Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

a réginél mélyebb gondolkozás szülte újabb intézmények­kel. Nincs meg az az életelevenség, a szépet és jót ma­gába ölelő egyöntetűség bennök, mely okvetlen szükséges arra, hogy tartós létnek örvendhetnének. Túlszárnyalta a kor szelleme, s mivel a mult idők távolában nyert csontosult idomzatát nem képes átalakítani, — mint Mó­zes a törvény tábláit, — összetöri azt, s az uj idő rostá­ján megmaradt egyes kiváló részeket meghagyván a gépezet alakításához, uj intézményeket alkot. Nem szólunk a jogakadémiák nagy horderejű kér­déséhez, mert abban tökéletesen egyetértünk e becses la­pok szerkesztőségével, de mellőzünk egyebeket is, tudván, hogy határozatképes convent nem létében, sok mindennek maradni kell in statu quo. A lelkészválasztási szabályokra terjesztjük ki figyel­münket, a­mennyiben úgy tapasztaljuk, hogy bár egészben véve vívmánya is a kornak , de részleteiben idomító ke­zekre van szüksége, mert hogy nem felel meg az egy­háztársadalmi igényeknek, mutatják a választás körül mind sűrűbben feltünedező visszaélések, melyeknek olva­sása mély fájdalommal tölti el lelkünket, s tudnók sza­vainkat közelből vett példákkal illustrálni, de „exempla sant odiosa". Szabad papválasztás a képviseleti rendszer fejleménye. Nincs kifogásunk az elv ellen , mert hogy egy autono­micus egyház szabadon válas­sza lelkészét, természeti jog­alapon megkívánhatja. Azonban a lelkészválasztási szabályok ellen a gya­korlati élet főként azért bizonyít, hogy a választói jogot a szélső határig kiterjesztette, a­mennyiben : „szavazattal bír mindazon nagykorú egyháztag, ki az egyház­ terheit viseli, s azt rendesen teljesiti." Eszerint az a néptömeg van szavazati joggal felruházva, mely csak is akkor buzgó egyházához — tisztelet a kivételeknek­­­­ mikor lelkészt kell annak választani, s máskor alacsony értelmi fejlődése, s vallás iránti közönyössége folytán, tartozó kötelességeit sem teljesiti. Szomoritó látvány egy ily alapon történő lelkészválasz­tás. A tömeg mielőtt gyűlésbe menne, bepálinkázza vagy borozza magát, s ugy megy borvirágos arccal s feltörült homlokkal a választás helyére, s jaj annak, ki ellene ál­lani mer ! Szól éktelenül, viseli magát barbárul ha ingére nincsen a dolog; mert egyik a disznóktól, másik a mar­háktól megy lelkészválasztásra, de hiába­ joga van, tehát érvényesíteni akarja olykor káromló szavak közt is. Az ily alapon történő lelkészválasztás szerintünk soha sem neveli az egyház tekintélyét, méltóságát, sőt a viszálkodások egyenetlenségek, korteskedések, etetések, itatások egyházunkat létalapjában támadják meg, meg­fosztják a nymbustól, mely idáig szent orcáját körítette. Mi óhajtanók, hogy a pesbyteriumok hatásköre szabá­lyoztatván, s szélesebb alapra fektettetvén , ruháztatnának fel — mint a nép törvényes képviselői — a lelkészvá­lasztási jogélvezettel is, és szűnnének meg a karavánon­ként szavazni vándorló tömegek lármás gyülekezetei, melyek kicsapongásukkal, éretlen pöffeszkedő szavaikkal gúnycégért akasztanak egyházunk homlokára. A régi falusi gyűlések, nem egyebek voltak mint epés kifakadások, viszálkodások színhelyei. Most a válasz­tott bizottság összeül s szép csendesen elvégzi mind­azt, mi hajdan a viszály, egyenetlenség lángjait lobogtatta fel a tudatlanság, s dolog nem értés miatt. Ha a kerületek az értelmiség győzelmének lehetsé­gesítése érdekében a lelki­választási szabályokat ekként módosítanák: szent hitünk az, hogy megszűnnének a már­is csömörletig vitt választási visszaélések, annyival inkább , mert egyházelőljárónak a lelkész felügyelete alatt rende­sen az értelmes, becsületes egyháztag választatik, a­ki aztán nem adja el lelkét legelőért, bor, búza, vagy pá­­nkáért; sőt az egyházi hatóság is könnyebben boldogul a leapasztott választók seregével, ha netán ellenkező nézet merül felszínre, mint a karhatalom gyanánt előtte álló százak illemet nem ismerő durva tömegével. Azonban a számban megnevelt presbyterium általi lelkészválasztás esetében is a tapasztaltnál szigorúbb eljárást óhajtunk, mert merjük állítani, hogy sok eset­ben részint a lanyha, részint a részrehajló eljárás oka a bajnak. Legyen bár a törvény vagy rendszabály annál jobb is, de ha végrehajtásában érdek, néha fel sem vevés, rész­rehajlás szerepel, azonnal elveszti hatályát; ellenben az eszélyes, igazságos s szigorú eljárás még a rendszabály hiányát is kipótolja. Mintha hallanók ezek után a szavazatfosztásérti kárhoztató szavakat. Nem bánjuk: „fiat applicatio." Meg­győződésünket őszinte szilárd lélekkel nyilvánítjuk a más­ként érzők ellenében is: lelkész választási szavazatot soha sem adnánk oly ember kezébe, ki a szavazati jog szentségét tudatlanságánál fogva nem képes beismerni, s az azzali üzérkedést, — mint a prot. szabadság élvezésére éretlen — bűnnek sem tartja; mi a lelk.­választásoknál az értelmiséget — a nép javát — óhajtjuk látni a sza­vazati urna mellett ; mig másrészről hivatalvesztés­sel büntetnék az olyan lelkészt, ki szabályellenesen, a lelkészi tekintély lealacsonyitásával, aljas úton akarja boldogságát megalapítani. Molnár Sámuel, ref. lelkész. ISKOLAÜGY. Az udvarhelyszéki ref. egyházmegyei tanitóegylet közgyűlése. Az udvarhelyszéki reformált egyházmegyei tanitó­egylet idei julius 2-án közgyűlést tartván, legyen szabad e lap olvasó közönségét arról néhány sorban értesítenem. 1. Megnyitó gyanánt az elnök következő szavakat mondotta: „Eltelt egy év, nemcsak de el a másodiknak is fele. Ha ügyeink rendes kerékvágásban mehettek volna, nem 99*

Next