Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-30 / 73. (226.) szám
6 . (A rendőri műkritikus pere.) Berlini tudósítónk jelenti: A berlini sajtót éveken át foglalkoztatták Brünner tanárnak a rendőrség volt művészi szakértőjének viselt dolgai. Alig akadt az utolsó esztendők folyamán a német kulturéletben személyiség, akinek annyi gúnyt és gáncsot kellett elszenvednie. Brunner azok közé tartozott, kiknek állandóan „erkölcsi aggodalmaik" vannak és mint az államnak hű szolgája, ki hivatását komolyan veszi, aggodalmait bőven igyekezett gyümölcsöztetni a köz javára. Így történt, hogy Berlinben az irodalmi és művészi botránypörök, amelyekben különböző műtermékekre hivatalból kísérelték meg rásütni az erkölcstelenség bélyegét, egymást érték. De Brunnernek erkölcsmentő fölfedezéseivel kevés szerencséje, volt. Az irodalmi kritikusok zárt sorokban fordultak az állami rend kritikusa ellen és szemére vetették, hogy műérzéke semmiképpen sem tart lépést morális érzékenységével és hogy minden egyes erkölcsi fölháborodása egy-egy esztétikai baklövést jelent. Az ellenállás ironikus éle Bruner úrral szemben egyre érezhetőbbé vált. A leghevesebb csata a tavalyi híres „Reigen“-per alkalmával tombolt ellene, amikor az ő javaslatára büntető eljárás indult meg egy berlini színház egész személyzete, közöttük egy világhírű színésznő ellen is, akik Schnitzler sokat megvitatott darabjának sorozatos előadásaiban közreműködtek. E per fogományaképen, mely valamennyi vádlott felmentésével végződött, Brunner tanárnak el kellett hagynia állását. A Brunner-ellenes hadjárat ezután mindinkább veszített erejéből és Brunner olyasféle mondabeli derűs alakká vált, akire csak olykor utaltak egyegy szatirikus célzással. Ő maga Bajorországba vonult, valószínűleg, hogy ott a magányban,mint az utolsó évek annyi más nevetségessége, megírja a memoárjait. Történt azonban, hogy egy berlini élclapban éppen Brunner úr bajorországi visszavonulásával kapcsolatban gúnyos vers jelent meg, amelynek refrénje, hogy a bajoroknak „disznajuk van“. Tudjuk, hogy ez a kifejezés, mely germanizmusként beékelődött a magyar nyelvbe is, annyit jelent, hogy valakinek különös szerencséje van. Brunner professzor úr érzékeny kedélye azonban ezúttal is, akárcsak meztelen női autók szemléletekor, a „megfogható" tényekbe kapaszkodott, szó szerinti jelentésében mérlegelte az esetet és becsületsértési pert indított a vers szerzője és az illető élclap szerkesztője ellen. Ám Brun nernek ezúttal sem volt disznaja. Nyelvtörténeti és művészi szakértők meghallgatása után a törvényszék úgy döntött, hogy a „disznó’ szónak nem volt Brunner ur túlfinolmodott erkölcsei ellen irányuló éle és fölmentő ítéletet hozott. E. — (Apróságok Napóleonról) Napóleonnak meg volt az a csodálatos képessége, hogy dolga végezzen, a nap bármely órájában, bármely helyen el tudott aludni. Butzenben várta Ney hadseregének megérkezését, hogy minden erejével megtámadja az ellenséget, de arról értesítették, hogy marsallja csak bizonyos késéssel jöhet meg. Közben folyt az ágyúharc. Napóleon a földre terítette köpenyét és elszenderedett. A csata tovább állt. Egy bomba nem messze a császártól robbant fel, de azért az alvó nem ébredt fel. Ha nem volt a harctéren, rendesen éjfélkor feküdt és három óra hosszat mélyen aludt. Hajnali háromkor ébredt, hívta az inasát s háziruhájában