Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-02-23 / 8. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 8. szám. Negyedik évi folyamat. Febr. 23. 1845. Temporibus medicina valet: data tempore prosunt. Et iata nonipta tempore vina nocent. Ovidius. TARTALOM : Zsinat és kellékei. Fáy András. — Életképek a' helv. hitv. tiszántúli egyházkerületből. — Iskola-és nevelésügy: Népnevelés. N. N. — Vegyesek. Ka inai és kellékei. Hallgatásom óta sokra érzem a Protestáns Egyházi Lap érdekes hasábjai által immár felszólítottnak magamat; sok volna az eszmék küzdelmeiben elmondani valóm, de gyönge erőmet és kevés óráimat nagy részben önkénytelen foglalkozások emésztik fel, 's e' czikkecskét is mintegy lopnom kell önmagamtól. Később tán ki fogom egyenlíthetni tartozásomat. Most csak egy pár szóval azon tárgyról, melly protestáns világunkban a' sark-tárgyaknak egyike, 's eszközeinknek alapja. És ez a' zsinattartás szüksége. Számosak az azt sürgető felszólalások, miket én, megvallom, igen kedvező jelenségeknek tekintek. Vannak nyavalyák,'s ezek közé tartoznak az erkölcsi világban a politikaiak és egyháziak is, mikre nézve a' felgyógyulásnak első korszakát alkotja az elismerés és öntudat. Míg azt hisszük, hogy semmi bajunk vagy nyavalyánk nem súlyos és halasztható , addig orvoslás után nem epedezünk, 's aggodalmatlanul hagyjuk erőre kapni a' nyavalyát; de mihelyt, nyomasztni kezdenek a' kórjelenségek, óhajtjuk, sürgetjük az orvoslást. A zsinat sürgetései, tanúbizonyságai annak, hogy egyházunkban mindennemű hiányaink nyomasztásait érezni kezdjük, 's minthogy azok ellen gyökeres és sikeres orvoslást egyedül az egyházi törvényhozástól, a' zsinattól reménylhetünk, természetesen ez után sóvárgunk. Én Óramutatómban zsinattartásunkra nézve még halasztás mellett nyilatkoztam; 's Isten látja lelkemet! miként dolgaink, körülményeink és embereink jelenleg állanak, azon egyetlen óvó-szer nélkül, mit e' soraimban hitsorsosimnak igénytelenül javaslani bátorkodom, mind e' mai napig nem lehetek más értelemben. Azon korban élünk, mellyben emberi, polgári, családi és egyházi viszonyok, egyesek jogai, kötelességei egymás és testületek irányában, nem többé csupán kiavult, agg institutiók, vagy kor-hagyott betűk, vagy korszakok tekintélyei,s becsúszott visszaélések után, hanem nemesebb, magasztosabb szempontokból fejtetnek ki; az önzés és particularismus szűkkeblűsége, ide-avatott bitorlások, vagy kaszti egyedáruság, nem gátolhatják többé sem szabadelműbb kormányunkat, sem méltányosabb nemzetünket, semlátóbb egyeseinket abban, hogy mi honnak, nemzetnek egyetemes felfogásából üdvösnek mutatkozik, azt egymástól megtagadják, 's a' régi roszat meghagyják, egyedül azon okból, mert — régi, és betűk szólnak mellette. Nem szükség erre felhoznom egyebet, mint a' legközelebb lefolyt 1843/4 országgyűlésnek 2, 3, 4, 5. t.czikkelyeit. És kérdem: a' haladott korszakkal, vagy csak arányban politikai haladásunkkal is, olly tisztára fejlettek-e immár egyházi bekendezésünk legsarkalatosb elvei és eszméi, — olly tisztában állnak-e immár ezekre nézve zsinatra küldendő férfiaink önmagokkal, hogy nyugton várhassunk tölök csak félszázadra szóló — mert ez időt haladta már az utóbbi zsinat órai köz — korszerű, üdvös törvényeket is? Elmondhatjuk-e immár férfiúinkról, — alig néhányat kivéve,s ezek is fel fognak-e küldetni a' zsinatra ? bizonytalan — hogy a' világiak , egyházunkra nézve, inkább közremunkáló tagok, honpolgárok és protestánsok, mint patronuskodó urak? az egyháziak, inkább az anyaszentegyház közjavát egyetemesen felfogó 's arra munkáló hitsorsosok, inkább kaszti érdekek felett álló protestánsok, mint papok? Mutatkozik-e mindkét rendűeknél áldozattal készség egyházi borzasztó szegénységünk felsegélésére? készség valamit engedni részben az egészért, azon jogokból , miket a koroknak hanyagságai, tekintélyei, előítéletei és visszaélései egyes hivataloknál vagy testületeknél meghagytak, de mik ar társas viszonynak minden józan fogalmaival ellenkeznek, 's miknek gyakorlata egészben egyházunknak árt, 's azt haladásában, felvirágzásában gátolja ? Nem telvék-e még egyházi lapjaink, egyes lelkes, és haladási elvből kiinduló felszólalások mellett, kaszti érdek- és particularismus-sugallta czikkekkel, önkényes határozatok 's testületi és egyéni visszaélések elősorozásaival? Nem; valóban mi 8