Postás Dolgozó, 1979 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Helyszíni nyilatkozat A magánautósok gyorsan hozzájutnak a kártérítéshez Köztudomású, hogy az autósoknak, motorosoknak milyen nagy gondot okozott az, ha például egy fuvarozó vállalat gépjárművével ütköztek, és, mondjuk, vétlenek voltak baleset előidézésében. Ilyenkor rendszerint nagyon elhúzódott a kárrendezés. — Történt-e mostanában változás ezen a téren? — Erről nyilatkozott az Állami Biztosító igazgatója. — A közelmúltban sokat javult a helyzet — kezdte a tájékoztatást az igazgatóság vezetője —, egyre több vállalat, intézmény tette lehetővé a gépjárművezetőknek azt, hogy utólagos felelősségre vonás nélkül, kisebb károk esetén, a helyszínen nyilatkozzanak a felelősség kérdéséről. Az Állami Biztosító, a közelmúltban például a legnagyobb autóparkkal rendelkező fuvarozóval, a VOLÁN Tröszttel kötött megállapodást a felelősségbiztosítás gyakorlati végrehajtására vonatkozó kérdésekben. — Ez a szerződés azt jelenti, hogy a jövőben gyorsabban jut a kártérítés összegéhez a vállalati gépkocsival ütköző „maszek” autós? Pontosan erről van szó. Ugyanis, ha a vállalat gépkocsivezetője által okozott kár nem haladja meg a 15 ezer forintot, és személyi sérülés sem történt, akkor a biztosítónak ahhoz, hogy rendezhesse a kárt, nem kell bevárnia a vállalat értesítését. Az ÁB és a VOLÁN Tröszt szerződése ugyanis kimondja, hogy ilyen esetekben a vállalatnak külön nem kell jeleznie a karambolt. Elég, ha a gépkocsivezető az erre az alkalomra rendszeresített „helyszíni nyilatkozat”-ot pontosan kitölti. Ezt mi kárbejelentőként elfogadjuk. A VOLÁN Tröszttel kötött megállapodásunk egyébként 1979. január elsejével lépett életbe. Az év végén szétosztott jutalom visszhangja, a végrehajtás tapasztalatai Az 1978. év végén az előző éveknél jelentősen nagyobb összegű jutalmat fizettek ki a postás dolgozóknak. A jutalomnak minden dolgozó örült, hiszen az mindig kellemes, különösen év végén, az ajándékozások időszakában. Jogosan vetették fel ugyanakkor többen — a Központi Vezetőség legutóbbi ülésén is —, hogy miért kell ilyen összegű jutalmat fizetni? Nem lett volna-e helyesebb az alapbérek növelésére és így az új bértételek alsó határainak elérésére fordítani eztaz összeget? Jogosnak ítéljük meg ezeket a felvetéseket. Szakszervezetünk állásfoglalása és törekvése az, hogy elsősorban az alapbéreket kell növelni. Az év végi keret felosztásánál is ezt szerettük volna elsősorban megvalósítani. Tekintettel azonban arra, hogy a kiosztott összeget csaknem teljes egészében az 1979. évi bérpolitikai irányelveknek megfelelően kell felhasználni, egyet kellett érteni az egyszeri jutalmazással, csak ez a forma látszott célszerűnek. A rendkívüli feladatok elismerése Az év végi jutalmazással mód nyílt egyrészt a rendkívüli feladatok ellátásában részt vevők munkájának elismerésére, másrészt egyes rétegek — különösen az alacsony fizetésűek — jövedelmének növelésére. A jutalmazási keretnek a postaszervek közötti szétosztására a szakvezetés szakszervezetünkkel egyetértésben irányelveket dolgozott ki. A postaszintű bértömeg kb. 1 százalékának megfelelő összeget a postaszervek I— III. negyedévi teljes munkaidős létszámának arányában osztotta fel. Az így kiszámított egy főre jutó összeget tehát valamennyi postaszerv megkapta, létszámarányosan. Az összeg fennmaradó részét a kiemelt tevékenységi körök dolgozói kapták, többletként. A kiemelt munkakörök az alábbiak voltak: — távközlési