bement dolgozószobájába, ahol diktált vagy felolvastatott és elintéztette legfontosabb teendőit. Munka köziben fagylaltot evett, sörbetet ivott egy kis borral keverve. Öt órakor visszafeküdt az ágyba és hétig aludt. Érdekes az a feljegyzés is, hgoy egyáltalán nem szerette az illatszereket. Azzal a nővel, aki illatszereket használt, szóba sem állott. (Amerikai diákok.) Európai diákjaink vigasztalódhatnak és büszkélkedhetnek tudásukra, ha elolvassák egy amerikai egyetemi tanár panaszát az amerikai diákok vastag tudatlanságáról. A Newyork Timesban számol be a professzor arról, hogy amerikai diákok milyen közönyösek az európai földrajz és történelem iránt. Erre a kérdésre, hogy hol van Gallipoli, mi Bulgária fővárosa, mely országok határosak Szerbiával, milyen országban van Szaloniki, 53 amerikai diák közül csak 42 tudott helyes feleletet adni. Sokan azt állították, hogy Szaloniki — Lengyelországban van. Erre a kérdésre pedig, hogy Montenegró mellett milyen tengerek vannak, a diákok fele elsorolta az összes európai és ázsiai tengereket. — Ki uralkodik most Olaszországban? — XXIX. Viktor Emánuel. — Kicsoda Bulgária uralkodója? — Augusztus király. Hibátlanul senki sem válaszolt. Általában — mondja az amerikai professzor — az amerikai diákok történelemben, művészetben, politikában, földrajzban igen gyengék. xx (A jó diagnózis fontossága.) Az orvostudomány haladásával egyre nagyobb súlyt helyeznek a helyes diagnózisra. A hivatásának magaslatán álló orvos mindenekelőtt a precíz diagnózis megállapítására törekszik, mert eredményt a gyógykezeléstől csak akkor várhat, ha a betegség lényege tisztán áll előtte. Sok esetben csakis a beteg többoldalú vizsgálata után azonban vegyi, bakteriológiai, mikroszkopikus, szövettani, Röntgen-felvételi és funkcionális vizsgálat segítségével juthat az orvos a helyes diagnózishoz, amely a helyes gyógyítás alapját képezi. Ezt célt szolgálja a pozsonyi Grand Sanatórium a diagnosztikus osztálya, amelynek legmodernebb berendezése és precíz eszközei alkalmasak arra, hogy a pontos diagnózis kétes esetekben is megállapítható legyen. A diagnosztikus osztályt nemcsak a bennlakó, hanem bejáró betegek is igénybe vehetik. SZÍNHÁZ ÉS ZEKE A felsőbányai festőművészek kolozsvári kiállítása, Kolozsvár, március végén. Az alig négy éve megalakult felsőbányai festőkolónia képeit állította ki a vármegyeháza kistermében a „Pro Cultura" vállalat. A kolónia mesterének, Litteczky Endrének a „Tavaszi égbolt", „Bekacagó napsugarak", „Napfoltok a mólómban", „Tornácos ház", „Vasárnap délután", „Minden sárgul" képei reprezentálják tökéletesen művészetét. Stilizáló művészete a természettel való érintkezés végső eredményét adja. Képei teljes művészi egészek, öntudatosan alkotó művész megnyilatkozásai. Nagy Oszkár piktúrájának mintegy betetőzését találjuk az „őszi napsütés", „Bányászkapu", „Havas Manc“, „Önarckép" és „Birsalma" cívűl művein. Sokat nyújt erős és meg nem alkuvó egyéniségéből. Képei őszinte meggyőződéssel alkotottak és ez adja meg művészetének igazi értékét. Irányi Iotz Sándor a festőcsoport lírikusa. A pillanat hangulatának, a percek kiélőjének a művésze. „Alkony", „Köd", „Kék hegyek", „Felsőbánya napnyugtakor", „Kőszénporos kovácsműhely" című képei sok művészettel megfestett alkotások, finoman fájó muzsikával és csendes rezignációval teltek. A kiállítás keretében