Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-01 / 273. (1311.) szám

2 Az adóreform tárgyalása a jövő esztendőre marad A parlament december 9—19-ike között ülés Prága, november 30. A képviselőház el­nökségénél szerzett információnk szerint a ház a költségvetés megszavazása után körül­belül 10—14 napig szünetelni fog, mert a plenáris ülések részére nincsen készen kellő feldolgozott anyag. A véderőbizottság ugyan már­ elfogadta a haderőalapról szóló tör­vén­yja­vaslatot, azonban a költségvetési bi­zottság még nem tárgyalhatta le s valószínű, hogy a javaslat ebben az évben már nem is kerül a plénum elé. Ezen a héten a képviselőház bizottságai fognak ülésezni. A házelnökség pénteken tart ülést, hogy összeállítsa a karácsony előtti munkaprogramot. A plénum december 9-ike előtt semmi szín alatt nem ül össze s valószínű, hogy 9-étől líráig fogja a legfontosabb javas­­latokat, főleg az időhöz kötötteket letár­gyalni. A karácsonyi hét elejével fog kezdődni a parlament karácsonyi szünideje, melynek tartama eddig még bizonytalan. A költségvetési bizottság az adórefor­mot és az autonóm testületek pénzügyi gazdálkodásáról szóló törvényjavaslatát, csak januárban kezdi tárgyalni. Azonban nincsen kizárva, hogy ezt a bi­zottságot még a december hó folyamán egy­­­behívják. A szenátus plénumának ma terjesztették be a képviselőház által elfogadott költségve­tési javaslatot. A szenátus költségvetési bi­zottsága azonnal megkezdi annak tárgyalását Az eddigi előjelek szerint bizonyos, hogy a szenátus a költségvetést a plénumban is még a karácsonyi szünidő előtt letárgyalja. A német keresztényszocialisták erősödnek Reichenberg, november 30. Vasárnap Weipert szudétanémet városban községi vá­lasztások voltak, amelyek eredményei a kö­vetkezők: német keresztényszocialista párt 11 mandátum (ezelőtt 9), német szociálde­mokraták 9 (előbb 14), kommunisták 5 (—), háztulajdonosok 4 (—), német demokraták 3 (3), német nemzeti szocialisták 2 (3), német nemzetiek 2 (5), csehek — (—). Feltűnő, hogy az aktivista német párt erősödésével egyidejűleg az ellenzéki német szociáldemok­raták öt, a nemzetiek három, a nemzeti szo­cialisták egy mandátumot vesztettek. mnw<J,V-M&<vVa-ct-HTRT.HT> Korlát!) Endre nyilatkozik­­ parlamenti szereplésért Ungvár, november 30. (ítuszinszkói szerkesztőségünktől.) La­punk ruszinszkói szerkesztője fels­­eres­te Korláth Endre dr. magyar nemzeti párti kép­viselőt, aki vasárnap érkezett haza Prágából és kérdést intézett hozzá a parlamenti szere­pének kapcsolatos hírlapi közlésekre vonat­kozólag. Korláth Endre dr. a feltett kérdésekre a következőket válaszolta: “ A hírlapi közlésekkel szemben kije­lentem, hogy a magyar nemzeti párt tagja vagyok. A pártból nem léptem ki, így tehát a keresztényszocialista pártba sem léptem be. — A pártból való kilépésemre különben sem volt szükségem, mert a magyar nemzeti gondolathoz hűtlen sohse leszek, viszont a ke­resztén­yszocialista pártba való belépésemről szóló hírek ellen nem azért védekezem, mintha a védekezést szükséges­­­nek tartanám, hanem klub tagja nem lehetek,mert egyszerre két — A kormány ellen szavaztam és pedig azért, mert a ko­rmány eljárásában pártunk követe­léseinek honorálása tekintetében ko­molyságot nem láttam. — Azt hiszem, hogy a legrövidebb időn­­ egy-két héten belül klubtársaim is be fogják látni, hogy nekem van igazam és az az itt helyes, amelyet én követek. A lapok azon megjegyzéseire, mely sze­rint Korláth Endre dr. pártfegyelmet sértett meg azzal, hogy a szavazásban részt vett és a javaslat ellen szavazott, Korláth