Postás Dolgozó, 1975 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
TAGSÁGÁNAK KELTE: 1945. Harminc évvel ezelőtt dolgozóink közül sokan még meg sem születtek, vagy éppen csak topogós apróságok voltak. Az akkori élet számukra történelem. Szerencsére vannak azonban sorainkban olyanok is, akik cselekvő részesei voltak azoknak az időknek. Segítségükkel próbáljuk közelebb hozni, elérhetővé tenni mindenki számára az elmúlt 3 évtized emlékeit. Mintha most kezdené... Dr. Bán Jánosné postafelügyelő, a Budapesti Postaigazgatóság személyzeti előadója szülővárosában, Orosházán élte meg hazánk felszabadulását. A 23 éves fiatal lány akkor már negyedik esztendeje dolgozott a postahivatalban. Volt pénzfelvevő, felvevő, hivatali kézbesítő, rovatoló, telefonkezelő, főpénztári tiszt, egyszóval minden munkát végzett, ami egy kisváros postáján létezik. Szakszervezeti tagságának kelte 1945. január 1. Ekkor alakult az orosházi alapszervezet. Rögtön a vezetőség tagjává választották. Gazdasági felelős és jegyzőkönyvvezető volt egyszemélyben. Munkatársaival ők kezdték szervezni, a szakszervezetbe toborozni a járás dolgozóit. Ez ma már egyszerűen hangzik, ám akkor bizony hosszú-hosszú kerékpárutakat, gyaloglást is jelentett az agitációs munka. De csinálta boldogan, mert gyermekkorától ismerte a postásélet nehézségeit, fáradtságát, hiszen édesapja is mozgópostás volt. Az ő élete lelkesítette. Dolgozni, mindent megtenni azért, hogy a következő generáció gondtalanul, emberi körülmények között élhessen. Szívesen emlékszik egykori munkatársaival arra, hogy az orosházi postások elsőként vették ki részüket a felszabadult város kulturális életéből. A volt Polgári Kör helyiségében gyakran rendeztek műsoros esteket, amelyek rangos társadalmi eseményeknek számítottak. Színdarabokat játszottak, szavaltak, énekeltek, politizáltak, hogy egymáshoz közelebb vigyék az embereket. 1950-ben férjhez ment, Budapestre került, s 1951-ben a Postavezérigazgatóságon Módos Elemér szakosztályvezető titkárnője lett. Az orosházi idők után ez a korszak a legemlékezetesebb számára. Vezérigazgatóval, szakosztályvezetőkkel dolgozott egy emeleten, ő volt az emelet-felelős (akkoriban ott így nevezték a bizalmit). Ezen a helyen érezte először a szakszervezeten belüli demokráciát, azt a tényt, hogy csak különböző beosztások vannak, de a tagok jogai egyenlőek. Vezetői példájából látta ezt. Éppen tíz esztendeje a Budapesti Postaigazgatóság Társadalombiztosítási Tanácsának felelőse. Az idegen, aki ismerkedik dr. Bán Jánosnéval, szinte el sem hiszi, hogy három évtizede végez eredményes, felelősségteljes szakszervezeti munkát, olyan lelkesedéssel beszél terveiről, gondolatairól, mintha 1945-öt írnánk, s most kezdené... A mozgóposta lépcsőjén ünnepelt A kispesti 1. sz. postahivatal kézbesítési osztályának vezetője, Urbán József főellenőr, több mint 40 esztendeje a Posta dolgozója. 1945-ben választották a Központi Távíróhivatal akkori üzemi bizottságának gazdasági felelősévé. Mosolyogva emlékszik az első szabad május elsejére, amelyet a mozgóposta lépcsőjén utazva ünnepelt. Mert akkoriban a gazdasági felelős munkája nemcsak mozgalmi tevékenység és adminisztráció volt. Tüzelő, élelem, azon az első szabad tavaszon bizony szűkösen volt a háború dúlta országban. Az üzemi bizottság tagjai gyakran keltek útra. Ki Tatabányára utazott szenet vásárolni, ki a vidéket járta, hogy ennivalót szerezzen. Urbán József azon a régirégi felejthetetlen április végen Makó környékén járt, s fáradozásának eredményével, zsákokba csomagolt, vágott sertésekkel érkezett haza május 1-én Budapestre. A néhai