a kolónia három fiatal tagja is részt vesz. Pirk János pályája kezdetén áll, de két szénrajzában annyi őstehetség nyilvánul meg, hogy évek múlva a legnagyobbak közé emelkedhetik. Róth Ferenc tájképei művészi talentumát igazolják. Krausz Ilona tusrajzai tehetséges alkotások, illusztráló jellegűek s gazdag fantáziáról tanúskodnak. IRODMOM £ s níYISZFT Három székfoglaló az Erdélyi Irodalmi Társaságban. Kolozsvár, március vége. Paál Árpád, Gulácsy Irén és Tabéry Géza tartották meg vasárnap székfoglalóikat az Erdélyi Irodalmi Társaság ünnepi ülésén. Padi Árpád dr. volt az első előadó. A nemzetek és a nemzetköziség viszonyáról beszélt. Az egyén összefüggéseit nemzetével s a nemzetek összefüggésit egymással a költő intuitív erejével s a tudós világos látásával rajzolta meg. Tabéry Géza verseket olvasott fel. Nemcsak elgondolásukban, hanem megformálásukban is egy bús erejű nagy költő expressziv ereje. A ma lüktet bennük s minden korszakok emberi sorsa a mában. Gulácsy Irén a Bogárkáról mondott novellát. Egy bogárról, melynek sorsában oly finoman tükrözik az embert. A természet nagy relativitása árad szét e kis remekműben, mely lekicsinyíti a világot, hogy annál sürítettebben mutathassa az embert a fűszállal a közös élettörvény gyönyörű titkában. S eszköze is, a háziszőttesvászon, rajta gazdag lélek gondos hímzése, mily egyéni! A székfoglalókon kívül Finta Zoltán vendég olvasott fel néhány költeményt. E fiatal poétanemes egyszerűsége s érett, ötvösmunkára emlékeztető technikája máris komoly érték. + (Tomasik: A murányi vár.) (Németből átdolgozta Traum Péter.) Tomasik Sámuel volt hisnyói ev. lelkész 1381-ben „Die Denkwürdigkeiten des Murányer Schlosses" címmel német nyelven irta meg a murányi vár történetét. Ebből a munkából már alig van néhány példány és részben ez indította Traum Pétert arra, hogy az érdekes monográfiát magyarul is megjelentesse. A fordító előszavában maga így méltatja a munkát: „A mű történelmi adatokkal bástyázza körül a murányi várat és vonzó, megkapó leírással mutatja be ama szerepet, melyet a magyar történelemben betöltött A műben vallástörténeti vonatkozások is vannak. Ezeknek leközlésében nemcsak követtük a tárgyilagos szerzőt, ki e vonatkozásokat felekezeti érzékenykedés és él nélkül állítja be, hanem az újabb vallástörténelmi nézőpontok szemmeltartásával, csekély bővítéssel e tárgyilagosságot ápoltuk is“. Traum Péter római katolikus plébános és így ezt a tárgyilagosságát és emelkedettségét, mellyel a magyar protestantizmus történelmi küzdelmét ecseteli, külön is meg kell dicsérni. A murányi vár története annyira össze van nőve Magyarország szabadságharcaival, hogy már korábban bevonult a magyar irodalomba, de újból meg újból fölkínálkozik az irodalmi földolgozásra. Ehhez megfelelő, oknyomozó adattárul szolgálhat dolgozásában a Tomasik könyve. Traum Péter átMint irodalmi olvasmány talán nem fog nagy közönséget hódítani. De ez nem is célja az adatokkal és évszázadokkal teletűzdelt monográfiának. Traum érdemes munkát végzett, amikor ezt a minden részletében vonzó munkát hozzáférhetővé tette a szlovenszkói magyarság számára. Az anyaországnak is kötelessége volna figyelemre méltatni Murány várát, a nagy történelmi idők néma, elmúlásra ítélt tanúját. Soha sem volt nagyobb értékük az efajta munkáknak, mint a mai korban. Murány vára egy történelmi memento, mely