Protestáns Szemle, 1925
Kritikai Szemle - –n–n: Az országos magyar szépművészeti múzeum évkönyve III. köt.
met Verő György a színház első igazgatójának, Rákosi Jenőnek tulajdonítja s a színház bukását is a Rákosi szellemében igazgató Evva Lajosmenesztéséből származtatja. A félszázados ünnep fényébe tagadhatatlanul szomorú árnyat vet, hogy egy koldusbotra juttatott s hajlékából kilakoltatott intézményt jubilálunk. Kívánva régi fényébe jutását, úgy érezzük, hogy joggal illeti meg a hálás megemlékezés jelei között az a dús koszorú is, melyet megilletődött érzéssel nyújt feléje könyvében szerzőnk. Kéky Lajos: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. III. kötet, 1921—23. (Közrebocsátja az Igazgatóság. Budapest, a Szépművészeti Múzeum kiadása, 1924. 4°, 130 lap). Gyéren folydogáló művészettörténeti irodalmunknak becses eseménye ez a szép kiállítású, bőven illusztrált kötet, mely a fenti címet viseli, s külső megjelenésénél, belső tartalmánál fogva egyaránt a legszélesebb körű érdeklődésre tarthat számot. Az évkönyv tizenegy értekezése változatos tartalmú. Majd a Múzeum gazdag anyagából veszik tárgyukat, majd egy-egy kiemelkedő magyar művészegyéniség életének és műveinek megvilágítására nyerünk értékes adatokat, vagy egy-egy nagyjelentőségű, hazánkban őrzött műemlék szabatos feldolgozását kapjuk bennük. Éppen ezeknél az utóbbi dolgozatoknál fogva érdemel az Évkönyv egyetemes érdeklődést, mert a régi és újabb magyar műtörténet nem egy problémájára kap benne az olvasó kielégítő feleletet, így tehát az Évkönyv némileg pótolja a békeévek régészeti és műtörténeti folyóiratait, amelyeket körülményeink szerencsétlen, alakulásánál fogva régóta nélkülözni vagyunk kénytelenek. A Múzeum anyagából merítik dolgozataik tárgyát: W. Amelung, a neves német archaeologus, aki egy Kr. u. II. század végéről származó, eddig pontosan meg nem határozott témájú római reliefet ismertet; Hekler Antal egy tarentumi mészkő-relief rövid elemzését adja s az antik gipszgyűjtemény rendezésének szempontjait fejtegeti; a nemrég elhunyt Léderer Sándor egy Pulszky Károly vásárlásaiból származó s eddig különféleképp értékelt képről mutatja ki hitelt érdemlő bizonyítékokkal, hogy az Piero di Cosimo, a XV—XVI. század határán tevékenykedett firenzei mesternek alkotása, Pigler Andor Guido Reni két rajzáról ír, s egyszersmind ezek helyét is meghatározza a mester művészetében. F. Takács Zoltán, s a messzi Kína XVII. és XVIII. századi gyönyörű hegyi kristály-, ametiszt-, rózsakvarc-faragtványait mutatja be, melyeket a Hopp Ferenc-múzeum őriz. A többi dolgozatok szerzői: Hekler Antal, ki Leonardo és s az antik művészet kapcsolatára mutat rá a mester rajzainak s néhány ókori szoborműnek, illetve gemmának egybevetésével. Divald Kornél majdnem húsz év kutatásainak összesűrített eredménykivonatát adja „Felső-Magyarország gótikus szárnyas oltárairól" szóló értekezésében, mely elsősorban műemlékstatisztika, de emellett igen értékes megfigyeléseket és adatokat is tartalmaz az oltárok mestereire nézve. Éber László egy kis pécsi oltárkáról mutatja ki, hogy a XVI. század második felében Német-Alföldön készült epitáfium. Ybl Ervin alapos tanulmányt közöl Savoyai