Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1913-01-05 / 1. szám
angol szabad egyházak körében ott van a Free church council és a német ev. protestánsoknál az Ev. Bund és ott vannak a nagyszerűen szervezett, hatalmas munkát végző bel- és külmissziói egyesületek. Az ezekben lefolyó munkák vittek új életet és egyesítő erőket az ott is nagy nehézségekkel küzdő és a theológiai és szervezeti kérdések folytán szétvált egyházakba. De nem is kell külföldi példákra hivatkoznunk. Itt van a hazai r. kath. egyház, íme ez az egyház is a maga hatalmas, egységes szervezete mellett a kebelében élő, mozgékony és buzgóbb egyháztagok összegyűjtögetése, szervezkedése, munkája által szorgalmazza és reményli újjászületését. Mennyivel nagyobb szüksége van a mi egyházunknak az igazi egyesülést, lelki ébredést, boldogabb jövőt elősegítő és az Úr nagy missziói parancsolatából folyó céltudatos szervezett munkákra. Hiszen a modern kor ezeket várja, követeli az egyháztól. Ezeket tekinti megbízásának, isteni eredetének bizonyságai gyanánt. És jaj neki, ha gyermekei közönyössége, „vonogatása" miatt nem mutathat majd reá fokozottabb mértékben olyan jelekre, amelyek megbízásának egyedüli törvényes bizonyítékai (Máté XI. 4., 5.). Jobb és boldogabb esztendőket és időket a mi magyar ref. anyaszentegyházunknak és ez által szent meggyőződésünk szerint magyar hazánknak is! Bővölködőbb életet és több ebből eredő, építő, megtartó, czéltudatos, imádságos krisztusi munkát az egész vonalon! A mi Szövetségünk is ennek a nagy czélnak szolgálatában akar állan és erre szánja oda magát ebben az új esztendőben is ; egyedül ez ad neki létjogosultságot. Nem keresi, ami elválaszt, hanem azt, ami az egy örök, közös alapon igazán egyesíthet, megerősíthet és munkára mozgósíthat bennünket. Fájdalom, vannak még félreértések, kétségeskedések, sőt méltatlan támadások. Nem kell-e megszűnniök ezeknek, nem kell-e tömörülnünk, egyesülnünk és így munkálkodnunk? Nemcsak kívánnunk, hanem egyesült erővel igazán akarnunk is kell új és boldogabb időket! P. A katonák és vasutasok lelki gondozása. Amíg a keresztyénség túlnyomó része meleg szobában ünnepelte a karácsonyt s a Jézus születésének emlékünnepe és a gyermekek öröme megrezgette a lelkeket, kevesen gondoltak arra, hogy a háború színterén sok ezerre menő katona didereg a tábortűznél és hogy érettünk is sok fiatal lélek volt távol a boldog családi tűzhelytől; arra meg talán épenséggel senki sem gondolt, hogy hány vasúti őrnek, gépésznek, kalauznak és tisztviselőnek rontjuk el a karácsonyát, amíg a vasút örömünnepre vitte a diáksereget s a rokonlátogatókat. És amíg így a társadalom egy része a legmagasztosabb ünnepben érettünk fontos szolgálatokat teljesített, bizony viszonzásul édeskeveset nyújthatunk a katonáknak és vasutasoknak a lelkieket illetőleg. A karácsonyújévi hangulatban talán többeknek lelkében fog visszhangot kelteni, ha a katonák és vasutasok lelki életének komolyabb és erőteljesebb ápolására hívjuk fel a figyelmet. Olvastunk arról is, hogy a török katonaság hanyatlásának, tömegekben való megfutamodásának fő oka az új török szellemnek a befészkelődése volt, amely az alkotmányosabb kormányzat előkészítésére való törekvés mellett vallásellenes színezettel bírt, sőt a vallásellenes tüntetésekkel gyökerében támadta meg a mohamedán vallással egybeforrt hazafiságot, és megingatva az izlámban való hitet, nem adott helyébe semmit, csak forradalmi szellemet, csak ködöt, homályt és bizonytalanságot a mellett, hogy bevitte a katonaság közé a politizálást is. Betetőzte ezt Ahmed Riza képviselőházi elnöknek kijelentése, hogy nem hisz Allah létezésében és ezért az előírt esküt sem teszi le. A „Matin" részletesen leírta az újtörökök eme rombolását, amely meglazította a hitet, azt a hitet, a mely a mély vallásos érzéseket ápolta s nevelt nagyokat és hősöket a törököknek. Nálunk is kísért ez a szellem az új magyarok libertinizmusában, amely Jézus életét mesévé, alakját kigondolttá, tanait pedig ködfátyolképpé szeretné letörpíteni, de hála Istennek, nem tudott még lehatolni oly mélyen, mint az újtörök mozgalom s még kevésbé nyerhetett tért a kaszárnyákban. Panaszkodunk arról, hogy a konfirmáczió után vége a vallásos nevelésnek, ami úgy is van. Íme itt kínálkozik az új terrénum, ahol az ifjúság lelkét meg lehetne ragadni: a katonák vallásos nevelése. Az ifjaknak ezt a fegyelmezett csoportját kézbe kell vennünk, ha egyáltalán akarunk az ifjúsággal komolyan foglalkozni. Ez nemzeti misszió is, mert gátat vethetünk általa a városok mételyező hatásának, amellett, hogy fontos egyházi, kálvinista missziót teljesíthetünk az érettebb ifjúsággal való vallásos foglalkozás keretében. Nem nehéz a megoldása sem, íme Fekete Gyula lelkész szeretetteljes lélekkel karolta fel ezt az eszmét . Nagykikindán évek óta részesíti a katonákat vallásos oktatásban; a tapasztalat pedig azt bizonyítja, hogy a huszárlegények örömest járnak el a vallásórákra, amelynek üdvös hatásai el nem maradtak. A katonai parancsnokság a legnagyobb előzékenységgel illesztette be a katonák foglalkozási rendjébe a vallásórákat s rendelte el egy altiszt vezetése mellett a vallásórákra járást. Lehet, hogy másutt is van hasonló tanítás, ahol a lelkész jószántából erre vállalkozik, de általánosítani kellene és kötelezővé is tenni. Nemzeti érdek és nem közömbös, hogy milyen a katonák szelleme! Az államnak s a kormánynak fel kell fognia ennek jelentőségét és biztosítani a katonák vallásos érzületének megőrzését. Mert bizony a tábori lelkészek működéséhez sok szó fér. Ezeknek oly nagy kerületeik vannak, hogy csak itt-ott jelennek meg a különböző csapattesteknél egy-egy ováczió elmondására, aminek aligha van kiható haszna. A vasárnaponként és ünnepnapokon az isteni tiszteletre való kivezénylés annyi sok katonai szempontból történő vasárnapi foglalkoztatás miatt marad