Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-01 / 101. (1728.) szám
Mai számunk 11 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 130. A SzlovenSzkói és rtlSZínSzkói ellenzéki pártok szerkesztőség: Praga II. Panska ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké, külföldre: politikai napilapja htw^áge^tnská u. ,2/111. - Te- A francia választások nem hoztak döntést a jobboldal és baloldal élet-halál harcában Lem Sitim, a szocialisták parlamenti vezére megbukott — il kommunisták mandátumaik felét vesztették — Páris, április 30. Franciaország nagy napja, a vasárnap, amikor a pótválasztásokat tartotta meg az ország, a várakozás ellenére aránylag nyugodtan zajlott le. Csak Páris egyes választókerületeiben okoztak a kommunisták zavarokat, több helyen kihágásra került a sor, úgy hogy a rendőrség volt kénytelen beavatkozni és a tüntetőket széttoszlatni. A kommunisták és a rendőrök egyik összecsapásánál két rendőr súlyosabban, kettő pedig könnyebben megsebesült. Még egy választási helyiségben volt inncidens, az egyik jelöltet ugyanis konkurrense kétszer erőteljesen arcul ütötte. Egyéb baj is nem történt. A választóközönség érdeklődése a pótválasztások alkalmával is rendkívül élénken nyilvánult meg és a hivatalos jelentés szerint a választóknak 90 százaléka tett eleget állampolgári kötelességének. A nagy erőpróba körülbelül eldöntetlen eredménnyel végződött. A baloldali pártok az első választási nap sikertelensége után lázas buzgalommal igyekeztek összekovácsolni a baloldali kartellt, amely jelszavává tűzte ki a reakció letörését. Az erőfeszítés azonban hiábavalónak bizonyult, mert nem sikerült behozni és felülmúlni a jobboldali pártoknak az első választási nap alkalmával aratott kezdeti sikerét. A déli órákban abból a 425 kerületből, amelyben pótválasztásra került a sor, 423 kerület választási eredménye volt ismeretes. A pártok erőviszonyainak tökéletes áttekintését még most nem lehet megejteni, mivel több újonnan megválasztott képviselő nem sorozható be meghatározott politikai pártba. Innen magyarázható az az eltérés, amely a belügyminisztérium által és a Havas-ügynökség által kiadott választási eredménytáblázat között mutatkozik. Az alábbiakban csoportosítjuk a kétféle táblázatot, azzal a megjegyzéssel,, hogy az első számoszlop a belügyiminisztérium, a második a Havas-ügynökség jelentése alapján készült, míg a harmadik számoszlopban az 1924. évi választási eredményeik vannak feltüntetve. Az 1924. évben megválasztott kamarának 584 képviselője volt, míg a most összeülő új kamarának 612 tagja lesz. A Havas-ügynökség táblázata az autonomisták egy részét a jobboldali republikánusok közé, másik részét a baloldali republikánusok közé osztja és táblázatában autonomista képviselőt nem tüntet fel. A pótválasztások alkalmával a francia politikai életnek több kiválósága került be újból a kamarába. A nevezetesebb egyéniségek közül a következőket említhetjük meg: Újból megválasztották Painlevé hadügyminisztert, Queuille földművelésügyi minisztert, Duboist, a reparációs bizottság elnökét, volt minisztert, Violettát, Alzsir volt kormányzóját, Loucheur volt minisztert, Nogartot, Durafourt, Lasteyriet, Daláéiert, a szocialista-radikális párt elnökét, Renaudelt, a szocialisták jobboldali szárnyának vezérét, Franklin Bouillont, a radikális párt jobboldali szárnya disszidenseinek vezérét, Paul Renaud-t, a jobboldal egyik vezérét, Paul Faure-t, a szocialista párt vezértitkárát, Delsont, a párisi községi tanács elnökét, Scapini ismert párisi ügyvédet, a hadivakok szövetségének elnökét, aki jobboldali programmal vállalt mandátumot, Guernitz szocialistát, az emberi jogok ligájának vezértitkárát, Cazals-t, a szocialista-radikális parlamenti frakció elnökét, Mandert, Clémenceau volt miniszterelnök egykori titkárát, aki négyévi szünet után most kerül vissza a kamarába, Ricklin dr., Rosse és Brogli elzászi autonomistákat, Cachin, Dorriot, Duclas, Olamaus kommunistákat, Peyrotest, Strassburg