Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-24 / 292. (740.) szám
Szerda, december 24. fiMjVfltB tlfi (Karácsony levél) A jubiláló Jókai írta: Schöpflin Aladár Budapest, december 23. A nagy mesemondó rosszkor halt meg. Olyan pillanatban, mikor a tömegeik szeszélyes kegye, a népszerűség, elfordult tőle — olyan okoknál fogva, melyeknek semmi köze nem valt sem kölét dicsőségéhez, sem érdemeihez, mert saját legbensőbb magánügyei voltak. Ezért közvetlenül halála után nem jelentkezett iránta a kegyelet olyan melegen, mint más hasonló nagyságú magyarok iránt. Szobra nehezen és akadozva jött létre, sírja a Kerepesi úti temetőben ma is jeltelen. Valljuk *rmeg, hálátlanok voltunk vele szemben és most tartozunk neki a jóvátétellel. Az olvasók százezrei a maguk részéről megadták a jóvátételt. Jókai máig is a legnagyobb és leghálásabb olvasóközöttségű magyar író maradt. Könyvei a legkelendőbb könyvek, folyton új kiadásokban jelenttk meg. Az én diákfiam épp olyan lelkesen merül el Jókai olvasásába, mint annak idején jómagam és mint annak idején az apám. Már a harmadik, sőt negyedik nemzedék táplálkozik Jókaiból és hatása, frissessége arra sem csorbult meg. A Jókai-könyvek még mindig új könyvö vek, minden uj nemzedék számára és még soká azok fognak maradni. Ilyen állandó és egyetemes hatású regényírója nem volt sem azelőtt, sem azóta a magyarságnak és ki tudja, lesz-e még valaha. És ha talán egykor megfogyatkoznának felnőtt hívek, akkor is meg fog maradni egy hálás közönsége: az ifjúság- Jókai mindenkor a legjobb és legkedvesebb ifjúsági író fog maradni, fantáziájának csodálatos lendülete, lelkének örökifjú fldesége, szivének gyermeteg tisztasága és elbeszélésének közrrlyed áradása mindig meg tudja fogni az ifjú lelkeket. Ennek van egy titka: aki ismeri életéből és írásaiból kialakuló jellemképét, az tudja, hogy Jókai maga is egész világéletében gyermek maradt, egy csodálatos szellemi képességű, a világ praktikus dolgaiban soha tökéletesen tájékozódni nem tudó nagy gyermek. Az idősebb olvasóra is azért van olyan megígérő hatása: fölébreszti valamennyiünkben azt a gyermeket, aki mindhalálig bennünk szunnyad. Fölébreszti a valóságról megfeledkező játékos érzést, a naiv, egyszerű hitet, a csodavárás sajátságos lelkiállapotát, a mesemondásban való gyönyörködést, a világ szépségén, nagyságán, furcsaságán való játékos dálmé’kodást. A modern lélektan szereti kapcsolatba hozni a művészetet a játékkal — Jókai zsenije a legjobb példa a számára. Sokakban, arra hajlamosabban nemcsak felébreszti, hanem táplálja is, feltartja, úgy hogy ezek gondolkodásukban, az élethez való viszonyukban örökké gyermekek maradnak, naivak, ábrándozók, ioleróisták és az élettel szemben többé-kevésbé védtelenek. Magam is tapasztaltam nem egyszer, különösen nőkön. Jókainak ezt a hatását tőle kapták legelső erős életfogalmaikat és ezektől nem tudtak többé szabadulni. Tőle kapták a férfi-ideált és keresték egész életeikben és nem tudták megtalálni és elteltek világfájdalmas melankóliával. Bizonyos, hogy igen érdekes példákat kapnánk az irodalomnak az életre való szuggesztiv hatásáról, ha pontosan megvizsgálhatnék, mekkora és milyen természetű hatással volt Jókai bizonyos magyar karaktereik kialakulására. Mert Jókai nemcsak leírta a maga korának romantikusan lángoló férfiáit, hangtalanul szenvedő és büszkén boldogtalan asszonyait, excentrikus falusi magyarjait, meglepő és elkápráztató cselekvéseit, hanem csinálta is: az 5 szuggesztiója szabadított fel nem egy lélekben romantikus lángolásokat, büszke boldogtalanságokat, excentrikus hajlandóságokat és fantasztikus cselekvéseket- A magyar lélekre még a mai keservesen