berendezéseket karbantartó műszerészek, — forgalmi nem fizikai dolgozók a postahivatali végrehajtószolgálatban — a szállítási rendszer változásában részt vevő forgalmi fizikai dolgozók, a rendszeresen hírlapot is kézbesítő egyesített kézbesítők. Az egységes végrehajtás biztosítása végett külön értekezlet keretében hívtuk fel a gazdasági igazgatóhelyettesek és a szakszervezeti titkárok figyelmét az irányelvek fegyelmezett végrehajtására, az üzemi demokrácia által biztosított jogok maradéktalan érvényesítésére. Ennek ellenére többen figyelmen kívül hagyták az utasításban foglaltakat Hibák a végrehajtásban Egyes területeket indokolatlan mértékben előnybe részesítettek, a központilag meghatározott, kiemelt munkakörökben nem biztosították az előírt átlagot. Sajnálatos módon több szakszervezeti szerv sem mindenhol segítette elő a központi döntés érvényesülését illetve egyetértett a szakvezetők helytelen javaslataival. Olyan eset is előfordult, hogy a szakszervezeti titkár egy személyiben döntött a postaszerv jutalmazási keretének felosztásáról. Nem kérte ki a testület véleményét, megsértve ezzel a szakszervezeti demokrácia követelményeit. Több helyen figyelmen kívül hagyták az irányelvekben minimumként, illetve maximumként megállapított jutalmazási határokat. Egyes helyeken nehezítette az szbtagok érdemi részvételét az is, hogy a postaszervi jutalom felosztásáról nem készült írásos előterjesztés. A tapasztalatokat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy nagyobb fegyelmre van szükség. Nem elég a közösen kialakított elveket megszavazni, hanem azokat következetesen végre is kell hajtani. Ez követelmény volt eddig is, de a jövőben még inkább az lesz. Szigorúbb fegyelmet! Társadalmunk nagy jelentőséget tulajdonít az üzemi demokrácia fejlesztésének, erősítésének. Olyan eszköznek tekintjük azt, amely elősegíti a dolgozók és a vezetők szocialista viszonyának, magatartásuknak formálódását. Hogy a dolgozók a jövőben mindjobban részesei legyenek a vállalati célok meghatározásának, szakszervezeti szerveink tehetnek a legtöbbet. Nekik kell elsősorban példát mutatniuk. Az év végi jutalom elosztásánál ez nem történt meg mindenhol. Fejes Istvánná Kedvező vélemény a műszakpótlékról A több műszakos munkarendben foglalkoztatott postás dolgozók régóta jogosan hangoztatott igénye, hogy anyagiakban ismerjék el az ezzel járó és vitathatatlanul meglevő hátrányokat. Az érdekelt területek vezetői ugyancsak ezt tették, hiszen egyre több gondot okozott nekik a szükséges munkaerő biztosítása A megfelelő anyagi elismerés hiányában sem az idősebbek, sem a fiatalok nem szívesen vállal- tkoztak a több műszakos vagy folytonos szolgálatú munkakörök betöltésére. A több műszakban dolgozók létszáma sok helyen csökkent, s ez veszélyeztette a postai feladatok zökkenőmentes elvégzését. Ezeket a nehézségeket a népgazdaság más területein is hasonló módon jellemezték. A szakszervezeteik szintén ezt az álláspontot képviselték és szorgalmazták a műszakpótlék napirendre tűzését, rendezését. Két ütemben A műszakpótlékot, amint az ismeretes, két ütemben vezették be. A Minisztertanács határozatára először az iparban, az élelmiszer-kiskereskedelemben és a vendéglátásban vezették be 1977. július 1-től. Ez az intézkedés a postán csak egy szűk réteget érintett, s bizony, további feszültséget okozott. Mind a műszaki, mind a forgalmi végrehajtószolgálatban dolgozók türelmetlenül kérdezgették, hogy rájuk mikor terjesztik ki az intézkedést. Egy