szocialista polgármesterét, a radikális Montignyt, Pueoh volt minisztert, Grumbachot, a szocialista Populaire főszerkesztőjét stb. Érdekes, hogy a megválasztottak közül Ricklin dr. elzászi autonómista, vezér hosszabb ideje börtönben ül és Dudas kommunistát, aki a szocialisták vezérét, Léon Blumot győzte le, csak néhány nappal ezelőtt tartóztatták le. A megvertek mezőnyében az élen halad Léon Blum, a francia parlamenti élet egyik legismertebb vezéralakja, aki Magyarország elleni éles támadásairól volt híres. Léon Blumot a párisi huszadik választókerületben győzte le a kommunista Duclos. Feltűnő azonkívül Chautemps volt radikális belügyminiszter veresége. Elbukott a szocialista Torres párisi ügyvéd is, azonkívül Lebas szocialista vezér. Megbukott Octave Humberg radikális szocialista, Marius Moutet szocialista és Piot, az Oeuvre főszerkesztője. A kommunisták közül Marty és Vailland-Couturier bukása keltett nagyobb meglepetést. A jobboldaliak közül is többen maradtak a porondon, vezető egyéniség azonban nem maradt ki a parlamentből. Jellemzőek Párisnak és a hozzá beosztott Konzervatívok 15 9 11 Jobboldali republikánusok 145 169 128 Baloldali republikánusok 106 95 85 Független radikálisok 55 60 48 Socialista radikálisok 123 115 135 Szocialista republikánusok 47 44 48 Szocialisták 101 10? 0»2 Kommunisták 14 14 27 Kommunista szocialisták 2 2 0 Elzászi autonomisták 3 0 0 Az osztályszeretet májusfája (fi.) Prága, április 30. Május elsejét a csehszlovák törvényhozás a pirosbetűs ünnepek közé sorozta és ebben az ünneplésben mi is szivesen részt veszünk, mert ez a nap a dübörgő és vágtató munka dicsőségét s a testi és szellemi munkások kimagasló társadalmi jelentőségét hirdeti. Hiszen igaz, hogy a XIX. század minden képzeletet felülmúló műszaki fejlődése sohasem következett volna be, ha a tőke nagy fejedelmei nem szervezték volna meg a nagyipari termelést és zsenális vállalkozók nem vállalták volna a kockázatot, amivel minden korszakalkotó fölfedezés értékesítése jár, de a tőke, vállalkozókedv és fölfedező géniusz sohasem érhette volna el az emberiség egész életmódját átformáló eredményeit, ha a bányák mélyében, a gyárak zakatolásában és az irodák asztalainál robotoló emberi hangyák szorgalma és kötelességtudása végre nem hajtotta volna az ő terveiket, elképzeléseiket és találmányaikat. Május elsejének megünneplése a munka névtelen hőseinek megbecsülését jelenti és ezért holnap a munkássággal együtt ünnepel mindenki, aki értékelni tudja a társadalmi osztály szerepének óriási fontosságát az emberiség fejlődése és haladása körül. A holnapi ünneplés a munkának és a munkásságnak szól. Nem egy pártnak és nem egy irányzatnak, hanem a munka valamennyi robozásának. Elmúlt az az idő, amidőn május első napját azok sajátították ki maguknak, akik a forradalom vörös zászlaját lobogtatják és a nemzetköziség elcsépelt frázisát ismétlik unos untalan, mert ma ez a nap már az egész társadalom ünnepe, amelyen a különböző szociális osztályok és rétegek egyetlen hatalmas harmóniában olvadnak össze. A szociáldemokrácia és a kommunizmus mellett az ünneplésből részt kíván venni minden politikai párt és társadalmi irányzat, amely a munkástömegek boldogulását programjába vette. Marx fellépése után jó sokáig a szociáldemokrácia volt az uralkodó csillagzat, amelytől a munkásosztály gazdasági és szellemi fejlődését, sőt, az emberi nem megváltását remélte. Midőn azonban a szociáldemokrácia nem volt képes megakadályozni a nagy háborút, bebizonyosodott, hogy a kommunista kiáltványnak híres zárszava: „Világ proletárjai egyesüljetek!", nem képes a munkásosztály egységét megvalósítani és megszüntetni a nemzeti ellentéteket, amelyek a munkásokat csak úgy széválasztják egymástól, mint a társadalom egyéb osztályait. A nagy csalódás, amelyet a szociáldemokrácia csődje a munkástömegekben kiváltott, nyitotta meg az útját a szélsőséges kommunizmusnak, amely most már elérkezettnek látta az időt arra, hogy a szocialista