reális világban is nagy hatással van a romantika, egy kicsit még mindig romantikus légkörben élünk s ebben senkinek sincs nagyobb része, mint Jókainak. Ma is járnak még Jókai-alakok ebben az országban, akiket anyjuk Jókai-regényeket olvasva hordott a szíve alatt. Nemrég valaki elmondta nekem egy előkelő dunántúli magyar úri család történetét a mai generációban — egészen egy Jókai-regény atmoszférájában éreztem magamat. Aki vidéken egy kicsit körülnéz, minduntalan belebotlik egy-egy olyan jellemző alakiba, akinek párját már ismerik valamelyik Jókai-regényből. Az a levegő, amelyből Jókai dolgozott, sok tekintetben ma is megvan, az emberek lelki diszpozícióiban, családok tagjainak egymáshoz való viszonyaiban, az emberi szenvedélyek megnyilatkozásaiban. Jókainak ez a rendkívüli hatása nemcsak az ismert és untig emlegetett ragyogó kvalitásaiból magyarázódik, hanem abban is, hogy ő adott legdúsabb, legszínesebb és legrészletesebb világképet a magyar életről. A magyarok élete, gondolkodásmódja, hite és filozófiája, összes társadalmi osztályai és azok elhelyezkedése, különböző típusaik és csoportjaik, tájak, törzsek és lakóhelyek szerinti különbségeik, fixájuk és humoruk — röviden: az egész magyarság benne van Jókai világképében, úgy, ahogy a 19. század közepén élt. A magyarság sorsa és lelkiállapota történelmi életének egy bizonyos pontján — ez Jókai életművének tartalma és ez egyúttal a legnagyobb dolog is, amit elért. Ahogy Homérosz megrögzítette a régi görög világképet, úgy hogy ma, a görög nemzet elbukása után két évezreddel belőle rekonstruálni tudjuk minden lényeges elemét, úgy rögzítette meg Jókai is a 19 századi magyarság késső-belső képét. Még fantasztikuma és sokszor szemére vetett irrealitása sem mond ennek ellent. Olyan idealisztikusan túlzott alakok bizonyára nem voltak abban az életben, de megvolt a rájuk való lelki diszpozíció. Az emberek nem voltak Berend Ivánok, de hittek Berend Ivánban. Nagy dolog ez, a legnagyobbak egyike az irodalomban. Csak az igazán nagy írók tudták végrehajtatni, a 19. századi regényírásban csak Balzac, Tolsztoj és bizonyos mértékig Zola, lengyel Siemkiewicz, akit igen frappáns módon lehet Jókaival parabolába állítani. Az ilyen világkép adásában lehet talán megtalálni a regény legfőbb feladatát- A regényíró összefoglalja, egy képbe sűríti és ezzel öntudatosítja az emberekben a saját életüket. Jókai eredménye az, hogy apáink, nagyapáink élete többé-kevésbé tudatosan él bennünk, hogy a mi életünk közvetlen folytatása az övéknek. Olyan író, mint Jókai, kapocs az egymásra következő nemzedékek között, összeforrasztó cementje a nemzeti élet egyes szakaszainak Jókai óta a magyar regény széthullott elemeire és nem tudja többé azt a szerepet játszani a nemzeti életben, mint az ő műve. Jó, sőt kitűnő regényeket azóta is innak jó és kitűnő írók, de a magyar világ Hgen egyetemes képéről egyik sem tud tükröt adni. Utódain is le lehet mérni Jókai nagyságát. A magyar klasszikus kor, a romantika kora, a múlt század közepe. Csupa olyan emberek csinálták és élték, akik a 19. század első negyedében jöttek világra. Ezért következnek olyan sűrűn most egymásra a százesztendős jubileumok, Petőfi, Madách és most Jókai. Már folyik a készülődés Jókai jubileumára. Bizottságok dolgoznak serényen az előkészületeken; az Akadémia kiadta a költő életrajzát, a kiadók műveinek 50 kötetes kiadását tervezik, síremlék készül a jeltelen hant fölé és nemsokára meg fog telni az ország Jókai ünneplésével. Amit halála után a tömeghangulat szeszélyéből elmulasztottunk, azt most pótoljuk. Magunkat akarjuk vele vigasztalni. Jókai Gömörben Emlékezések a nagy centennátor gömöri útjáról — A P. M. H. eredeti történelmi riportja — Rozsnyó, december 23. Napsugara ® keleti mesékben sokszor szerepel a varázstükör, amely fölött a varázsló intésére bűvös ködök bomladoznak s a felszakadó ködfátyol mögül előtűnik a jövő, vagy a rég feiedett múlt. Nekünk is adatott ilyen varázstükör a kegyeletes emlékezésben. Föléje hajolva, ma a kincses múlt morzsáiból illesztjük össze a mozaikkképet, a félszázad év előtti jelent. * A nagy mozaikhoz néhány szerény színfoltot hozok valakinek jóvoltából, aki ismeri Jókai gömöri utjának minden mozzanatát, akinek kis leányát csókkal jutalmazta a magyar básművészet fejedelme azért a csokorért, amelyet Krasznahorka várának kapujában nyújtott áit neki, aki dedikált arcképet s a „Lőcsei fehér asszony" dedikált köteteit kapta a gömöri látogatás emlékére a világhírre vü vendégtől, aki a mig megbecsülhettlem értékű részletekről mindent tud s mindent szívesen elmondott a P. M. H. nevében tolmácsolt kérésemre, de maga ismeretlen óhajt maradni. Szent emlékek őrőzője és tollmácsa.# Künn sötét, fagyos téli este. A meleg kis otthon falai kitárulnak, a falion függő keretiből kilép Jóskai rajongással becsült képe s a iróg beszél az, aki vele szemből-szembe állt, verőfényes nyárelő virul ki körülöttem s a fehéren kanyargó lőcsei országúton látom Andrássy Manó gróf pompás négyesfogatát, amely Jókait Lőcséről a dobsinai jégbarlanghoz röpíti. Oldalán Maurer Arthur dr. ül, a „vasgróf“ háziorvosa, bizalmasa, akit követéül küldött nagy vendége elé. A lőcsei fáklyás zenés ünneplés már csak emlék, most Dobsina bércei a jelen, az elragadó sztracenai völgy, amelynek változatos szépségeiben nem tud eléggé gyönyörködni. Meg-megállitja a kocsit, havasi vadvirágokat gyűjt, a sziklakapu előtt leszáll a hintóról s a gyönyörű sziklacsoportot belerajzolja jegyzetkönyvébe. A jégbarlangnál újabb ünneplés, Dobsina város diszküldöttsége. A barlangban nemrég elhunyt földink, a barlang egyik fölfedezője, Ruffinyi Jenő kalauzolja. Disztoollal írja nevét a vendégkönyvba s a tollat Dobsinra polgármestere azonnal „elkobozza" a városi levéltár ereklyéjéül. Az ünnepi ebéden pohárköszöntők követik egymást, Jókai is beszél, szellemével, derűs kedélyével lelkes hangulatot teremt. Valamikor késő délután előálltának a fogatok, vidám zajjal helyezkedik el a föllelkesült társaság s újból a sztracenai völgyön végig robognak Dobsináfig. Ott a kíséret leválik, harsány éljenek szállanak a továbbvágtató grófi négyesfogat után. Most már Andrássy Manó gróf ül vendége balján, a jégbarlangig eléje jött. A betléri park nehéz illatot ontó hársaira már reáborult az este, mire felbajtattak a kastély elé. A bejáratnál büszke, nemes delnők, a grófi család hölgytagjai fogadták a szellem arisztokratáját. Az intim vacsorán elragadtatással beszélt az elmúlt napon látott természeti szépségekről. A következő két napon, 1883 június 25-én és 26-án rövidebb exkurziókat tett. Egyik nap Rozsnyón át a krasznahorkai várba, a másik napon a vasgróf kohóihoz. Mindenütt szorgalmasan vázolt, jegyzett, hozzászólásaival szakértőket zavarba tud hozni. Szabad idejében szobájába zárkózva rendezte eddig szerzett anyagát. Ezalatt a kastélyban volt adva a gróf parancsa: Moccanás se leki gyen, Jókai dolgozik!... Fejedelmi csend környezte a fejedelmi írót. Csak a rigók füttyenthettek félig lefüggönyözött ablaka előtt, a hársméztől mámoros méhek zsongása adta hozzá a kíséretet. Nyári erővel perzselt már a nap, amikor a pompás, aranyszerszámos, salhngos, csótáros paripák ismét Rozsnyón át röpítették a betléri kastély vendégét, június 27-én. A város népe összefutott a Rákóczi-téren, a váraljai utcában, zúgó éljenek