évvel később ennek is eljött az ideje: 1978. július 1-étől a népgazdaság egyéb területein, így a postai végrehajtószolgálat valamennyi fizikai és nem fizikai dolgozójának is fizetni kell a műszakpótlékot, ha több műszakos vagy folyamatos munkarendben dolgoznak. Ezzel az intézkedéssel az érdekeltek jogos igénye és várakozása teljesült. A bevezetést megelőzően a posta szakemberei több hónapi gondos felmérő és felkészítő munkát végeztek együttműködve szakszervezetünkkel. E munkához ugyanakkor érdemi segítséget nyújtott a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa is. Ennek eredménye, hogy a végrehajtószolgálatban a nem fizikai dolgozók is részesülnek műszakpótlékban, amennyiben több műszakos vagy folytonos szolgálatot teljesítenek. (A jogosultak körét és a műszakpótlék fizetésének feltételeit egyébként annak idején a Postás Dolgozóban részletesen ismertettük, gyűjtötte és szakszervezetünkkel egyeztetve megtette a szükséges intézkedéseket. Például így született az a módosítás, hogy a folytonos szolgálatért járó pótlékot fizetni kell a ledolgozott órák után, függetlenül attól, mennyi a délutáni és éjszakai műszakban teljesített órák aránya. A folytonos munkarend elbírálásánál azonban továbbra is feltétel a Vasárnapi szolgálat. A műszakpótlék bevezetése előtt széles körű közvélemény-kutatás folyt, hogy azt százalékos mértékben a törzsbér alapján vagy tarifában (foriint/ára) állapítsák-e meg. Szakszervezetünk elnökségi ülése és a miniszterhelyettesi értekezlet után még újabb közvéleménykutatás következett. Ennek során elenyésző volt azoknak a száma, akik nem a tarifa mellett foglaltak állást. A gyakorlat és az eltelt idő erre is egyértelmű választ adott. Az érdekeltek kifejezték, hogy elégedettek a tarifarendszerrel. Ezt igazolja az is, hogy a műszakpótlék bevezetése óta egyetlen panasz sem érkezett a dolgozóktól. Igazolódott az is, hogy a többség számára ez a megoldás a kedvezőbb, különösen az alacsony jövedelműeknél és csak egészen szűk réteg az, amelynek nem ez az előnyösebb. Az sem lényegtelen, hogy a bevezetett rendszer egyszerűbb, érthetőbb és sokkal kevesebb adminisztrációval jár, hogy a létszámhiánnyal küzdő munkakörökben jobban lehessen biztosítani az utánpótlást. Ez a cél már több helyen érezteti kedvező hatását, mivel akik korábban húzódoztak az éjszakai munkától, most kérik a délutáni és éjszakai műszakban való foglalkoztatásukat. A tapasztalatok során szólni kell a végrehajtó szervek munkájáról is. Az előkészítés a legtöbb helyen gondosan történt. Ismertetést, tájékoztatást tartottak az érdekelteknek. Csak helyeselni lehet azt is, hogy az üzemeknél, hivataloknál alkalmazott munkarendeket felülvizsgálták. A munkarend és a szolgálati beosztás alapján megvizsgálták és újból meghatározták minden munkakörben a munkaidő kezdését és befejezését. Tapasztalataink szerint lényegében egy területen nem történt kellő előrehaladás. Ez pedig az osztott szolgálat megszüntetése. Erre azért hívjuk fel a figyelmet, mert a műszakpótlék rendszeresítése ösztönzőleg kell, hogy hasson az osztott szolgálat megszüntetésére is. E szolgálati rend megszüntetésével további dolgozók részére lehet biztosítani a műszakpótlékot, akik jelenleg éppen azért nem részesülhetnek benne, mert osztott szolgálati rendben dolgoznak. A műszakpótlék bevezetése összesen 16 ezer dolgozót érint, s ez a postás dolgozók jelentős hányada. Szakszervezetünk részéről örülünk annak, hogy a műszakpótlék bevezetése a dolgozók körében