Pro Minoritate, 1992 (6-14. szám)
1992 / 13-14. szám - Dokumentumok - Orbán Viktor beszéde az MPP II. Közgyűlésén
38 Pro Minoritásé Orbán Viktor beszéde A Fidesz parlamenti frakcióvezetőjének a csehszlovákiai Magyar Polgári Párt II. Közgyűlésén elhangzott felszólalása Szeretném leszögezni, hogy mindezidáig a Magyar Polgári Pártnak egyetlen egy olyan jelentősebb rendezvényt sem sikerült tartania, amit ne találtunk volna meg, ahová valamilyen módon a Fidesz ne tette volna be a lábát, így van ez most is, nagyon szépen köszönjük a meghívásotokat. Az elmúlt időszakban hivatalos és baráti látogatások tucatjain volt módunk összefutni, találkoztunk a Liberális Internacionálé kongresszusain, a legváratlanabb nemzetközi fórumokon. Remélem, a jövőben is így lesz ez. Számos felvidéki élmény kapcsolódik a Fidesz vezetőinek, aktivistáinak életéhez a Magyar Polgári Párttal való találkozások sorában. Szeretném ezek közül kiemelni a közösen rendezett Liberalizmus és kollektív jogok című konferenciát, amely be kell, hogy valljam, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz kisebbségi politikájának egyes tételei árnyaltabbá váltak. Az MPP lassan három éves lesz, a Fidesz pedig lassan négy. Kapcsolatunk tehát nyugodtan mondható történelmi léptékűnek. Azonban nemcsak nemzeti hovatartozásunk köt össze bennünket, hanem politikai elveink is. Úgy gondoljuk, hogy mi Magyarországon, önök, illetve ti pedig itt Szlovákiában próbáltok az állam visszaszorítása révén nagyobb biztonságot biztosítani polgáraitoknak. Azonban az elmúlt egy-két esztendőben a liberális gondolkodásra ebben a térségben meglehetősen rossz idők járnak. Ugyanakkor azonban az elmúlt két esztendő számomra elég világosan mutatja azt, hogy csak liberális, polgári középkormányok lesznek képesek megoldást találni Közép-Európa országainak gazdasági bajaira. Éppen ezért, eljött az ideje annak, hogy a térség liberális pártjai szorosabbra fűzzék együttműködésüket. A Fidesz eddig is támogatta és ezután is támogatni fogja a Magyar Polgári Párt felvételét a Liberális Internacionáléba. A Fidesz már a kezdetektől azt mondta, hogy ebben a térségben csak olyan szabadelvű liberális pártok maradhatnak talpon és érdemlik meg, hogy talpon maradjanak, amelyek képesek választ adni arra a kihívásra, amit ennek a térségnek a kisebbségek jelentenek. Ilyen értelemben, az én megítélésem szerint, ennek a térségnek a liberalizmusa mindenképpen nemzeti elkötelezettségű kell, hogy legyen. Ezt nemzetközi fórumokon is bizonyítani kell, és a Fideszígy legutóbb Mainzban, ahol sikerült a Jugoszláviával foglalkozó dokumentumba a vajdasági magyarok területi autonómiájának követelését bevezetni) ezt tette eddig is. Ugyanakkor azonban azt is le kell szögeznünk, hogy ma bizonyos szempontból nagyon szerencsés helyzetben vagyunk a kisebbségi ügyek tekintetében. A kisebbségi ügy hosszú idő után először ebben a térségben nem csupán magyar ügy. Most már a szerb és orosz kisebbségek problémája egyre világosabban irányítja ránk a nyugat-európai országoknak a figyelmét. Ma már a kisebbségek kérdése világpolitikai kihívássá lett. A nyugat-európai országok, ha nagyon lassan is, de kezdik megérteni, hogy miről is van szó ebben a térségben. Kezdik belátni, hogy a kisebbségek csak a kollektív jogok garantálása révén hozhatnak megnyugvást e térség egyre élesebbé váló életében. El kell, hogy mondjam önöknek, illetve nektek azt is, hogy Magyarországnak is vannak feladatai a kisebbségek sorsának rendezésében. Magyarországon is, mint minden más térségen belüli országban, a radikális jobboldal agresszív és erőszakos erői egy kirekesztő nemzetszemléletnek bontottak zászlót az elmúlt időszakban. Ugyanakkor azonban az erről szóló híradásokat nem szabad túlbecsülni, nem szabad, hogy ezeknek a híradásoknak a hatására túlbecsüljük a radikális jobboldal politikai súlyát. Az elmúlt időszakban, bátran lehet azt mondanunk, a „lebensraumos" külpolitikai vágyakat magasra emelő radikális jobboldal törekvéseivel szemben a társadalom döntő többsége más alternatívát látszik elfogadni, más alternatíva mellett látszik letenni a voksát. Éppen ezért a liberális pártok felelőssége óriási. Úgy ítéljük meg, hogy a radikális jobboldal magyarországi aktivizálódásának a következményeit a szomszéd országokban élők fogják megszenvedni. Éppen ezért a magyarországi liberálisoknak nagyon aktív fellépést kell mutatniuk a kisebbségi ügyek területén. Ugyanakkor azonban azt is be kell látni, hogy egyetlen egy magyarországi párt és a magyar kormány sem vállalhatja át a felelősséget a kisebbségi szervezetektől. Történelmileg példátlan helyzet van ebben a térségben. Mind itt Szlovákiában, mind Erdélyben, mind Vajdaságban olyan saját, felelős szervezetei vannak a magyar kisebbségnek, amelyek nemzetközileg elismertek, mérsékelt erőknek mondhatók és amelyek komoly programokkal rendelkeznek. Hozzájuk hasonlóan a magyar liberálisoknak Magyarországon is alternatívát kell nyújtaniuk a radikális jobboldal álmaival szemben. Ha ezt nem tesszük, akkor be fog következni az, ami mind a kettőnk életét, tehát a kisebbségi magyarokét és a magyarországi magyarokét is romlásba döntheti, egyszerre fognak radikalizálódni a határokon kívül élő kisebbségek és a magyarországi radikális jobboldal képviselői. A Magyar Polgári Párt, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, nem jutott be a Parlamentbe. Az ilyesmi általában nem szokott senkit örömmel eltölteni. Ahogy itt kürölnézek, nincs is jókedvű közönséggel dolgom. Ez érthető is. Mégis azt kell, hogy mondjam, a fejlődés ebben a térségben abba az irányba mutat majd, hogy a térség liberálisai megerősödhetnek. Ez a Magyar Polgári Párt elkövetkező egy-két évére is kedvező hatással lehet. Úgy ítéljük meg, hogy a Magyar Polgári Párt hosszú távon biztosította a helyét a szlovákiai politikai életben. Nem véletlen, hogy éppen itt mondom ki, amit még soha korábban nem mondtunk, hogy szorosabbra kívánjuk fűzni az együttműködésünket az MPP-vel, mint a többi magyar párttal, aminek az oka az, hogy nemcsak nemzeti hovatartozásunk köt össze bennünket, hanem politikai programjaink is szoros közelségben, rokonságban állnak egymással. Dokumentumok 1992. X—XL