hangzanak, virágeső röpül az elrobogó hintó felé, Jókai mosolygó, kedves arca elröppen a lelkes tömeg előtt, mint egy álom, éget tükrözö kék szemeivel körültelkintette falaik közt, ahol mi élünk s elrobogott. Trónt a halhatatlanság Illés-szekerén ... Váraljának nagy napja volt ez. Hangyabolyként nyüzisgött a község, a környék. A vasgróf,Andrássy Manó erre a napra ünnepi ebédre hívta meg Rozsnyó és vidéke intelligenciáját, hogy színről szinte megismerhessék az ünnepeltet. A hintók egyenest felhajtottak a vár alá. Amíg ott a fogadás tart — a virágcsokros bájos leányköszöntő, Erössy Lajos ny. százados, Andrássy Dénes uradalmának főügyésze a nemes gróf nevében, majd bent a várban a meghívottak s a diszebéd felszolgálásához egybegyült bájos leánysereg bemutatása —, azalatt lent a községben Ónody Károly uradalmi tiszttartó konyháján pirul, sistereg, illatozik a készülő pompás ebéd, remekel a háziasszony, aki annakidején Milán király és Haynald bíboros vendégasztalát is ellátta. A vár konyhája oly kicsiny, hogy ott csak a leves készül. A többi drágaságot a faluból kell a vár ebédlőjéig juttatni, ahol kemény aTCU Andrássy-ősök századoktól bámult portréi tekintenek alá a vendégekre. A tiszttartó házától a várig élő láncban álltak fel a szolgák, fullajtárok, szellérek, nemesi famíliák dolmányos hajdúi s kézről-kézre adva, jutott fel a várba minden, ami a lucullusi lakóróla készült. S az ebédlőterem, amelynek ablakaiból leteritett szőnyegként látni az egész Csermosnya-völgy zsenge kalászt ringató ölét, le Börzéséig, ahol már a Sajót köszöntjük —, lelkes, elragadtatott hangulattal telik meg. A roskadó asztalok kristálypoharaiban pezsgő gyöngyözik, virágok hervadnak a nehéz damasztabroszokra, kipirult arccal hordják körül a tálakat az uradalmi tisztikar szép leányai. Poharát emelve szólani kezd a házigazda: Andrássy Manó. Élteti Jókait, aki — bár először van a megyében —, régen szeret minket, hiszen volt idő, amikor saját nevét titkolva, a mi Sajónk nevét használta írói álnévként, Jókai felel. Beszéde ugyanaz, mint írása: színpompás, ragyogó, magával ragadó. Gömöri útjának céljával vezeti be: „Egy regényem számára gyűjtök adatokat, amelynek főalakja egy Andrássy, akinek élettörténete csupa fény, még ami árnyék benne, az is ragyog, aki még amikor elesett is, mindig fölfelé esett." (Andrássy István tábornok, a „Lőcsei fehér asszony" hőse.) „Ők hivogattak ide, a holtak és az élők. Nappal az élőkkel beszélgetek, éjjel a halhatatlanokkal." „Nemcsak az ősi ereklyékre találok itt, de az ősi erényekre is!“ „Az Andrássyak most is azok, akik hősöm idejében voltak . " „Védik lefelé és fölfelé is azt, akinek igaza van!" A házigazdára, Andrássy Manóra emeli poharát, akiit 35 éve ismer s aki most, hogy földi paradicsomunk, a hazai szabad, „a földalatti paradicsomhoz tör utat", „jóltevője lesz egy egész vidéknek" s „a hazai iparnak is vas fundamentumot épít". A vár egyik ajtaja fölé irt jelmondatot idézi reá: „Reges, pyramidom Aegypti conditores absorbsit obtevio. Justorum glóriam grata servat memória." A riadó éljenekkel fogadott pohárköszöntő után újabb toasztok hangzanak — sok derék szónok telik a negyven vendégből. Majd újra Jókai áll fel s nagy szelleméhez méltó remekben köszönti Gömört, Rozsnyót, a „magyar industria vámnégyszögét". Valaha vasból volt a fegyverünk, papiroson volt a bölcseségünk s a kőből akartunk aranyat csinálni. Most a fegyverünk a papiros s aranyat csinálunk a vasból. Fegyverünket Gömör papírgyáraiban, aranyunkat vasbányáiban bőven feltaláljuk. Dehát a bölcseség hová került? No, az meg itt van az üvegben. Ez is gömöri produktum. Nem a bor. — azt ne adj* Isten, hanem az üveg! Én tehát