próféták által hirdetett osztályharcelmélet következetesen keresztülvigye és a diktatúra véres eszközeivel tiporja le a társadalom többi osztályát. Oroszországban sikerrel is járt a Lenin forradalma és a bolsevizmus immár tíz esztendő óta uralmon van, de ahelyett, hogy megteremtette volna a földi paradicsomot, Oroszországot a borzalmak tanyájává tette, megölte, vagy száműzte e nagy nép legértékesebb fiait és hatalmát csak úgy tudta biztosítani, hogy lépésről-lépésre visszatért a gyűlölt és megvetett kapitalizmus ipari és kereskedelmi módszereihez, a falun pedig elismerte, sőt kiterjesztette a magántulajdonjog intézményeit. A szociáldemokrácia és fattyúhajtása: a r kommunizmus, amelyeket híveik talán még, ma is az egyedül üdvözítő tannak hisznek, túl is haladták már a pályájuk zenitjét és ma már nem előre, de visszafelé fejlődnek. A tőke és a munka viszonyának szabályozására és a munkáskérdés megoldására részit új rendszerek alakulnak ki, részint pedig már előbb is ismert irányzatok törekszenek megkettőzött erővel. Olaszországban a fascizmus az állami szocializmus egy új fajtáját honosította meg és a charte del lavóréban a társadalmi munka eddig ismeretlen szervezeti formáját teremtette meg, amely kísérletnek jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Olaszországban a munkások százezrei öltötték magukra a fascisták fekete ingét. Más államokban pedig azok az irányzatok versenyeznek , diadalmasan a forradalmi szocializmussal, s melyeket a keresztény és a nemzeti szocializmus gyűjtőneve alatt szokás összefoglalni. Az előbbi a keresztény vallás kétezeréves tanainak és a szeretet igéjének követésében látja a munkáskérdés megoldásának legbiztosabb útját, az utóbbi pedig arra figyelmezetet, hogy a munkásság éppen olyan szerves része a nemzeti társadalomnak s abban éppen olyan jogokat követelhet és ugyanolyan kötelességeket tartozik végezni, mint a társadalom többi osztálya. Csehszlovákiában is elvesztette régi erejét és befolyását a vörös szocializmus. Az új állam egy évtizeddel ezelőtt határozottan szocialista törekvések jegyében született meg. A forradalmi és az első választott nemzetgyűlésen a szocialista pártoké volt a többség, de nem bizonyultak képesnek arra, hogy helyzeti energiájukat a köz javára értékesítsék. Semmit sem tettek az állam legsúlyosabb problémája: a nemzetiségi kérdés megoldása érdekében, sőt a szociáldemokrata vezetés alatt álló nemzeti koalíció legfőbb kötelességét éppen abban látta: mentől inkább háttérbe szorítsa a kisebbségeket. A munkásság érdekében is vajmi keveset tettek a szocialista pártok és ha Szlovenszkón és Ruszinszkóban ma oly szomorú a munkásosztály helyzete, ezért a felelősség oroszlánrésze őket terheli. A vörös szocializmusnak, különösen pedig szociáldemokrata válfajának ily meddőség után szükségképpen el kellett veszítenie a munkástömegek bizalmát és ha a legutóbbi parlamenti választások alkalmával oly megsemmisítő vereséget szenvedett, ezzel csak saját bűnei bosszulták meg magukat. Valóban bűnös játék a társadalom egyes osztályait egymás ellen ingerelni. A munkásosztálynak jussa van a magasabb életstandardhoz és a társadalmi megbecsüléshez, de e cél felé nem az osztályharcon s a forradalmon át vezet az út, hanem csak a többi társadalom segítő támogatásán át. Ezt pedig nem lehet a harag és a gyűlölet arckifejezésével elérni, hanem csupán úgy, ha a munkásosztály is elismeri a többi társadalmi osztály jelentőségét az anyagi és szellemi javak termelése körül. Éppen úgy, ahogy a munkásság joggal megköveteli, hogy munkáját megbecsüljék,a társadalom többi osztálya is megkövetelheti, hogy a munkásság tisztelje az emberiség érdekében kifejtett működését. Az emberi társadalom áldásos és zavartalan fejlődését csak valamennyi társadalmi osztály szolidaritásának tudata biztosíthatja, az osztályharc ellenben csak megzavarhatja és megakadályozhatja azt. Mikor ültetjük el végre az osztályszeretet májusfáját? —MSIBBSIMSawaBgB——PAJMPIUWMM