Protestáns Szemle, 1929
Kritikai Szemle - Szádeczky-Kardoss Lajos: Hegyaljai Kiss Géza: Kossuth
koznia, hogy az úgy írt tanulmány az objektivitás igényeivel léphessen fel. Mert egy brosúrát, bármily objektív legyen is az, az ellentétes oldalon állók sohasem fognak objektívnak elfogadni. Ez a tanulmány a magyarságnak szólt, az a másik, az szóljon a külföldnek. Asztalos Miklós, dr. Hegyaljai Kiss Géza: Kossuth. I. kötet. Miskolc, 1928. 188 lap. Ára 4 pengő. Kossuth neve hallatára megdobban minden magyar szív. Ha a politikai zsibvásáron hangzik el, gyanakodva figyeljük: nem cégérül akarja-e felhasználni e nagy nevet valamelyik demokráciával üzérkedő demagóg. Ha könyv címeként olvassuk, első pillantásra akkor sem lehetünk tisztában: nem rejtett célzatot takar-e a név; avagy nem ért-e el már hozzá is a legújabb keletű történeti átértékelési folyamat, a magyar történetírás reformálása, (azaz aniti reformálása!), mely történeti nagyjaink némelyikét kiforgatni igyekszik a nemzeti köztudat által felékesített és kegyeletes hagyományként tisztelt szellemi köntöséből. Mert hogy Bethlen Gábor s a Rákócziak után előbb-utóbb Kossuthra isrákerül a sor, arra el lehetünk készülve. Hegyaljai Kiss Géza neve, írói egyénisége, már előre is biztosíték arra nézve, hogy az ő tolla Kossuthról csak e kegyeletes, nemzeti hagyományos szellemben írt, nem antireformált élet- és jellemrajzot nyújthat. Kérdés csak az lehet, hogy a rengeteg Kossuth-irodalom mellett tud-e, képes-e még valami újat, adatokban, felfogásban és ítéletében eredetit nyújtani?! Ez annál inkább jogos kérdés, mert a könyv kis terjedelme e tekintetben előzetesen nem sokat ígér, bár tudjuk és méltányoljuk, hogy röviden és tömören is lehet sokat és jót mondani. Szerző előszavában maga sem igér nagyszabású, kimerítő élet- és jellemrajzot, csupán ,,a tanuló ifjúság és művelt közönség részére szánt vázlatos feldolgozást a mérhetetlen anyagból." Amit írt, — igazolja, — hogy valaha „benső indításból írta, annak a földnek, amelyen született s annak a teljesítménynek, mellyel Kossuth nemzetét a hivatásos, művelt népek "közé emelte a, bensőséges, őszinte szeretetéből Ennek a célnak s a kegyeletes őrzés visszatükrözésének a könyv jól megfelel. Kossuth a hegyalján (Monokon) született, ott töltötte ifjúságát (Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon), ott tanult; a zempléni hagyományos nemzeti (kuruc) közszellem volt a szellemi légkör (milieu), mely lelke első szárnypróbálgatásait irányította. Az ott nyert ifjúkori benyomások megmaradtak lelkében férfikorában is, miről maga tesz vallomást harminckilencéves korában (1841.), írván a Pesti Hirlap 37. számában, hogy „szülőföldemen voltam, a szép Hegyalján, örök frisseségben hordozám keblemben a tájképeket, melyek, amint egyszer összeolvadtak a gyermek álmaival, épp úgy kísértél, munka- és szenvedésviharon keresztül a férfiút." A „Kossuth"-könyv írója maga is a Hegyalja szülötte, neveltje, lakosa (a Hernád által körülfolyt Belsőbecs ref. papja) s ennek a történeti emlékek által magasztalt földnek (a Rákócziak hazája), incarnatiója. A „belső indítást" onnan, a szülőföld szellemétől vettes köny-