a következő felvilágosítást adta: — A budget-vita során tanúsított maga­tartásom nem érintheti a klubhoz való vi­szonyomat, mert belépésem alkalmáva­ fentartottam ma­gam részére a szabad kezet 1926 december 1, szerda. . Ismét bűzlik a benzinpanama Prága, november 30. A cseh néppárt Lidové Listyt ma elkobozták egy beküldött cikk közlése miatt. Boubela Milán volt törzskapitány, a benzinpanama egyik elítélt­je, aki már több ízben perújítást kért, a Li­­dové Listynek nyílt levélben bűnvádi felje­­­­lentést küldött be. A följelentést Sínek Ven­cel dr. hadbíró alezredesnek címzi. A cik k­­ből a cenzúra úgyszólván mindent töröl, csu­pán a következőket engedte át a nyilv­ános­ság részére: — Vrba dr. hadbíró ezredes elitélt engem hivatalos hatalommal való visszaélés címen, mert 1923 május 20.-án megengedtem, hogy Dostál törzskapitány a nemzetvédelmi minisz­térium pénzügyi és kereskedelmi osztályában nem állapította meg pontosan a benzin árát. Azonkívül elitélt engem azon a­­’imán is, hogy a Kolhen-cég javára egyoldalúan jár­tam el a benzin rendelésénél. tett.Az elkobzás persze óriási feltűnést kel­ $i10 ¥ en§itcó iparosságát & centralista érdekeiig# gii cseh iparospártba csábítják Pozsonyban, melyet cseh Scepfasbessádek tartására rendeltek­­ Az iparospárt alrabb kísérletet tesz az őslakos iparos­ság egységes táborának megbontására Pozsony, november 30. (Saját tudósítónk­tól.) A csehszlo­vák iparospárt, amely a rá lakások alatt Inda mérnököt, az iparoska­mara titkárát jelölte képviselőnek, vasárnap délelőtt tíz órakor Pozsonyban az Uránia moz­gó­ fénykép színházban népgyár­ts tartott, hogy a politikai helyzetet megvitassa és főként az adózás ügyében- megbeszélést ta bva A nép­­i­ ülésen, amelyen szépszámos közönség vett részt, Tvarousek szaszgyaeluikiub Bészé­ért mondtak Torecska cseh­országi, Pástié­rák morva­országi és Klanicska turócmegyei sze­­nátorok, Kohut pozsonyi címfestő és Maxián Károly pozsonyi szcabómestco A szenátorok rámutattak a csehszlovákiai lehetetlen adóviszonyok­ra és az osztály­politika következményeit fejtegették, amn­t a szociáldemokrata re­zsim eredményezett Egyes szónokid­ er­­sen támadták a mun­kásbiztositó pénzt a t, amely egy politikai pár kezében van és így érthetően részrehajló. A népgyű­lés magyar szónoka Ádám ér­sekú­­j­vári építész volt, aki elmondta, hogy az iparosság eddig csak gazdasági alapor* s­er­­vezkedett. Az ‘,p­irosságnak és kereskedőknek minden vallás és mnnzstiségi szempontot félretéve olyan pH *is a, pattban kell egyesül­ni, amely iparos és merkantil politikát foly­tat. Ez nem akar­­ úgymond agresszivitás len­ni a többi társadalmi osztályok ellen, de végre itt az idet, hogy az iparosság meg­értse a hívó szót és az iparospárt zászlaja alá tömörüljön. A gyűlés a végletekbe nyúló beszédek után 23 pontból álló határ páti javaslatot fogadott el, amelyet a k­oaiány elé terjesztenek A ha­tá­rozati javaslata*:­ többek között követelik az adóreform hai­rán naki. ke­re­sztü hitelét, a betegsegélyzés és balesetbiztosítás, valamint az aggkori biztosítás novellizálását. A javaslatot a Népgyűlés egyhangúlag elfogadta, j A cseh fascisták elszakadnak a nemzeti demokrata párttól Prága, november 30. Egyes lapok jelen­tése szerint a fascista mozgalom központja utasítást adott a vidéki szer­vezeteknek, hogy a választási bizottságokba saját tagjaikat ne­vezzék be, tekintet nélkül arra, hogy a bi­zottságokban a nemzeti demokraták képvisel­ve vannak-e, vagy sem. Ez a rendelkezés te­hát annyit jelent, hogy a fascisták a jövő községi választásokon önállóan akarnak részt­­venni. A fascisták azért fordultak a nemzeti demokraták ellen, mert a nemzeti demokrata­ párt törvényhozóinak nagy része nem egyet a fascisták forradalmi programjával­ ért Rakovszky István csak ideiglenesen vonul vissza Budapest, november 30. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: Ismeretes, hogy Rakovszky István, a magyar legitimis­ták egyik vezére sem lépett fel a mostani vá­lasztásokon. Rakovszky kijelentette, hogy ré­gi kerületében Bethlennel szemben nem akar kilátástalan harcot vívni. A legközelebb azon­ban Lequestoiba­ távozik, ahol ő veszi át a szolgálatot Ottó exkirály mellett. Visszatérése után azonban valamely időközi választáson okvetlen fellép, tehát csak egyelőre vonul­­ vissza az aktív politikától* Vt­allesz Jenő MUHAR BEÁTA Regény (7) A szobaleány­ benyitott a szalonba és jelen­tette, hogy az asztalon az ebéd. Kárász az asztalnál ült már. Fáradt volt, meg­viselte az­ egy órai rendelés. Eleinte alig beszélt, később mégis felfrissült és a mesterségéről kezdett beszélni. Szidta a kerületi pénztárt, mert nem ereszti szabadságra, gyalázta az orvosokat, akik irigyek, kapzsik és a leghitványabb eszközökkel dolgoznak egymás ellen. Kárászné és Som Mihály nem tudott hozzá­szólni ehhez témához, úgy érezték magukat, mint­ha egy idegen világba csöppentek volna. Az agyuk­ban még azok a gondolatok keringtek, amelyeket a szalonban eresztettek szabadjára. Azokkal vol­tak elfoglalva beszélnek nekik, s most egyszerre orvosi dolgokról kissé esetlenül viselkedtek s hogy félszegségüket palástolják, igyekeztek igen kedvesek lenni Kárász iránt. Helyeseltek neki, az asszony minduntalan a legjobb falatokkal kiállni, Som Mihály pedig a poharát töltögette és teásra unszolta. Mindketten érezték, hogy van valami utálatos és erkölcstelen ebben a kétszínű­ségben. Í­e tovább játszották a szerepet, sőt minél erkölcs­­telenebbnek érezték a játékot, annál jobban eről­tették a kedvességet, hogy valahogyan ki ne esse­nek a szerepükből. Csupa gyöngédség voltak, mintha ezzel akarták volna kárpótolni, hogy önma­guk előtt nevetségessé tették őt. Kárász lepihent a feketekávé után és­ Som Mi­hály megint egyedül maradt az asszonnyal ba. Borz Andor este nyolc órakor érkezett Kr­iÁÓ­­Első benyomásai iszonyatosak voltak, úgy érez­te magát, mintha találkozott volna valakivel, aki nem­ érdekli és akivel órákig kell mégis együtt lennie. A vasúti hordár, akinek átadta podgyászát, büdös volt a pá­nkából. Mikor­­ t k.-csis át­hajolt hozzá a bakról, hogy megkérdezze a szálló nevű, alkohol bűzt lehelt az arcába, fis ettől fogva m­in­­denür ezt a visz­ataszító szagot érezte, bárhová ment és bárkivel beszélt. Az Európa-szállóban vett lakás­,­­szobájának ablaka a szálló udvarára nyílt, amely nyáron át a ten­odai vendéglő kerthelyisége volt. Lenézett az­­ Ivarra, a­ mi­,arra, ahol terített «­.­daloknál o­ztr.il. katona­­tisztek ültek és söröztek. A vacsorával végeztek n.ill. oki-, bor- és sörszag áradt fel hozzá a máso­dik o.iv h­í­­­szagtól elállt a túrokzuta. B dj­bb húzódok a­­ zónába Le belelte az ablakai Aztán lement, kocsit kerített és kihajtott a város végére. Tudni akarta, hol az a ház, amelyikben a leány lakik. Még ma akarta ezt tudni, hogy holnap ne kelljen a kereséssel időt vesztegetnie. A vonatja délelőtt tíz órakor indul, reggel tehát nem lesz már sok ideje a keresgélésre. A kocsisnak megmondja, hogy hajtson a Bobrinszky-kastély felé. Négy­­­ órai döcögés után odaértek a kastélyhoz. Ember­­magasságú kőfal vette körül a kastélyt, azon túl már nem