az anyaország mai siralmát elsírja. Mindnyájan sokat tanulhatunk a könyvből, ha ugyan még tanulhatunk ... A 173 oldalas könyvet egy Murány fénykorából való rajz díszíti és Fehér Dezső kiadásában jelent meg Nagyrőcén. A könyv ára 8 cseh korona. (e. n.) * (Tavaszi műkiálítás Berlinben.) Berlini tudósítónk írja: A „szabad szecesszió" kiállítása után, melyről a minap számoltunk be, most megnyílt a néhány éve kettévált szecesszió másik csoportjának hagyományos tavaszi tárlata a társulat Kurfürstendaammi termeiben. Ebben a csoportban Corinth Louis, a derűs, pazar színezésnek termékeny és ötletes mestere vezet. Ezúttal azonban egy nagyon is komor, Krisztus halálát ábrázoló képét mutatja be. Ez a festmény éles ellentétben a hagyományos pietisztikus felfogással naturalista szíanatómiai hatásokra van beállítva. Ennél a nagyméretű, de erősen dramatizált és az idegek szín rációjára építő tanulmányánál magasabbra értékeljük a művésznek itt kiállított néhány hangulatos tájképét és csendéletét. A külföldi festők sorában az orosz Grigorien tűnik ki vázlatokkal, amelyek az új Oroszország lelkébe világítanak, az olasz Finetti egy élettől duzzadó boxer-képével és a magyar Bató József egy derűs bibliai jelenettel és egy oroszlánszendizőnek jellegzetes alakjával. Bató ,kinek művészetét Berlinben nagyra értékelik, férje Ferenczi Sárinak, a P. M. H. olvasóközönsége előtt is megjelen: több színes elbeszélése révén jól ismert jeles magyar írónőnek.• (*) Kálix Jenő losonci hangversenye. Kálix Jenő Prágában élő magyar zongoraművész, akinek prágai és müncheni sikereiről már több ízben beszámoltunk, a losonci zenekedvelők körének meghívására április 3-án a losonci városháza nagytermében hangversenyt fog tartani. A műsort Mozart G-dúr Serenadajával losonci urakból álló vonószenekar nyitja meg, melyben közreműködnek: Christ Vilmos, Alt Richard, Demény Ödön dr., Garai László, Kertész Sándor, Kun István dr., Medgyessy János, Márkus János, Müller János, Nagy Sándor, Rieszner Ede, Sacher Gyula, Streisinger Jenő dr., Székely Rezső, Szenes Bertalan, Thaisz Lajos, Vida Béla dr. (•) A szlovenszkói szlovák színházak ügye. A cseh-szlovák sajtóiroda napokkal ezelőtt hivatalosan közölte, hogy 11 szlovák színházi egyesület beszünteti működését, mert a kultuszminisztérium beszüntette az egyesület szubvencióját. Ez a hit nem ébresztette bennünk a káröröm érzését, inkább gondolkodásba ejtett afölött, hogy a szlovenszkói színészet helyzete mennyire kétséges akkor, hogy szlovák színház a nemzeti föllendülés dacára is megbukik ugyanakkor, amikor a magyar színészetet is a tönk szélére juttatta a kormánypolitika. Nem tartjuk a szlovák színházügy helyes megoldásának a hatalmas, a milliókat fölemésztő, kirakatba való cseh színtársulat fönntartását, mert ezt a hivatalosan cseh-szlovákká minősített Pozsony és Kassa eltartani nem tudja s mer tisztán érezzük azt, hogy ez a nagy színtársulat csak addig bír exisztálni, amíg a kormány szubvenciója tartja benne a lelket. Ez a lélekbentartás bekövetkezett. Zimák szenátor ugyanis tegnap közbenjárt Bediyné kultuszminiszternél a pozsonyi Nárotíni Divadlo szubvenciója érdekében, valamint a színházi egyesület ügyében. A miniszter az április 1-én kezdődő kassai színházi idény biztosítása céljából átutalt a szlovenszkói minisztérium iskolaügyi referátusa számára kétszázezer