Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-03 / 1. szám
I ^dr. NYHÁZI SZERKESZTŐ- ÉS hivatal: KIADÓA lipót és szerb-utca szögletén földszint. PROTESTÁNS >B<A ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 00 kr., egész évre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész évre 7 frt 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petti sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. VISSZAPILLANTÁS 1863-ra. Lefolytak végre napjaid 1863-ik év! De szomorú emléket hagytál hátra! De sok panaszunk volt reád kezdettől végig! Hol kezdjük, ha elakarnók sorolni azon sok bajt, nyomort, melyet rövid 365 napod árasztott egész hazánkra, eszünk széktől a másikig? Előrevél tán minden természeti elemet, hogy reményeink mindegyikét sorral meghiúsítsad, hogy midőn búcsút veszesz tőlünk csak egy „Isten hozzád!' se keletkezzék öröm s reménytől kopár szivünkön. De rosz év valál 1863! .... Nem! Hagyjuk e panaszokat e világ fiainak, mi tudjuk, hogy ez év is azon jó Igentől jött, kitől a boldog évek jönnek; mi tudjuk, hogy Isten kezében a rosz is jó; — mi legroszabbnak látszik, tán az szolgál leginkább javunkra. Tán a megkövéredett szívnek szüksége volt e sovány évre; — a kemény nyakú nemzetségnek a csapások ez évi hosszú sorozatára ? Ha a jó napokban elfeledkezünk, talán a rosszakban megemlékezünk arról, ki nekünk oly sok jót adott; — eszünkbe jut az ember kicsisége, tehetetlensége, — s a felettünk levő erő végtelen hatalma? Mi köszönettel vesszük Isten minden adományát, mi hálát rebegünk most is, midőn megválandók vagyunk e sok könnyet facsart, — sok sóhajt és jajszót okozó 1863-ik évtől. Annyival inkább is, mert hisz újra tapasztalhatánk, hogy Isten midőn egyik kezével sebez, a másikkal gyógyit, — ha egy helyütt sujt, x másutt vigasztal. Ha világi ügyeinkben mindenütt nyomor, s csapással, jajkiáltásokkal találkozunk, — vallási és egyházi életünkben tán több örömet lelünk, itt tán találkozunk, ha nem teljesen kielégítő gyümölcsökkel is, de sok nemes csirával, melyekből egy boldogabb jövő virágozhat elő; sok oly intézkedéssel, jelenséggel, melyek egykor egy szebb kort szülendenek; — és az elbúcsúzó év egyházunk krónikájában ha nem lesz is aranybetűkkel örökitve, de nem is gyászlapra festve. Tekintsünk vissza a lefolyt év eseményeire, — tartsunk rövid szemlét vallási s egyházi életünk mozzanatai felett, s igazolva leend állitásom. Elsőbben is egyházunk veteményes kértéit az iskolákat tekintve. Népiskoláink messze vannak ugyan a tökély magas fokától, s nem kis idő kell, míg e tekintetben külföldi testvéreinket megközelíthetjük , de mégis ki tagadhatná, hogy a közelebbi 5 — 6 év alatt óriási lépések tétettek e tekintetben, ha az eredmény nem oly nagyszerű is, mert hisz egy két évtől ki is várhatná ezt, — de azon uj irány, uj szellem, mely népiskoláink életében, fejlődésében észrevehető, nagyszerű eredményt szülend. Már csak maga az kiszámithatlan hatású, hogy mint az egyháztagok, mint magok a tanítók kezdik érezni a népiskola tanítóhivatal magasztos hivatását, fontosságát, és hogy ennél fogva mindkét részről buzgó intézkedések tétetnek ez osztály kellő kiképzésére p. o. tanitóképezdek alapittatnak, mind jobban-jobban szerveztetnek, egyházmegyei, kerületi tanügyi bizottságok, tanitó-egyesületek, értekezletek alakulnak; minél alkalmasabb tan-s vezérkönyvek készíttetnek, tanszerek p. o. földabroszok, tekék szereztetnek,stb. már ez magában szép reményekre jogosit. E szellemben s intézkedésekben nem fegyveres Minervák ugrottak elő 1