Protestáns Szemle, 1928

Kritikai Szemle - Lyka Károly: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei

dések iránt való érdeklődését tettekkel bizonyítsa. A kisdedóvóktól kezdve az akadémiáig­, a testi fogyatékosságban szenvedők fölkarolá­sától a művészetek problémájáig meg lehet látni alkotó munkájának nyomait. Eléggé nem méltányolható a népkönyvtárak erőteljes fej­lesztése. A milleniumi év nagy nemzeti lelkesedése nem szavazott meg annyi elemi iskolát, amennyit ő szervezett színmagyar vidékeken,, megszüntetni igyekezve azt a fájdalmas és szégyenteljes állapotot, amelyben tanyai népünk iskolázása fetrengett. Segített a csillagda megmentésében, kitűzte feladatul a föld­mágnességi intézet újraalapítását, egész sorát szervezte a külföldi magyar tudományos kutató intézeteknek, de a legspeciálisabb ered­ményt a magyar felső tudományosság szervezésével, a Gyűjtemény Egyetem alapításával érte el, — itt látszólag puszta szervezési mun­kával valójában újat alkotott. Bőszerdéből, mint maga kiemelt előszavában, hiányzanak a szó­virágok, de megállapíthatjuk, hogy bennük van a kultúrának, a ma­gyar kultúrának mélységes és meleg szeretete. Törökő Pál: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. Közre­bocsátja az igazgatóság. IV. kötet, 1924—1926. Budapest, 1927. 231 . Szépművészeti Múzeumunk kétségkívül Európa kiváló értékű gyűjteményei közé tartozik s hogy a külföld köztudatában még­sem foglalja el az őt megillető rangot, annak egyik oka, hogy anyagának jelentékeny része nincs irodalmilag feldolgozva, legalább is nem oly módon, hogy azt az összefoglaló művek alapui vehetnék. Sok mulasz­tás terheli e részben a­ múltat, lényeges javulás csak azóta látható,, amióta, Petrovics Elek dr. vette át az intézet igazgatását s azt a leg­nehezebb viszonyok közt nem csak jelentékenyen gyarapította, hanem gondoskodott az anyag tüzetes feldolgozásáról is. Az utóbbi munka eredményeit évkönyvekben tette közzé s ezeknek negyedik kötete, a Múzeumhoz méltó kiállításban, számos reprodukcióval gazdagítva, most látott napvilágot. A kötetben megjelent tanulmányok közül első­sorban azok érde­kelnek minket, amelyek a Múzeum még tisztázatlan eredetű, tévesen meghatározott, vagy éppen meghatározatlan művészeti alkotásaira vonatkoznak. Az első tanulmány, Hekler Antal tollából, mintaszerűen világítja meg nagyszámú analógia bevonásával azt a finom­ művű­s s szenvedélyes előadású márvány-domborművet, amely a római Villa Carpegnából került Múzeumunkba. A szerző a pergamoni hellenisz­tikus művészet körébe utalja ezt a szép, sajnos, töredékes munkát, s a Kr. e. II. század első évtizedeiből keltezi. A festészet történetének egyik homályos és bonyodalmas vonatko­zásokkal teljes korszakába nyúl Osvald Sirén cikke, a XIII. és XIV. századbeli olasz művészet körébe, amelynek alkotásai közül nem egy érdekes darab került Múzeumunkba. Munkája révén új mesternevekkel gazdagodott Múzeumunk, így nevezetesen a Berlinghierik műhelyébe utalja azt a Crucifixust, amely eddig XIII. századbeli toscanai mű gyanánt szerepelt. Maso di Banco-nak tulajdonítja azt a kis Madonnát.

Next