koronát, amelyből a színházi személyzet gázsijait, továbbá az elszállásolási költségeket fogják fizetni A szlovenszkói szlovák színészetet tehát megmentette az állami szubvenció, de vajjon mi menti meg az élet számára a vidéki tengődésre urcult magyar színészetünket? (*) Sarait Berhard rózsafakoporsóban. Sarait Bernhard haláláról a Berliner Lokalanzeiger következőket írja: A művésznő halálára már naapok óta el voltak készülve. A művésznő hetekkel ezelőtt egy próba alkalmával betegedett meg és súlyos vesebajt kapott. A művésznő halála előtt két nappal még teljes öntudatnál volt és kijelentette, hogy tudja és érzi, hogy életének vége. Rendelkezéseket tett a temtésére vonatkozólag és ama kívánságának adott kifejezést, hogy’ holttestét sok virággal vegyék körül s hogy abban a rózsafából készült koporsóban temessék el, ame- AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA>.*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAf 3 ^----^ \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ 3 ^\ Saját készítményű finom férfi £ 3\ ?,C&S és nő! fehérnemű, asztal- U18 £ 3 \ v britek és mindennemű jenárus £ 3 \ Árusítás nagyban és kicsinyben £ ^mmTTrmmmT»fTTyfTyfymmmnyyyTmyvTfTmynymfr Péntek, március 30. lyet már egy évtizeddel előbb elkészíttetett. A művésznő háza előtt a kiváncsi párisiak nagy tömege várta a művésznő állapotáról szóló híreket s amikor a halál bekövetkezett, a művésznőnek egyik rokona megjelent a kapuban és közölte a tömeggel a hírt. A fölravatalozott holttesthez valóságos zarándoklás indult meg. A művésznő fehér selyemruhában fekszik a pompás ravatalon. Temetése ma, csütörtökön folyt le az állam költségén. (*) Meghat Poulsen. Koppenhágából jelentik: Ólaf Poulsen hírneves dán színész, aki a kopenhágai királyi színháznak ötven esztendőn keresztül volt ünnepelt tagja és a dán színészek legnagyobbika volt, hetvennégy éves korában meghalt. (*) Tükör. Budapesti szerkesztőségünk jelent telefonon. A Városi Színház szerdán este mutatta be Mohácsi Jenő és Siklósi Albert Tükör című egyfelvonásos némajátékát. A darab szabályszerű tipikus példánya a maga műfajának. A vezérlőmotívum benne a néha igen merész erotika, amely a legszerelmesebb percekben egyedül maradt Pierettet arra hajtja, hogy szeretője távollétében az őt helyettesítő bábbal szeretkezzék. A darab meséje: Pierott, Pierette és Harlekin örök tragikomédiája. Van benne szó szerelmesről, hűtlen asszonyról és ifjú lovagról. A tükör, amelyről a darab címét kapta, voltaképpen csak a végső jelenetben kapcsolódik szervesen a történetbe, amikor a féltékeny Pierott már megölte a kis hisztériás Pierettet. Meggyilkolt szeretője holttestét egy ládába gyömöszöli bele, de ugyanebben a pillanatban a tükörben megpillantja a hűtlen csábító igézően szép arcképét. Lázálmában nekirolni a fantomnak, de önönmagát szúrja agyon. Mohácsi Jenő szövegéhez Siklósi Albert, a kitűnő komponista írt zenét. A muzsika válogatott ízlésű, eleven, kifejezően dramatizáló és nagyhatású. Bajor Gizi ?: Pierette szerepében vonzó látványosság volt. Temperamentuma feszült idegességgel vibrált minden mozdulatán és ellankadás nélkül futotta végig az egész hosszú skálát a kacagó gráciáid a halál rémületéig. Friss és mozgékony volt Tarnai Géza Harlekin szerepében. Az öreg Pierott szerepét Dalnoky Viktor játszotta, aki minden tapasztalatát belevitte az öreg