disznók szabályos postai küldeménynek álcázva utaztak, ugyanis a város közigazgatási területének határán, illetve a pályaudvarokon még vámosok vigyáztak a felhozatalra. Féltő gonddal tolták kézikocsin a küldeményt a pályaudvar peronján, de a vám éberőre gyanút fogott. Mit tehettek? Őt is részesíteni kellett a postásoknak szánt húsból. Neki is gyermekei voltak. A következő esztendőben, 1946-ban már Kispesten, jelenlegi munkahelyén dolgozott.. Először szakszervezeti csoportfelelősnek választották meg. Jelenleg hoszszú évek óta az alapszervezet titkára. Munkatársai Józsi bácsinak szólítják. Még az idősebbek is. Ez a tény egymagában is jellemzi az embert és a munkát, amelyet végez, mert a „bácsi” megszólítás ebben az esetben nem a kort, hanem szeretetet, tiszteletet jelent. Különösen a fiatalok kedvelik, mert érzik, mekkora szeretettel foglalkozik mindanynyiukkal. Generációk nőttek fel mellette, íróasztala fölött, hatalmas, félméteres, fából esztergált kulcs függ. Szántó Robitól kapta emlékbe, aki ipari tanuló korában két évvel ezelőtt nyáron táviratot hordott itt a hivatalban, ahol bátyja dolgozik. Bizony még az is előfordul, hogy a KISZ-szel „megcsalja” a szakszervezetet. Ha teheti, minden lehető anyagi és egyéb segítséget megad a fiataloknak. A hivatal pincéjében május 1-én klubavatásra készülnek, s ebben nem kis része van a szakszervezetnek, s személy szerint Urbán Józsefnek. — Mátéffy — Akivel szemben ülök kedves, közvetlen, fiatalos és szolgálatkész. Nem szeretném, ha hízelgésnek tűnne, amit leírtam, de mondják meg, akik ismerik Nagy Bélánét, hogy így van-e. Nyilván észre veszi, elbizonytalankodásomat és segít. Segít azzal, hogy egy picit visszaemlékezik. — 1970 óta dolgozom a postánál. Minden létező lépcsőfokot, a legalsótól, végigjártam. Rengeteg iskolát, segédtiszti, tiszti, továbbképző tanfolyamot, közgazdasági vezetőképzőt és még a jó ég tudja hányat végeztem. Voltam személyzetis a postavezéren. 1956. után — itt kicsit megkeseredik a hangja — a gyermekellátási osztályra helyeztek. Nos, akkor ezt a területet is meg kellett tanulni, beiratkoztam és elvégeztem az óvónőképző iskolát. Ezt a munkát 1960-ig végeztem. Nagyon szerettem, és egyik legkedvesebb emlékem a balatonboglári gyermeküdültetés marad. 15 évig voltam vezető az igazgatóságon. Nem volt könynyű. 6400 dolgozó, 4 megye ezen belül Pest, Fehér és Komárom megye a leggyorsabban fejlődő. Tudja, volt idő, mikor minden dolgozót személyesen ismertem (!) Pest megyében — emlékezik — a „legáldatlanabb” hivatalok voltak. Itt volt régen a legtöbb postamesteri hivatal. Sokat rendbehoztunk, de maradt még tennivaló Szathmári elvtársnak, az új igazgatónak. Mit mondjak még? Talán azt, hogy igyekeztem eredményesen, jó kapcsolatot teremteni a tanácsokkal. Szívesen emlékszem még a 120 tanyai telefon felszerelésére, még a villamosítás előtt, ami nagy eredmény volt. És, ha most arra kíváncsi, hogy mit csinálok majd, mint nyugdíjas, nos, „aktív nagymama” leszek. Valamint van egy kis társadalmi munkám is. Az V. kerületi Pártbizottságon ugyanis az árvíz sújtotta Szabolcs megye fehérgyarmati, mátészalkai járást patronálom. Aztán, ha hívnak, akkor szakszervezeti vonalon is dolgozom, és mindenütt, ahol szükséges. Nézze csak — mutatja büszkén — Salgótarján város! Tanácsa a 30 éves évfordulóra készült emlékplakettjét most kaptam meg — mondja kicsit meghatott hangon. —Schenker— Első nyugdíjasnapok Látogatás a Központi Járműtelepen Gondok, versenymozgalomo, ösztönzők Egy képet mindig több oldalról lehet nézni. És minden szögből valamelyest változik a látvány. Ez persze nem változtat a kép