Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-22 / 29. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI L SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ­hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petti sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A PESTI KIRÁLYI EGYETEM ÉS A FELEKEZETESSÉG KÉRDÉSE. *) Azt hogy a bécsi centralisták azért élesztik s táplálják Magyarországon a nemzetiségi súrlódásokat, hogy a „divide et vinces" elvnél fogva a szétágazott érdekű országot a bi­rodalmi tanácsba beterelhessék, könnyű átlátni. De már azt, hogy találkozzék magyar, ki ugyan öntudatosan azon célra vallásbeli izgatással törekedjék, hinni nem akarom. Annyi azonban kétségtelen, hogy az „Idők Tanuja," a „Religio" és „Pesti Hirnök" legközelebb közrebocsájtott cikkeiben ilyes­mire szolgáltattak, habár csak túlbuzgóságból s nem szán­dékosan is, okos. Azzal nevezetesen : a)­hogy az „Idők Tanuja" május 29-iki számában így szól : „A magyarországi protestánsok annyi kiváltságos joggal vannak körülbástyázva, hogy valóságos statust in statu képeznek." Szerencsére a r. kath. nép nem oly tudatlan, és vak­buzgó, hogy ily vakmerő ráfogással, (még ha papja mondja is) félre­vezettethessék annyira, hogy a vele nem egy hitfe­lekezethez tartozó polgártársait gyűlölje. — Hiszen a ma­gyar protestánsok előjogokat soha, csak egyenjogúságokat követeltek. Mi bár az 1848. XX. t. c. által ki van mondva, de hogy valósággal — csak irott malaszt, azt szomorú tapasztalás igazolja. b) Hogy az „Idők Tanuja" junius 2-r­in kijött számá­ban a katholikusokat a protestánsokhoz képest szánandó he­lotáknak (mi szolgát jelent) mondani nem iszonyodik. De miután a „Protestáns Egyh. és Iskolai Lap" szer­kesztője jan. 20-án kijött mutatvány-lapjába a — ezekre tü­zetesen, és igen alaposan megfelelve, a katholicismust, mint vallást, és egyszersmind mint institutiót találóan jellemezte; sőt már előzőleg jan. 3-án a 22-ik számban is, egy ide vo­natkozó jeles cikk jelent meg, részemről feleslegessé vált e tekintetben bővebben szólani. Áttérek tehát c) A „Pesti Hirnök" f. e. 136. számában olvasható azon dolgozatra, mely a „Pol. Hetilap" 24. számában „Ter­mészettani oktatás" címe alatt közrebocsájtott, minden el­fogulatlan előtt ártatlan értekezést csak azért, mert a pesti egyetemet országos és nem katholikus intézetnek merte tar­tani, a katholicismus elleni hadüzenetnek véve, oly kímélet­lenül és alaptalanul bírálja, hogy ezt — a cikk utolján ol­vasható — következő kijelentés alapján „oly országban, hol a vallásos, a lelkiismereti szabadság meghozta a belnyugal­mat, jogot adván a különféle vallásoknak létezni és szabadon fejlődni, árulójává leszen a közjognak és közboldogságnak, minden oly szándékkal, mely az elméket félrevezeti, a szen­vedélyeket felizgatja." A szabadság őre és nemezise az igaz­ság, mint vallásbeli súrlódást előidézhető meggondolatlan dolgozatot (mely tudtommal eddig cáfolva nem volt) észre­vétel nélkül nem hagyhatom. Ugyanis. Ezen cikkben több nem annyira fontos s igy mellőz­hető tévtanok között kettő fordul elő, miket mint a cikkíró szavai szerint „az elméket félrevezetőket" cáfolni, illetőleg leleplezni feladatomnak tűztem ki. Ilyen az — mintha minden tudománynak — kivétel nélkül confessionalis (vallásfelekezeti) jellemének kellene lenni. Azaz, hogy azokat kath. iskolában a vallásbeli közö­nyösség veszélye előidézése nélkül protestáns tanítóval elő­adatni nem lenne tanácsos. De halljuk magát a cikkírót, ki így szól: „A tudományok confessionális jelleme, az illető tudósok érzületei, s a tancsarnokok szelleme és irányazata, ma, mint bevégzett lény áll előttünk. Ez ellen józan kifogást tenni annyi volna, mint követelni, hogy a különféle vallások kebelén táplálkozott, képződött és emelkedett tudós tagadja meg tulajdon lelkiismeretnek szózatát, feledje ön szivét és eszét; annyi volna mint követelni, hogy a különféle hitfele­kezetek saját vallásuk, hit- és erkölcselveit, az erkölcsi élet egyik messzeható mozzanatában a tudományban mellőzzék, sőt hogy abban a más vallások hitelveihez is alkalmazkod­hassanak, mi nem egyéb — mint hitközöny a tudományban; annyi volna végre, mint követelni, hogy a különféle vallások költségén az illető vallások céljai és érdekei hordozására emelt tanintézetek idegen, ellenkező érdekeknek, és célok­nak szolgáljanak, és lelépjenek rendeltetésük, és életök alapjáról." Én részemről úgy vagyok meggyőződve, hogy a lástamt, mely hitelvekhez van kötve — kivéve *) Halász Boldizsár úr e cikket „A Horn politikai lapba és hoz­zánk egyszerre küldötte be. „A Hon" napi­lap lévén, nálunk ha­marébb közölhette azt, mi azonban szinte közöljük azok kedvé­ért, kiknek nincs alkalmuk a Hont olvasni. S­z­e­r­k.

Next