Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-20 / 42. szám

Tizedik évfolyam. <mt 42. C­I­PROTESTANS LAP, Pest, oct. 20. 1867. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ HIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETESI DI.I. Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beikta­­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. , sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Kiknek előfizetése a negyed végével lejárt, előfizetésük megújítá­s Ji sára kéretnek fel. SZERK. : Állítsunk könyvtárakat a népiskolákban. Nincs Európában nemzet, melynek létezése annyira népének műveltségétől függene, mint a magyaré. Ez igazságot jeleseink sokszor elmondák már, és közönségünk annyira elhitte, hogy — leg­alább nyilvánosan — senki nem meri tagadni; de vájjon honfiaink oly általánosan és oly erősen meg vannak-e felőle győződve, hogy e meggyő­ződés, mint minden élő hit, cselekvéseikben nyil­vánuljon­? Oly élénken érzik-e szükségét népünk művelésének, hogy e célra minden részleges érdeke­ken felülemelkedve, minden melléktekinteteket fél­retéve, tettekkel és kitartóan hasson közre minden művelt honpolgár párt- és valláskülönbség nélkül. Hogy e szükség érzete, s tettre induló mély meggyőződés nemzetünk értelmiségénél általá­nossá váljék, ez nálunk valóságos életkérdés. Gyakran halljuk, miként a nyugat európai népek között csak úgy bírunk önállóan megál­lani, ha a polgárosodásnak velük egyenlő szín­vonalára emelkedünk. Pedig mily messze va­gyunk onnét! És hovatovább nehezebb lesz őket beérnünk, mert a civilisatio haladásának is ugyan­az a sajátsága, a­mi a szabadon eső testeké, t. i. minél előbbre megy, annál jobban növekszik ha­ladásának sebessége is. A régibb aristokratiai kormányforma alatt a nemzeteknek csak a helyzeténél fogva művel­tebb része vett részt az alkotmányos élet gya­korlatában. A modern democratiai alkotmányok pedig a nép egész zömének tettleges közrehatá­sára vannak alapítva, sőt azokat, a­hol nem kül­földi mintára készíttettek, hanem egészen magából ez illető nemzet életéből nőttek, a nép nagy tö­megének egy bizonyos fokra kifejlett értelmes­sége vívta ki. Nekünk hála isten, van 19-ik szá­zadbeli európai alkotmányunk. De vajjon van-e, a­mi ennek biztos alapjául és garantiájául szolgál, van-e nemzetünknek (e szót legszélesebb értelem­ben véve) 19-ik századbeli európai műveltsége? Fájdalom nincs. Az emberi munkának általában való tökéle­tesedése, a munkások ügyességének és műveltsé­gének fejlettsége bámulatosan felszaporítá az élet kényelmi cikkeit. Más­felől a haladó műveltség már magában folyton sokasítja az emberek szük­ségeit, s e szükségek sokféleségének növekedése viszont hatalmasan eszközli az azok fedezésére megkívántató tárgyak előállítását. — Az embe­rek szükségeinek és kényelmének, meg a mun­kások szorgalmának és leleményességének e köl­csönös egymásra hatása szolgál leghatalmasabb eszközlőjéü­l a közjólét emelkedésének. A nyugatiakkal való érintkezés folytán a mi életmódunk is megváltozott és sokkal költsége­sebbé lőn. Az alsóbb osztályú nép is számtalan oly kényelmi cikket ízlelt meg, melyek megszer­zése majdnem nélkülözhetlen szükségévé lőn, s melyekről apái nem is álmodtak. De velük együtt megszerezte-e egyszersmind az előteremtésükre kellő értelmességet, szorgalmat és az élvezetük­höz megkívántató takarékosságot és okos számi-

Next