Protestáns Szemle, 1937
Tanulmányok és cikkek - Segesváry Lajos: Adalékok a cseh-morva és magyar protestantizmus sorsközösségéhez
ecclesia exulante Moravica, Szakolcae Hungarorum" 180 holland birodalmi tallér subsidiumot kapott. Securius ugyan csak a leideniek adományáról tesz említést levelében, de az a tény, hogy kötelességének tartja arról az utrechti református egyház vezetőségét (amelyben az akadémia professzorai is állandóan képviselve voltak, sőt 1649-ben éppen az akadémia egyik nagyszerű profeszszora, Gisbertus Voetius( volt szellemi vezére és irányítója) is értesíteni, világosan bizonyítja, hogy az utrechtiek is bizonyára nyújtottak segítséget. Talán éppen az utrechti akadémia közvetítette Securius segélykérő instanciáját is a leideni akadémiához, illetve egyházhoz. Securius aláírása, „M. D. pro tempore ecclesiae Szakovensis deputato" pedig arra enged következtetni, hogy ez üldözött egyházak hosszabb ideig (vagy talán — hosszabb-rövidebb megszakításokkal — állandó?n) kapcsolatot tartottak fenn a holland református egyházzal. 2. Azokra a cseh-morva protestánsokra, akik minden elnyomás és üldözés ellenére szívükben az evangéliumi hitet őrizték, 1781. október 25-én köszöntött a lelkiismereti szabadság örömnapja, II. József türelmi rendelete után ezren és ezren vallották magukat protestánsnak s erejük minden megfeszítésével azon igyekeztek, hogy a több mint másfél százados megpróbáltatás ideje után ismét szabad, lelkipásztorok vezetése alatti gyülekezeti életet élhessenek. Lelkészeik azonban nem voltak, s a szenvedésben is gyakran közös sorsú testvér, a magyar református egyház felé nyújtották ki segítséget kérő kezüket. Így indultak el azután a cseh-morva református gyülekezetekbe egymásután számosan a végzett magyar református ifjak közül, hogy az evangéliumi hitet megőrzött „maradék" pásztorai legyenek.7 A legelső, aki közéjük érkezett, egy eredetileg cseh származású, volt debreceni diák, Blasek Mihály volt.8 Még messze idegenben „akadémián" tanul, amikor Szathmári Paksi István egyházkerületi főjegyző, püspökhelyettes levelében 10 tudatja vele a „tolerantiale edictum" megjelenésének az örömhírét és késedelem nélküli hazatérésre buzdítja. Legalább — írja Sz. Paksi — két esztendőre biztosítva van lelkipásztorkodása a morva atyafiak között, akik hozzá fordultak segítségért. Sz. Paksi levelére Blasek késedelem nélkül igyekezett hazatérni. 1782. július 16-án már a tiszántúli egyházkerület előtt tesz ünnepélyes vizsgát, s „ab ecclesia Moravica Naszlaviensis" meghívás alapján ugyanakkor a teljes lelkészi szolgálatra fel is avatják.11 Nuszlauba 1782. augusztus 26-án érkezett,12 s mivel a gyülekezet nyelvét tökéletesen beszélte, késedelem nélkül láthatott munkához. Az első hetek eseményeinek és a felszabadult lelkek egyházi