beszámolt minapi nagy színházi élményéről: — Újév estéjén, bizony eléggé fáradtan, kialvatlanul láttam. Attól tartottam, nem tudok majd kellően figyelni — hiszen eléggé komoly darab ez. Nem úgy lett. Az első perctől kezdve lekötötte figyelmemet. Gyakran járok színházba, operába, de ebben az évadban eddig ez az előadás volt a legemlékezetebb számomra. Minden tetszett, a rendezés, a díszletek, a szereplők, a főszereplő Sinkovits Imre mellett különösen Kohut Magda Mirjam-alakítása. Érdekes, nem is hallottam idáig Madáchinak erről a drámájáról. És most, merem állítani, hogy a Mózes hasonlóan értékes mű, mint a Tragédia. Érdemes volt újra színpadra állítani a Mózest, hiszen eddig jóformán csak az irodalmi tankönyvekben olvashattunk róla — folytatja a gondolatsort Bauer Pálné segédellenőr, a Távbeszélő Tudakozó munkahely-kezelőjében. — Úgy érzem, egy nagy magyar klasszikus dráma támadt fel ezzel a bemutatóval és indult el azon az úton, hogy a közönség közkincse legyen. Jól sikerült Keresztury Dezső átdolgozása is; a dráma nyelvve így élvezetes a mai fülnek, és mégis érzékelteti Madách nyelvének ódon zamatát. Kitűnő volt az előadás, én mégis elsősorban Sinkovits Imre alakításáról szeretnék bővebben szólni. Csodálatos, ahogyan az este folyamán legalább száz évet öregszik. Az elején, mint a fáraó környezetének daliás ifjú vitézét látjuk, a végén reszketeg, százegynéhány éves pátriárkaként. S megfigyeltem: nem annyira a maszkírozás révén öregszik így meg, hanem tartásában, járásában, hangjában, egész emberi lényében. — Lehet, hogy Sinkovits kiemelkedő alakítása miatt is, de úgy érzem, a többi szereplő elhalványul mellette. Tudtommal elsőnek a veszprémi színház újította fel ezt a drámát, a tv-ben láttam. Szerintem ott Józsué, Áron és a többi fontos szerep alakítója is egyenrangú partnere volt a címszereplőnek. — Nem értek egyet! — tiltakozik e vélemény hallatán Daróczi Ilona, a Helyközi Távbeszélő Igazgatóság tervosztályának előadója. — Sinkovits Mózes-alakítása valóban szuggesztív erejű és nagy élmény, de szerintem megrázóan nagy színészi teljesítményt nyújtott Máthé Erzsi is Jókbebéd, Csernus Mariann Cippóra szerepében, s kitűnő volt, Sinkó László is, mint Józsué. Ami egyébként a művet illeti, úgy éreztem, hogy a Mózesben Madách a mi korunkhoz is szól. Tulajdonképpen a hivatott népvezért festi meg, aki önfeláldozó, tud lelkesíteni, de aki — miközben jót akar népének — konfliktusba keveredik a tömegekkel. Olyan nagy egyéniséget mutat be, aki a nép érdekében valami újba fog, amit még nem támogatnak egyértelműen, hiszen áldozatokat kíván tőlük. Mózes hisz célja igazában — s ha neki nem is adatik meg, hogy a hosszas vándorlás végén, Kánaán földjére lépjen, népét, amelyért élt és küzdött, biztosan elvezeti oda utódja, Józsué. — Az előadást és a szereplőket illetően én is osztom a véleményt, hogy Sinkovits méltó partnereket talál a többi főszereplőben — vallja Schvara Gizella, a Helyközi Távbeszélő Igazgatóság pénzügyi csoportjának vezetője. — örülünk annak is, hogy láthatjuk a hazai és a külföldi klasszikus színpadi művek felújítását. De szerintem legalább ilyen gondot kellene fordítani arra, hogy minél több mai magyar és külföldi drámát ismerhessünk meg. G. Szabó László SZÍNHÁZI KALAUZ Tíz bemutató februárban a fővárosi színházakban A legkisebbtől a legnagyobbig — a Mikroszkóp Színpadtól az Erkel Színházig — új bemutatóra készülnek Budapest színházai A nagyon kedves, intim kis színházban, a Mikroszkóp Színpadon, FŐ A FEJÜNK az új műsor címe. Persze nem a nézők feje fő, hanem azoké, akik a műsort adják és akikről szólnak. Ám ha nevetés közben a néző mégis észreveszi, hogy az ő feje is az érintettek közt van , akkor a műsor fején találja a szöget. A Vígszínház Sartre: ALTONA FOGLYAI című világsikerű darabjával jelentkezik. A világhírű francia humanista, író drámája az emberiség ellen elkövetett borzalmakért az egyént és egy népet — a német népet — terhelő felelősségről szól, és választ keres a ma legégetőbb kérdéseire. FüstMilán CATULLUS című darabja a Madách Színházban az irodalom Örök kérdését veti fel: elérhető-e az igazi boldogság? Korunk egyik legnagyobb költőjének, Pablo Neruda chilei kommunista költőnek első színpadi alkotását mutatja be a Thália. A JOAQUIN MARIETA TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA egy népi hősnek állít szép emléket — ugyanakkor az imperializmus brutalitásaira döbbent rá. NERO JÁTSZIK. A fenevad hét komédiája játszódik le a Madách Színház Kamaraszínházának színpadán Hubai Miklós Imnód komédiáiban. Bár itt többről van szó, modern huszadik századi látomás e komédiázással felidézett kegyetlenkedés. Agatha Christie bűnügyi drámáját — GYILKOSSÁG A PAPLAKBAN — a József Attila Színház tűzte műsorára. Erről csak annyit, hogy fordulatokban, izgalomban bővelkedik. Az Egyetemi Színpad Edward Albeé: ÁLLATKERTI TÖRTÉNET című híres egyfelvonásos darabjával kedveskedik. Az Erkel Színház Kacsóh Pongrácz JÁNOS VITÉZ c. daljátékát újítja fel. Nagy sikernek ígérkezik a már világsikerű HELLÓ, DOLLY bemutatója a Fővárosi Operettszínház színpadán Feleki Kamill és Psota Irén főszereplésével. Az Operettszínház az Ódry Színpadon kamaraelőadás-sorozatot indít. Első bemutató Oscar Wilde híres BUNBURY-ja. Nagy László POSTÁS DOLGOZÓ 3