egészén, konstrukcióján, hatásán. A megértéshez mégis szükség van a részletre bontásra. A kép, vagyis a téma a jármű-ellátottság. Először az egyik „nagyfogyasztó”, a Budapesti Postaigazgatóság oldaláról nézve. A Budapesti Postaigazgatóság részére a csomagkézbesítéshez, a járati szolgálat ellátásához a Posta Központi Járműtelepe adja a gépkocsikat, szerződéskötés alapján. Naponta körülbelül 110 gépkocsit vesznek igénybe. Sajnos a kapcsolat nem problémamentes. Felütjük a „nagykönyvet”, egy hónapi helyzetkép: 1974. novemberében 171 kocsi késve állt elő, 9 pedig egyáltalán nem jelent meg. Egy frissebb, január 7-i jelentés: 8 kocsi hét órát késett, 7 meghibásodás miatt nem állt elő. Egy késés nemcsak azt jelenti, hogy a hivatalnál várakoznak idegesen, hanem ez láncolatszerűen végigmegy az összes hivatalon. Ha például reggeli járat késik, várakoztatja a kézbesítőket, nem tudnak idejében kimenni a küldeményekkel. A délutáni járatok a hivatalok zárásához igazodnak, s ha ilyenkor van késés, nődolgozókat várakoztatnak (hivatalok dolgozói 99 százalékban nők), akik nem tudnak a gyerekért menni az óvodába, vagy csúszik a bevásárlás, a vacsora, stb, és még a szolgáltatás is csorbát szenved, esetleg romlandó csomagot nem tudnak idejében kikézbesíteni. * Az utóbbi években kicserélték, felújították a Járműtelep kocsiparkját, nagyon jelentős összeget fordított erre a posta. Ennek ellenére a Budapesti Postaigazgatóságon úgy érzik, az ellátottságuk rosszabbodott. ★ A kép másik oldala az Egressy úton van, ahol a vezetők feladata mintegy 900 gépkocsivezető, 200 szerelőműhelyi szakmunkás és 1200 gépkocsi munkájának megszervezése, irányítása. A hogyanról és a munka eredményeiről Hegedűs György főmérnöktől és Pietráskó Ede szttitkártól az alábbiakat tudtam meg. — Az eszközoldal: az utóbbi három-négy évben, évente lehetőség nyílt a gépkocsik 10 —15 százalékának a kiselejtezésére, ezek pótlására 120 —150 kocsit kaptunk, továbbá a fejlesztéshez 20—50 kocsit. A törekvésünk az, hogy minden gépkocsitípushoz legyen a fődarabokból bizonyos mennyiségű csereállomány, de ezt sajnos betartani nem lehet az alkatrészhiány miatt. A 400 darab Barkas kis tehergépkocsihoz például 35 cseremotorunk van, de mert 41 jár javításra főtengely, dugattyú, probléma miatt, január 9-én jelentették, hogy 22 Moszkvics-motort kellene javítani, de nincs alkatrész. Szinte állandó az alkatrészhiány. De talán még több a probléma a dolgozókkal. — Kilencszáz gépkocsivezetőnkből évente mintegy 500 cserélődik! Saját képzésű vezetőink — évi 100—150 — is két éven belül elmennek. Főleg a szigorú munkarend, a fegyelem nem tetszik a fiataloknak. Sokszor nem is a pénz dominál, hanem az, hogy nincs vasárnapjuk, a szabadnap hétköznapra esik, gyakori a hajnali kelés, „menetrendszerű” az elfoglaltságuk. Nálunk a karácsony és általában az ünnepek a legnagyobb munkát igénylik. Dolgozóinknál szinte teljesen hiányzik a középkorosztály, kisebb részük közeledik a nyugdíjhoz, a többség pedig harminc év alatti. Milyen a gépkocsivezetők műszaki felkészültsége? — A fiataloké nem mindig kielégítő. Elsősorban ez az oka annak, hogy gyakran késnek a járatok, vagy meg sem jelennek. A gyakorlott, régebbi gépkocsivezetőket kénytelenek vagyunk a vidéki, hosszabb járatokra tenni, mert ha lerobban a kocsi, meg tudják csinálni, a kényszer ráviszi, hogy megtanuljanak mindent. Viszont a fővárosi járatokon közlekedők, ha leáll a motor, bele se néznek, keresnek egy telefont, jelentik a hibát, s várják a javítószolgálatot, vagy a bevontatást. Sajnos nem érzik magukénak a gépkocsit, ezért nem is vigyáznak rá, néha „gyilkolják”. Mégis, mit tesz a vezetés a helyzet javítására? — Minden gépkocsivezető mellé nem tudunk ellenőrt ültetni. Mivel a munkájuk azt jelenti, hogy távol vannak a teleptől, nehéz őket megfogni. Helyes intézkedésnek bizonyult a 600 forintos túlóraátalány fizetése. Régebben — ezért, hogy minél több túlórát kapjanak — igyekeztek minél később visszatérni a telepre. Amióta átalányt fizetünk, az átlag túlóraszám 250-ről 206,4-re csökkent. Nem azt díjazzuk tehát, hogy ki menynyi időt túlórázott, hanem azt, hogy megfelelően ellátta-e a szolgálatát, és ezt a hivatalok is igazolják a menetlevélben. Az intézkedéseknek főként az volt, a célja, hogy több időt fordíthassunk a kocsik műszaki karbantartására. S van-e elegendő személyzet a karbantartások, illetve javítások elvégzésére? — A szerelőknél nem olyan nagy a fluktuáció, de az, utánpótlás biztosítása nagyon nehéz. A 12 hetes C-kategóriájú gépkocsivezetői tanfolyammal szemben itt a képzési idő három év. Tavaly a 40 végzős ipari tanulóból 8-an maradtak nálunk. Mi 9—10 forintos kezdő órabért tudunk adni, a MÁVAUT — például — a kapuban várja a gyerekeket, 12 forintot ígérve. A családi dinasztiák sajnos kihalófélben vannak, jelenleg két fiúnk van, akiket édesapjuk hozott ide. Még nagyobb a gondunk a takarító segédmunkásoknál. A gépkocsik mosására — zárt, fűtött helyen, géppel történik a mosás — nem kapunk munkaerőt, pedig már 17 forintos órabért is ígértünk! A versenymozgalom ad-e a vezetésnek valamilyen segítséget? — Eddig sajnos nem sokat. 1974-ben célkitűzés volt: a gépkocsik kímélése, továbbá a javítási munka meggyorsítása és minőségének javítása. Sajnos a helyzet nem változott. Az idei versenyirányelvek most készülnek, szeretnénk, ha a szerelőbrigádok 1 éves, vagy 10 ezer kilométeres garanciát vállalnának a kocsiért Ezért a brigádokat saját bélyegzővel látjuk el, hogy ezzel jelezzék, melyik gépkocsit melyik brigád javította. Érezzen a gépkocsivezető is felelősséget, hogy a szolgáltatások jó ellátása érdekében a kocsit rendeltetésszerűen használja. A szocialista tudatformálás terén sajnos még nem tartunk ott, hogy mindenki tudása legjavát adva végzi el munkáját. A rendelkezésre álló anyagi eszközöket ezért úgy kell felasználni, hogy a fegyelemre neveljen, a jó munkára ösztönözzön, s így a Központi Járműtelep jobban elláthassa feladatait. — Bánhidi — Késik az új telefonkönyv Az új telefonkönyv csak jövőre jelenik meg. Kiadása azért késik, mert az előfizetők adatait mikrofilmre rögzítik, majd arról sokszorosítják a könyvet. Az előfizetők az adataikban történt változásokat bejelenthetik a Névsorszerkesztő Hivatalnál. Egyébként az úgynevezett Közületi Távbeszélő Könyvön több szakma részére új, címszót nyitnak, így az autószervizek autómárkák szerint lesznek csoportosítva. Új titkár , új igazgató a Pécsi Igazgatóságon AZ IGAZGATÓSÁG új TSZT-titkárának és új igazgatójának életében több közös vonás van. Szépe Lőrinc titkár is, Varga Sándor igazgató is 36 éves és mindketten szakszervezeti funkcionáriusok voltak. A 60-as évek végén Varga Sándor volt a TSZT titkára, míg három esztendővel ezelőtt az MSZMP politikai főiskolájára nem került, amelyet 1974 végén sikeresen el is végzett. Ezalatt funkciójában megbízottként Szépe Lőrinc helyettesítette. Néhány héttel hivatalba lépésük után együtt beszélgettem kettőjükkel terveikről, elképzeléseikről. Az új igazgató érthető módon először közvetlen környezetében igyekszik megvalósítani az elképzeléseinek megfelelő munkarendet. Ezzel egyidejűleg sok időt tölt a területen is. Szeretné, ha minél szorosabbá válna a kapcsolat az igazgatóság, a