volt ház az utcában. A kocsit megállí­totta, leszállt és gyalog ment visszafelé. A kocsi lépésen követte. A Bobrinszky-kastélyon innen hat ablakú föld­szintes ház állott. Előtte egy rakás galíciai zsidó gyerek hancurozott, az udvaron pedig egy asszony beszélgetett parasztokkal, akik gabonás szekérrel jöttek és a kapu előtt leszerszámolták a lovakat. Tovább ballagott. Az alkony már nyári estbe ment át, a vonalak bizonytalanná lettek, a formák el­mosó teák. Közelebb húzódott a gyalogjáró szélé­hez, hogy jobban lássa a házakat. Vaskerítés elé ért, melynek rúdjai dárdaalakuak­ voltak. A kerí­tés mögött befásított udvar és a fák törzsei mögött halványan világított meg a ház falának fehérsége. A kapuhoz ment és megnézte, nincs-e a kapura kiszögezve valamilyen táblácska. Gyufát gyújtott és az égő gyufát ide-oda mozgatta a kapun. Végre megtalálta a vaslemezből vert táblát,és egy má­­sodiik gyufa lángja mellett leolvasta a nevet: Mu­hai Ottó, mérnök. Körülnézett, mindent jól meg­­jegyzett magának, hogy reggel keresés nélkül is idetaláljon. A Visztula partján egy kis magasla­ton húzódott, el ez a házsor és a házzal szemben, a folyó túlsó partján egy kolostor meg egy kápolna körvonalai látszottak.­­ Ehhez a kolostorhoz kell tartani magam­at, mondotta biztatóan önmagának. Ezzel megint be­szállt a kocsiba és visszahajtatott a szállóba. Kilencre járt, mire hazaért. Fáradt volt, de érezte, hogy ez a fáradtság nem hozza meg az al­vást. Az idegei vibráltak és egész testében zsib­­basztó kimerültséget érzett. Bort hozatott a szobá­ba, pár pohárral ivott belőle, aztán lerúgta magá­ról a ruhát és lefeküdt. A bor tüzelt az ereiben, a szoba levegője még mindig forró volt ás Borz Andor nem tudott el­aludni A gondolatai szerte széjjel kalandoztak, megállapodni sehol sem tudtak. Körüljárták a vas­­rácsos házat, belopakodtak a leány szobájába, in­nen hazaugrottak Pestre, ahol benéztek egy má­sik nő lakásába s kerestek egy férfit. A nőt meg­találták, a férfit nem. Borz Andor agyét elöntötte­e a vér. Felült az ágyban, felirav­arta a villanyt és­­ bambán szétnézett a szobában. Micsoda ostobaság, hogy én itt vagyok? ! Miért kellett idejönnöm? Hálóinges ujjával megtörölte verejtékező hom­lokát, egy-két korty bort ivott és ez a kis tevékeny­kedés más irányt adott gondolatainak. A villanyt lecsavarta és végig terült az ágyon. A párna, mia­latt nem aludtak rajta, lehűlt és a hideg érintés­től lecsillapodtak Borz Andor idegei. Magára húzta a könnyű nyári takarót és nemsokára elaludt. VI. Kárászné, mikor Som Mihállyal visszament a szalonba, a tükör elé állt, végig­nézte magát és elégedetten mosolygott. Ajkait megharapdosta, hogy a vér a bőr alá tóduljon a nyomástól és fris­sebb színt adjon az ajkainak. Tíz ujjával felge­reblyézte homloka fölött selymes haját, hogy a hullámok légiesebbek legyenek. A pongyola vállán rántott egyet-kettőt, aztán féloldalt fordult a tü­körnek, fejét hátra csavarta és erőltetett kedves­séggel kérdezte: — .Mihály, szép vagyok? Mihály nem felelt, némán nézte a karosszék­ből az aszony erőlködéseit, irigyelte a gondtalan­ságát és önmagával való elégedettségét. — Mire gondolsz, hogy oly sötéten bámulsz bele a levegőbe? — Az jár a fejemben, hogy az életet csak a nők számára találták ki. — Folytasd, mert a gondolatnak bizonyára van valami folytatása, így szépen hangzik, de nem sok az értelme. — Az életet csak a nők számára­­ találták ki, mert csak a nő tud örülni az életnek. Micsoda öröm tincklek, hogy az alkatok piros, a hajatok hullámos. Micsoda öröm, hogy egy szalag szépen