azt, amiben a bölcseség és igazság van: a poharat magasra emelve éltetem Gömör vármegyét és annak derék városát: Rozsnyót..." Tovább gyöngyöznek a drága szavak, lázban ég az egész társaság, boldog aki Jókai közelébe kerülhet, kezét szorongatják, — lopva — meghatott csókok, könnyek is hullanak reá... Az ünnepelt vendég még többször is szólott, felköszöntve a fejedelmi lakoma szerzőjét, Ernély Károlynét, a felszolgáló hölgyeket, majd pihenéstelen elméje újra munkához szólította. — ónody Károllyal’a vár levéltárába ment s ott sokáig búvárkodott, hogy eddigi adatait gazdagítsa. Alkonyodott már, amikor a vár felé nyíló kerten át, kis társasággal — a tiszttartói lakba érkezett. A ház asszonya úgy emlékszik erre a feledhetetlen képre, mintha ma volna. „Könnyed, fiatalos léptékkel jött, puha kalapja a kezében, könnyű felöltője a vállára vetve, arca kipirulva s amint belépett a házba, nem győzött róla eleget beszélni, hogy mennyi szépet látott ott fenn a várban. Meg is jegyezte: „De jó maguknak, nagyságos asszony, hogy ilyen szép helyen laknak!" Aztán a hintók a ház elé álltak, a társaság mihamar felszállt az előrobogó kocsikra, a nyomukban támadó porfelhőt leverte a leszálló harmat, Krasznahorka büszke várára leszállt az éj, minden ragyogásnak könyörtelen követője... Másnap az Andrássy grófi kastélyban, Betlérben volt díszes ebéd, Rozsnyó, Dobsima, Gsetneik, Felsőc — a „gömöri várnégyszög" — vezető egyéniségeinek jelenlétével. Itt főúri pompa a környezet — de a hangulat nem lehet gazdagabb, mint a várban volt. A gróf első pohárköszöntője után szakadatlan sorban következnek a többiek. Jókai válaszában a „vasgróf" legjobb vasát, vas jellemét magasztalja. Allegorikus szépségű, hatalmas beszédben köszöntötte Jókait Markó Sándor dr. akkori rozsnyói közjegyző. Jókaitt, mint csodatévő orvost rajzolta meg, aki a szabad levegőtől elzárt, saját lábán járástól elszoktatott, idegen mankóra jutott, saját nyelvét is elfeledett nagybeteg nemzeteit legválságosabb napjaiban gyógyította s életben tartotta. Szellemes fordulattal, amely Jókainak „A pénz betegségeidre hivatkozik, tereli át a szót Andrássy Manóra, aki itt Gömörben megmutatta, hogyan terem egészséges munkával, egészéges gazdasági élettel az egészséges pénz! A feketét a parkban szolgálták fel a dús egyenruhájú lakások. Mintha Watteau képei elevenednének meg a mélyzöld háttér előtt mozgó pompás csoportozatokkal. A nemes házigazda s nagynevű vendége közül a vidék nagyjai, sokan, legtöbben porladnak azóta. Akik élnek, velük együtt él az emlék, a feledhetetlen. Rövid nyári zivatar fedél alá kergette a színes társaságot, bent még egy ideig együtt maradtak, aztán egymásután távoztak a meghívottak. Másnap a reggeli vonattal Jókai is elutazott. A rozsnyói állomáson kint várta a város egész közönsége. A hölgyek egyike, Schäffer Berta üde csokrot nyújtott fel a távozó vendégnek: kedves szavak s meleg kézszoritás volt érte a jutalma. A nagy tömeg fölött száz meg száz kendő lobogott, mint repeső, tarka madársereg. Amikor a vonat elindult, Jókai sokáig integetett vissza, amíg az utolsó kanyarodó elszakította tőlünk. S itt volt... S azt mondta: sohasem felejti a kedves napokat, amelyeket Gömörben töltött. Ez a „sohasem" 1904-ben lezárult, amikor ő megtért a halhatatlanok közé. Mi látogatása után 41 évvel mondjuk: sohasem feledjük el, hogy köztünk járt. Tichy Kálmán 3 |AAaiAaAAaiaUAAAAaAAaUAAAaauaAaAAAAAAanAAiaUAAa» . :4 \ Menyasszonyi kelengyék áruháza fc 3 \ ~ ► 4 ,CvN \ Saját készitményü finom férfi f 3 \ ** női fehérnemű, asztali £ 3 \ térítők és mindennemű lenáru t 3 YArusitás nagyban és kicsinyben t ^mvTmmTtmTvmmmivTimiTmfvviimvivmitimvfmi^ 3