Pierot alakjának megszemélyesíésébe. A közönség az új darabot melegen fogadta és a szereplőket, valamint a szerzőket sokszor hívta a lámpa elé. (•) Új portré Mozartról. Mozartot eddig az örök vidám, fiatal mesternek tartották azok, akik a halhatatlan zeneköltő figuráját Otto Jahns biográfiájából ismerik. E biográfia szerint szinte öntudatlanul alkotta műveit, mint ahogyan a madár énekli dalait. A napokban Lipcsében új biográfia jelent meg Mozartról, amelyben Artúr Schurig máskép állítja elénk Mozartot. Régen legszívesebben Rafaelhez hasonlították a „Varázsfuvola" költőjét, ez új portréban azonban Wattenaishoz, a rokokó korszak híres zeneszerzőjéhez, a „gáláns ünnepségek mesteréhez" hasonlítják, akinek világi elfogása szomorúságból és elnyomott szenvedélyességből fakadt. Mozart muzsikájának egyik legfinomabb méltatója, a zseniális Stendhal már száz évvel ezelőtt megállapította, hogy Mozart művészetének magva a melankólia és kompozícióiból mind élesebben hallik egy szenvedélyes természet démoni kitörése, aki a bensejében dűlő diszharmóniát művészetében ragyogó harmóniában tudja egyesíteni. Mozart egyéniségében sok volt a gyermek kedélyéből, kiszámíthatatlan volt és humora gyakran gyerekes tréfában nyilatkozott meg. Hogy azonban lelki élete mily komoly izgalmakban vibrált, azt elárula zenéje és az, amit egy kortársa mondott róla: — Nem kérdezem, hogy boldog volt-e Mozart. Ismertem. Sohasem volt az. Egyéniségében a legélesebb ellentétek találkoztak. Gyakran elmerengett és ilyenkor nem dogozott. Sok vonatkozásban könnyelmű volt, de azért volt a’ lényében valami nyárspolgárias, így’ szorgalmasan dolgozott, amikor bevitette a munka láza és ilyenkor fáradhatatlan volt. Életének utolsó öt évében hajnali öt órakor kelt, kilovagolt, mert az orvos így rendelte. Ez a lovaglás azonban arra szolgált, hogy közben zenei fantáziáinak élhessen. A lovaglás után kilenc óráig dolgozott, aztán ebédig zongoraleckét adott, szabad estéin pedig zongorázott és komponált. Kompozícióit legszívesebben éjjel vetette papírra. Amikor nem foglalkozott zenével, elmés társalgónak bizonyult, szenvedélyes táncosnak és játékosnak, aki előszeretettel próbálta ki szerencséjét a lottón. Mozart nagyon szerette az állatokat és ifjúkori leveleiben sokat szerepel Pimperl nevű kutyája. A zenéről és kompozícióiról nem szívesen beszélt, egyáltalán megjelenéséből és viselkedéséből nem lehetett a mesterre következtetni. Külseje meglehetősen jelentéktelen volt, kistermetű, halványkék szemekkel, amelyekben semmi tűz nem villogott, amihez nagyban hozzájárult, hogy rövidlátó volt. Arca halovány, haja szőke. Feltűnő nagy volt az orra. Szelíd és szerény volt. Mikor azonban a zongoránál ült, szenvedély és tűz bevitette, igen elegánsan öltözködött, rendesen kék frakkot viselt, aranyozott gombokkal, cipőjén ezüstcsatt, nyakán és csuklóján csipkélt és szerette az aranyláncot Egy grafológus Mozart kézírásából a következőket olvasta ki: — Vonásaiban nem találni meg a kifejezett jellemet, mint Glucknál. írásának formái nem oly vadak és határozottak, mint Beethovennél. Az írása olyan, mint egy jól kiirt iskolaírás. A vonások szabálytalanok és kicsit toldak. A grafológus mindezekből megállapítja, hogy Mozart szangvinikus impulzív ember volt. Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, JindriSska 6. szám 1038________________.