megfelel annak a várakozásnak, amely megelőzte. Kovács József A végleges szabályozás előtt i műszakpótlék bevezetése óta fél év telt el. Ennyi idő után már helyénvaló, s talán érdeklődésre is számot tart, ha a tapasztalatokat megvizsgáljuk és összegezzük. Annál is inkább így van ez, mivel a bevezetéskor a vezérigazgatóság szakszervezetünkkel egyetértésben csak ideiglenes utasítást adott ki; a végleges szabályozást a kollektív szerződésben kell rögzíteni. Az eltelt fél év alatt hónapról hónapra figyelemmel kísértük a műszakpótlék alakulását, tapasztalatait. Rendszeresen véleményt cseréltünk munkaügyi szakemberekkel, szakszervezeti tisztségviselőkkel és helyszíni látogatásaink során a hivatalok, üzemek vezetőivel és dolgozóival. Az igazgatósági szakszervezeti tanácsok többsége (például Debrecen, Miskolc, HTI, TIG stb.) is napirendre tűzte és értékelte a műszakpótlék bevezetésének tapasztalatait. A gyakorlati lebonyolítással összefüggő kérdéseket, felvetéseket és javaslatokat a vezérigazgatóság is össze A kedvezőtlen beosztás miatt A műszakpótlék egyik, s legfőbb rendeltetése, hogy az általánostól eltérő munkarendben dolgozóknál anyagilag is elismerje és kifejezze a kedvezőtlen munkabeosztással járó hátrányokat A tapasztalatok ezzel kapcsolatosan is igazolják, hogy a dolgozók körében kedvező visszhang alakult ki. Természetesen a műszakpótlék öszszege az egyes postaszerveknél is és a dolgozóknál is havonta eltérő összegű, aminek oka az, hogy az illető havonta nem ugyanannyi órát tölt második, harmadik műszakban vagy folyamatos munkarendben. A műszakpótlék összege a két műszakban dolgozóknál megközelíti a 300 forintot a három műszakosoknál a 600-at, míg a folytonos munkarendben dolgozóknál eléri vagy meghaladja az 1000 forintot is, természetesen csak abban az esetben, ha a dolgozó a teljes hónapot ledolgozta. A tapasztalatok azt is igazolják, hogy a műszakpótlék önmagában is hat a munkafegyelemre, javítja azt. Amíg korábban jellemző volt, hogy a dolgozók nem szívesen vállalták a több műszakos munkát ma büntetésnek tekintik, ha ilyen munkaterületekről átirányítják őket. A dolgozók tehát jól érzékelik az ösztönzés nagyságát és azt megfelelőnek tartják. Szóvá kell tenni, hogy találkozni lehet olyan törekvésekkel, amelyek szerint az egy és több műszakos dolgozóik között jövedelemkülönbséget meg akarják szüntetni. Márpedig a műszakpótlékkal kialakult jövedelemkülönbséget a több műszakban dolgozók javára a jövőben is fenn kell tartani. Ezt a szakszervezeti szerveknek figyelemmel kell kísérniük, ahol pedig szükséges, fel kell lépniük a helytelen gyakorlat ellen. A műszakpótlék rendeltetése fölötti őrködés a szakszervezeti szerveknek fontos feladatuk marad. Segít a munkaerőgazdálkodásban A műszakpótléknak célja az is, hogy kedvező hatást gyakoroljon a postaszervek munkaerő-gazdálkodására és Vezetők, utasok, gyalogosok Vigyázzunk egymásra! Tudósítás az SZBT és az FKBT közlekedésbiztonsági ankétjáról A közlekedési balesetek megelőzése, a közlekedés biztonságosabbá tétele fontos társadalmi és politikai érdek. Megvalósítása széles körű társadalmi összefogást tesz szükségessé. E gondolatok jegyében tartotta meg a címben jelzett közlekedésbiztonsági ankétot a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács. Javuló statisztika Vitaindító előadásában dr. Szalai Rezső rendőr-alezredes, a Budapesti Rendőr Főkapitányság Közlekedésrendészetének vezetője, az FKBT ügyvezető elnöke elmondta, hogy hazánkban az elmúlt években tovább erősödött és mély gyökereket eresztett az a hatalmas társadalmi összefogás, amely a közúti balesetek, az emberi tragédiák megelőzését szolgálja. A rohamosan fejlődő motorizáció nem vonta maga után a balesetek számának arányos emelkedését. Sőt egyes mutatók a közlekedésbiztonság javulását bizonyítják. 