Protestáns Szemle, 1929
Kiállítások - Oroszlán Zoltán: Kiállítások
kiállítások. A vége felé járó művészeti szezon legutóbbi eseményei között is akadt néhány érdekes kiállítás. A Nemzeti Szalon egyik csoportkiállításán vendéget is üdvözölhettünk, Winninger Ferenc osztrák festő személyében. Átlagos tehetség, kinek képein csak az exotikus tárgy volt érdekes: abesszíniai tartózkodásának emlékeit öleli fel negyvenegy képe, tájképeket és jellegzetes néprajzi alakokat örökítve meg a sokat emlegetett területről. A főleg olajkrétával és aquarellel készült képeken hol naturalista módon, hol modernebb irányzatok szellemében adja elő témáit a művész, akivel való ismeretségünk semmi újat, semmi jelentést nem hozott. Prohászka István kétségtelen tehetségét novellisztikus tárgyú primitív groteszkséggel előadott vásznai is igazolták, azonban a szándékos, sőt sokszor erőszakolt karrikatúra jellegével bíró alkotásainak nincs semmi belső tartalmuk, inkább naivkodó ügyeskedésnek látszanak. Nem hisszük, hogy a művész ily módon hamarosan két ököllel döngethetné a siker kapuját, mely az ilyfajta kopogtatásra csak zseniknek szokott visszhangot adni, egyébként azonban nagyon is zárva marad. Walderné Unger Margit kompozíciói még szétesők, de a művésznő színérzéke utóbbi kiállítása óta határozottan erősbödött. Adorjánné Makovszky Stefi Ady-illusztrációi érdekes, dekoratív hatásúak. Benedek Kata szociális irányú képtémáit igen ügyesen, ötletesen valósítja meg, látszik rajzain a Jaschik-iskola jó hatása. Szopori Nagy Miklós vízfestményeiben elegáns, könnyed, franciás technikája tűnt föl, míg Schalk László olajképeiben és rajzaiban még sok a kiegyenlítetlenség, bár a fiatal művész rajztudása már is erős és biztos. A Nemzeti Szalonban rendezte IV. tavaszi tárlatát a Szinyei-Merse Pál Társaság is. Száznyolc fiatal művész vonult fel közel két és negyedszáz művel e kiállításra, mely, úgy látszik, évről-évre a fiatal tehetségek első komoly szárnypróbálgatásainak színterévé válik. A kiállító ifjú művészek között van több olyan név, mellyel eddig is találkoztunk különböző tárlatokon, de javarésze a kiállítóknak ez alkalommal lép először a nyilvánosság elé. Feltűnő a szobrászati anyag viszonylagos gyengesége a bátor, komoly és értékes festészeti rész mellett, de Kaszás M. „Atlétájá"ban, Metky O. fiúaktjában, Grandtner J. ,,Meduzájá"-ban, Tapolyi G. és Ispánky J. tanulmányfejeiben értékes felfogás, ügyes komponáló erő és nagy plaszticitás nyilatkozik. A festők vásznairól, és ez örvendetes jelenség, messze tűnt minden sikoltozó és mellet verő modernkedés, a kiállítók nagy része a modernség útjain jár, de élő hittel, szerény önbizalommal. Sajnos, nincs elegendő terünk minden kiállítót felsorolni, aki megérdemelné s így mellőzve azokat, akikről előbbi kiállításokon már amúgy is szót tettünk, itt csak az újak közül kívánunk néhánnyal foglalkozni. Pekáry Istvánnak mézeskalács-típusú, népies fantáziától duzzadó képei, Domarovszky Endrének az olasz quatrocento-stílusban tartott érdekes kísérletei, Vadász Endrének népies témákat dekoratív problémaként való megoldásai, Hollós-Mattioni Eszter erős és bátor ecsetkezelése, tiszta színharmóniái, Ducsay Béla fény- és színhatásokat kereső képei, Hámor Ilona könnyed s emellett máris érett technikája, Borsos István finomságokra törekvő ecsetkezelése, Kolbe Mihály erősen