hivatalok és a műszak dolgozói között, mert meggyőződése, hogy a javaslatok, észrevételek fokozhatják a munka ütemét, javíthatják minőségét. Nagy jelentőséget tulajdonít ennek a rejtett tartaléknak. A FEJLESZTÉSI ALAPOKAT szeretné oly módon racionálisan felhasználni, hogy a közönség ellátása minél gyorsabb ütemben javuljon. Ennek érdekében határozta el azt is, hogy mindenütt gépesíteni fognak, ahol csak lehet. A hálózatépítő és -fenntartó feladatokat maradéktalanul, a terveknek megfelelően igyekeznek a jövőben befejezni. Fokozott gondot fordít az új igazgató arra, hogy a beruházások és a rekonstrukció is határidőre elkészüljenek. Igyekszik biztosítani ehhez a megfelelő tárgyi és személyi feltételeket. Szorosabb kapcsolatot kíván kialakítani a községek tanácsaival, hogy ily módon is gyorsítsa — kisebb ráfordítással, megfelelő kooperációval — a kishivatalok állagának megóvási munkáit. Elképzeléseihez legfőbb segítségnek azt az egészséges versenyszellemet számítja, amely az igazgatóság területén kialakult és természetessé vállt. SAJÁT MUNKÁRÓL pozitív véleményt mondani? Érthető, hogy Szépe Lőrinc vonakodva beszélt az elmúlt esztendők szakszervezeti munkájának eredményeiről. De hát a tények, tények! Javult a dolgozók közérzete, kedvező munkahelyi légkör alakult ki. Az immár véglegesen megválasztott titkár ezt annak tulajdonítja, hogy olyan intézkedések születtek, amelyek javították a dolgozók életkörülményeit. Rendezték a béreket, a forgalom területén munkaidőcsökkentést vezettek be, rendszeressé váltak az építési kölcsönök, a körzetmesterségek gépkocsikat kaptak, emelték a kishivatalok dolgozóinak időn túli munkáért járó átalányát, a takarítási átalányt stb ... Az új titkár véleménye szerint még ilyen előzmények után is maradt bőven tennivaló. Jobban oda kell figyelni — mondotta — az aprónak tűnő dolgokra, amelyeket a dolgozók természetszerűen fontosnak éreznek. Talán ezt a beszélgetésünk során többször hangsúlyozott gondolatot tekinthetjük tervei vezérfonalának. AZ IDEI ÉVBEN sorra kerülő választásokat úgy szeretnék lebonyolítani, hogy azok ne korlátozzák egyéb tevékenységüket. Nagy súlyt helyez arra, hogy az évfordulókkal kapcsolatos ünnepségsorozatokat megfelelő nevelő munka kísérje, illetve előzze meg. Utoljára, de nem utolsósorban fokozni szeretné Szépe Lőrinc a mozgalom termelést segítő tevékenységét, s ennek érdekében erősíteni az alapszerveket. Fokozott tartalmat kívánnak adni az üzemi demokrácia fogalmának. Meg szeretnék valósítani, hogy a kis kollektívákat érintő kérdésekben maguk a közösségek döntsenek. A munkáslakás-építési akciót tovább szeretné fejleszteni. (Az elmúlt évben csak Pécsett 18 fizikai dolgozó családja jutott új lakáshoz.) Javítani kívánja az üdültetésben a fizikai dolgozók arányát, s ide sorolja a távbeszélő-kezelőket, a pénz- és egyesített felvevőket! Jó volna, ha a szakszervezet egységesen behatárolná — mielőtt hivatalosan eldőlne —, hogy legalább üdültetési szempontból kik azok, akiket fizikai dolgozóknak lehet tekinteni. Ezt olyan problémának tartja, ami mielőbb országos méretű megoldást kíván. Gyorsítani szeretné a felnőtt dolgozók általános iskolai végzettségének megszerzését, jobban gondoskodni a nyugdíjasokról, bevonni őket a mozgalmi életbe. A GYES-en levő kismamák tanulási lehetőségét elősegíteni stb.... KÉT FIATAL vezető, akikre különösen büszkék vagyunk, mert mindketten szakszervezeti vezetőként szerezték a mozgalomban tapasztalataikat. Néhány kiragadott gondolat elképzeléseikből, terveikből, amelyek — eddigi munkájukat ismerve — minden bizonnyal valóra is válnak. — My — POSTÁS DOLGOZÓ 3