disziti a hajatokat, egy kis csipke ingerlően takarja el kebleteket. Férfinek nincsenek iy apró örömei. — De vannak helyette nagy gyönyörei. — Még sohasem láttam az arcodon egy ilyen nagy gyönyörnek a nyomát. — A nagy gyönyörnek nincs nyoma, nincs hangja. Magába temetve hordja az ember, nem szól róla senkinek, mert a nagy gyönyört meg sem­ érti más, csak aki magában hordozza. A nagy gyönyör annyira egyéni valami, hogy az, am­i ne­kem gyönyör, másnak nem lehet az, annyiféle, ahány ember van a világon. A gyönyör De a ti örömeitek mind egyformák. Egy kalap, amely ne­ked örömet szerez, ugyanazt az örömet okozza másnak is, ha a fejére ülteti. És mihelyt a kala­podat odaadtad m­ár­­>­., a kalappal együtt odaad­tad az örömet is. A gyönyör nem ajándékozható el. A gyönyör az én szülöttem­, az én gyermekem­ és ki t tu­dna örülni a más gyermekének? — Mondj egy ilyen nagy gyönyört. •— Nagy gyönyör volt megtalálni azt a i­­ndo­­r­latot, hogy az­ életet csak nők számára találták ki. Ennyi az egész? És ilyen gyönyörökkel élsz te? Most már kezdek érteni egyet s mást. Figyelj, elmondok valamit, de ne add tovább. Kárászné odaült Som Mihály elé. A karosszé­­két oly közel gördítette hozzá, hogy rákönyököl­hetett Som Mihály térdére. — Tíz év előtt fent jártam az urammal Lőcsén. Az ő szüleit látogattuk meg, akik még nem ismer­tek engem. Amolyan­ bemutató látogatás volt ez egy évi házasság után. Te akkor otthon nyaraltál és reggeltől estig a hegyeket bujtad a festékes ka­zettával. Az uram három nap múlva hazautazott Pestre, engem meg otthagyott négy hétre a szülei­nél. Valamelyik reggel veled mentem a hegyekbe. Ilyen szép reggelt azóta sem láttam. Az erdőben le­terítetted a földre széles gallérú kabátodat, én rá­­keveredtem, te pedig odaültél mellém­, előszedted ecseteidet és festettél. Én beléd szerettem­ s úgy szerettem volna veled elmenni valahová messzire. De te nem érezted meg ezt és csak festettél, és beszéltél a természet szépségeiről. Nem olvastad ki a szemeimből, hogy mit érzek, nem láttad meg lángoló arcomon, hogy iást akarok... És te be­szélsz nekem arról, hogy csak a férfinak adatott külön érzék a nagy gyönyörökre! Ha van ilyen érzék, meg kellett volna érezned azt, ami rád mo­solygott. — És a házasságod első évében meg tudtad volna csalni az uradat? — Hát neked csak ennyi a kérdezni valód azok után, amiket én elmondottam? Jó. Felelek a kérdésedre: Hát nagy­obb bűn a házasság első évé­­ben csalni, mint a tizedikben? — Te a tizedikben sem tudnál csalni. — Nem. A tizedikben már nem érdemes csal­ni. Tíz év után a csalásnak nincs már inger­­ tíz évi csalás után az ember belátja, hogy­­•A férfi miatt nem érdemes egy más férfit meg­­ . tíz év után az uszony másodszor szeret b. . .• fér­jébe és hit marad hozzá a holta napjáén . én éppen most bolondultam bele az un. . . .ort. hogy tiz év -tti szerelmemet bevallóik-ni ud­ ied. ilyet kevés férj köszönhet a barátjának. Som Mihálynak fájt ez a mumeia. Ti k óva céloz Kárászaié és érezte, hogy tapűit..:' "•> "• kö­vetett el, amikor az iszony vallomásaira u* •• ültet valamilyen kedves, megható frázissal. V ’ tej jó­vá akarta tenni és megsimogatta Kárászné­jék — Én is éreztem akkor valami különös­­"­elég­ségét, de arra, hogy mi forr te benned, gondolni se mertem. Hogyan is gondolhattam volna a «•••…, hogy te, aki szerelemből mumiél az uradhoz, ha le­bolondulsz valakibe, aki akkor még egy névtelen senki volt.­­­ Lekéstél Mihály, és jól tudom, hogy szán­­dékosan késtél te. Nem baj, beszéljünk másról. Mikor beszéltél Rézzel? (Folytatjuk)

Next