1978. első kilenc hónapjában a fővárosban 3606 személyi sérüléses baleset történt, 8,8 százalékkal kevesebb, mint az elmúlt év azonos időszakában. A balesetek kétharmadát a járművezetők, egyharmadát a gyalogosok és az utasok okozták. A baleseti okok között első helyen áll az elsőbbségi jog meg nem adása, valamint a gyorshajtás, a gyalogosok részéből pedig a tilos jelzésen való áthaladás, vigyázatlanság, főleg az, hogy körültekintés nélkül lépnek az úttestre. Jó együttműködés Elismerően méltatta a több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő sokoldalú, eredményes együttműködést a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács között. 1975-ben együttműködési megállapodást kötöttek az üzemi propaganda hatékonyabbá, szervezettebbé tételére. 1977-ben közös programot fogadtak el, amely alapja lett a főváros üzemeinél, intézményeinél, vállalatainál folyó propagandának. E program meghatározta a szakmaközi bizottságok és a kerületi közlekedésbiztonsági tanácsok együttműködését. A vállalatok önállóan rendeznek gyalogos- és utasvetélkedőket. Egyre többen kapcsolódnak be a „Vezess baleset nélkül” versenymozgalomba. Az SZBT munkavédelmi osztálya és a BRFK közlekedésrendészete idén közös vállalati ellenőrzéseket tartott. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy meghatározott időnként célszerű felmérni, ellenőrizni a megállapodásokban rögzített feladatok végrehajtását, ennek eredményességét, mert e mutatók birtokában pontosabban meg lehet határozni a balesetek megelőzésére és a közlekedésbiztonság fokozására teendő intézkedéseket. Ezek végrehajtásában a szocialista brigádoknak rendkívül jelentős szerepük van. Társadalmi feladat A vitaindítót körreferátumok, majd hozzászólások követték. Pásztor György, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja elmondta, hogy a balesetmegelőzésből mind nagyobb részt vállalnak a szakszervezetek. Hatékonyabb együttműködés alakult ki a KSZDSZ hatáskörébe tartozó vállalatokkal. A szakszervezeti bizottságok évek óta céltudatosan törekednek a munkavédelmi felügyelők irányítása mellett arra, hogy a munkavédelmiőr-hálózat mindinkább vegye ki részét a megelőzésből. Megállapította, hogy a közlekedésbiztonság fokozásának társadalmasítása terén még nagy, kihasználatlan tartalékokkal rendelkezünk. A megelőzésnek még nincs eléggé széles tömegbázisa. A „Fogjunk össze az udvarias közlekedés megteremtéséért” mozgalom célja: minél nagyobb tömeg mozgósítása a közlekedési erkölcs javítására. Felhívással fordult a vállalatokhoz, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz. Mindegyik hozzászóló mondanivalójából a biztonságosabb közlekedés megteremtéséért érzett felelősség csendült ki. A gondok felvetése és az értékes javaslatok emelték a tanácskozás színvonalát. Segítsünk mi is! Wundele György, az SZBT titkára összefoglalójában gyümölcsözőnek minősítette a tanácskozás munkáját. A gyümölcs azonban csak akkor érik meg, ha az ott megtárgyalt és itt közölt gondolatok értelmét valamennyien átérezzük és mindennapi munkánk, pihenésünk, szórakozásunk során cselekvéseinket hozzájuk igazítjuk. Sztéhló György rendőrszázados POSTÁS DOLGOZÓ 3