Protestáns Szemle, 1928
Kritikai Szemle - Lyka Károly: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei
dések iránt való érdeklődését tettekkel bizonyítsa. A kisdedóvóktól kezdve az akadémiáig, a testi fogyatékosságban szenvedők fölkarolásától a művészetek problémájáig meg lehet látni alkotó munkájának nyomait. Eléggé nem méltányolható a népkönyvtárak erőteljes fejlesztése. A milleniumi év nagy nemzeti lelkesedése nem szavazott meg annyi elemi iskolát, amennyit ő szervezett színmagyar vidékeken,, megszüntetni igyekezve azt a fájdalmas és szégyenteljes állapotot, amelyben tanyai népünk iskolázása fetrengett. Segített a csillagda megmentésében, kitűzte feladatul a földmágnességi intézet újraalapítását, egész sorát szervezte a külföldi magyar tudományos kutató intézeteknek, de a legspeciálisabb eredményt a magyar felső tudományosság szervezésével, a Gyűjtemény Egyetem alapításával érte el, — itt látszólag puszta szervezési munkával valójában újat alkotott. Bőszerdéből, mint maga kiemelt előszavában, hiányzanak a szóvirágok, de megállapíthatjuk, hogy bennük van a kultúrának, a magyar kultúrának mélységes és meleg szeretete. Törökő Pál: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. Közrebocsátja az igazgatóság. IV. kötet, 1924—1926. Budapest, 1927. 231 . Szépművészeti Múzeumunk kétségkívül Európa kiváló értékű gyűjteményei közé tartozik s hogy a külföld köztudatában mégsem foglalja el az őt megillető rangot, annak egyik oka, hogy anyagának jelentékeny része nincs irodalmilag feldolgozva, legalább is nem oly módon, hogy azt az összefoglaló művek alapui vehetnék. Sok mulasztás terheli e részben a múltat, lényeges javulás csak azóta látható,, amióta, Petrovics Elek dr. vette át az intézet igazgatását s azt a legnehezebb viszonyok közt nem csak jelentékenyen gyarapította, hanem gondoskodott az anyag tüzetes feldolgozásáról is. Az utóbbi munka eredményeit évkönyvekben tette közzé s ezeknek negyedik kötete, a Múzeumhoz méltó kiállításban, számos reprodukcióval gazdagítva, most látott napvilágot. A kötetben megjelent tanulmányok közül elsősorban azok érdekelnek minket, amelyek a Múzeum még tisztázatlan eredetű, tévesen meghatározott, vagy éppen meghatározatlan művészeti alkotásaira vonatkoznak. Az első tanulmány, Hekler Antal tollából, mintaszerűen világítja meg nagyszámú analógia bevonásával azt a finom művűs s szenvedélyes előadású márvány-domborművet, amely a római Villa Carpegnából került Múzeumunkba. A szerző a pergamoni hellenisztikus művészet körébe utalja ezt a szép, sajnos, töredékes munkát, s a Kr. e. II. század első évtizedeiből keltezi. A festészet történetének egyik homályos és bonyodalmas vonatkozásokkal teljes korszakába nyúl Osvald Sirén cikke, a XIII. és XIV. századbeli olasz művészet körébe, amelynek alkotásai közül nem egy érdekes darab került Múzeumunkba. Munkája révén új mesternevekkel gazdagodott Múzeumunk, így nevezetesen a Berlinghierik műhelyébe utalja azt a Crucifixust, amely eddig XIII. századbeli toscanai mű gyanánt szerepelt. Maso di Banco-nak tulajdonítja azt a kis Madonnát.