Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-06-03 / 22. szám
telesek. Az esperességi elnökség, a' biztossági elnöknek kisérő levele mellett, szokott hiteles formalitásokban kiadja a' meghivó levelet. A' biztosságnak tagjait kijelölik 's megválasztják az egyes egyházak szokott szavazás' útján. A' biztosságnak tagja egyedül vallásossága, egyháziassága (Zvirchlichkert) után dicséretesen ismert, tudományosan mivelt, feddhetlen életű és házas protestáns egyén lehet;az egyházi biztos, ha pap, túl legyen a' 32 éven; ha világi, túl a' 40-en. Minden biztost az esperességi gyűlésen meg kell eskettetni; a' biztos tisztében megmarad, míg az egyházra nézve botrányos tettet el nem követ 's míg az esperesség kebelében állandóul lakik. A' biztosság közli jegyzőkönyvét az esperességi gyűléssel. — A' biztossághoz szavazat nélkül csatlandó még a' jegyző és az ügyvéd, általa Ajánlják e' javaslatot következendő pontok: az egyházban a' békességnek lelke, mit leginkább ápolnunk kell, fentartatik ; szükségei nagyobb mértékben fedezve vannak, mintha maga az egyház alkotta jelölés után választ; mert tudjuk, hogy ritkán az egyház,hanem az egyesek érdeke vagy kénye jelöl ki; testületünk ismét teend egy lépést a' jó rendre, mellynek hiánya majdnem minden institutiókban rettenetesen kirí. Általa az egyháziasság' lelke föleszmél a' testületben, mi tetemes áldást árasztand egyházunknak legszentebb érdekeire. Általa a' rendes papság tudományos versenyzésre buzdítandik, miről egyházunk e' században keveset tud mondani; Lányi Dániel-féle tudományosságu papokat nem ismer; c' buzdításra ösztönt adand azon körülmény, hogy a' népesebb egyházakba csak a' rendes papokat jelölendi ki az egyházi biztosság. Candidatusaink szorosabbi viszonyú kötelékeivel füzetendnek az egyháznak anyai szivére, mert bánatos szívvel kell vallanunk, hogy candidatusaink jelenlegi sorsa nehéz vádat emel egyházunk ellen, miről bővebben másszor. Ezen vagy ennek szellemében alkotott javaslat ellen egyházaink csak két ellenvetést tehetnek, mellynek némi fontosságot tulajdoníthatun; t. s hogy az egyházat a' kijelölési joghasználattól, protestáns szabadságainak megsértése nélkül, nem lehet megfosztani; és, hogy e" javaslatból a' papismus' szelleme lehet. E' két okkal lehetne lesújtani a' fenérdeklett javaslatot. Azonban miután a' protestáns egyház' érdekeiben csak okokkal lehet harczolni, okok ellenében: ime tisztelt elleneim legyetek figyelemmel az itt előhozandó szavaimra! Az első okra felelem, hogy én javaslatom' behozatala által a' protestáns egyház' szabadságát sértve nem látom; mert egyházunknak a' papi hivatal' betöltése körül ez az elve: „mindenek ékesen és jó renddel legyenek!" és ez elvtől távoznia nem szabad, különben megszűnik evang. lenni. Már pedig hol van a` jó rend ? ott-e, hol a' nagy és nyers tömeg tartja a' gyeplőt, vagy ott, hol mivelt, okos és buzgó kezekbe van az letéve ? Továbbád azt mondom, hogy a' kérdéses ügyben a' lényeges dolog — a' választás — kezeiben van, melyhez senki sem nyúlhat bűntett nélkül; csak a' kijelölési jogát adta át a' biztosságnak, mellyet szabadon választott, és ezt azért adta, mert miként Máté 20: 15. meg van írva, saját marhájával szabad neki azt mivelni, a' mit akar; 's azután azért adta, mert tapasztalásból tudja, hogy a' candidatio szerencsétlen villongásokra, szakadásokra 'stb. legtöbb okot szolgáltat: következőleg ily—lyeneknek elmellőzése'tekintetéből, mint igaz ev. testülethez illik, inkább elvágja a' kezét, csakhogy a' mennyországba bemehessen. És feltéve, de meg nem engedve, hogy javaslatom' elfogadása' esetében, az egyháznak joga megsérteniék, kérdem, ezen áldozat nem teremtend-e gyönyörű gyümölcsöt, 's azután a' testületnek nincsen-e joga, sőt kötelessége , az egyesek' jogát feláldoztatni az egészre dicső fényt árasztó üdvért? Egyházaink a' javaslat'behozása ellen nem zúgolódandnak, csak mi, kedves urak, ne zúgolódjunk alaptalanul! De én még többet mondok: az evang. egyház a' kijelölési jognak kirekesztő 's folytonos gyakorlatával nem dicsekedhetik ; az apostoli egyházban az apostoli Júdás' helyébe két jelöltet állatának elő, kiknek egyike közönséges akaratból, a' voks' többsége után, számláltaték az apostolok közé; (ime biztosság és az egyház!) Reformatio' idejében a' javítnokok ( reformátorok) nemcsak kijelöltek, hanem minden jogok' daczára is, adtak papokat honi egyházainknak;—és még most is némelly esperességeinkben az esperes hármat kijelöl és a' megárvult egyház közülök egyet okvetlenül választ. De ha már e' tárgy körül forgunk, állapodjunk meg kissé mellette, 's hosszig végig nézvén rajta, meglátjuk, hogy, szorosan mondva, az egyház e' jogot nem gyakorolja, hanem hogy'jut a' kijelöléshez ? Erre a' tapasztalás így felel: ha az egyházban valami uraság lakik, oda mennek a' helység' vagyis az egyház' szűrös elöljárói, tanácsot kérendők a' kijelölés iránt; és a' tekintetes ar, ha van valaki érdekében (ez érdeket nem akarjuk bonczolgatni, mert sokaknak formát reszelnénk), legyen az alkalmas azon egyházba vagy sem, — dicséri, magasztalja 's „hoc volo hoc jubeo” szikrázó szemekkel ajánlja is; és a' nép, akár kedvében van, akár nincs, az urasággal újjat húzni jónak nem tartván, rá áll mindenre; annyival is inkább, mert tán hallotta, sőt tán keservesen tapasztalta is, hogy illyen mérkőzésben a' nép az uraság' ellenében csakugyan megbukik; igy itten a' kijelölési jog egészen ki van rántva kezeiből az egyháznak, sőt a' választás is csak nominaliter az övé, realiter az uraságé.Ha pedig az egyházban „tekintetes" nem lakik és csak „becsületes" emberekből áll az egyház, akkor ki rendezi itt el a kijelölést ? Erre ismét így felel a tapasztalás: illyen egyházban