Protestáns Szemle, 1937

Tanulmányok és cikkek - Segesváry Lajos: Adalékok a cseh-morva és magyar protestantizmus sorsközösségéhez

ecclesia exulante Moravica, Szakolcae Hungarorum" 180 holland birodalmi tallér subsidiumot kapott. Securius ugyan csak a leide­niek adományáról tesz említést levelében, de az a tény, hogy kö­telességének tartja arról az utrechti református egyház vezető­ségét (amelyben az akadémia professzorai is állandóan képviselve voltak, sőt 1649-ben éppen az akadémia egyik nagyszerű profesz­szora, Gisbertus Voetius( volt szellemi vezére és irányítója­) is értesíteni, világosan bizonyítja, hogy az utrechtiek is bizonyára nyújtottak segítséget. Talán éppen az utrechti akadémia közvetí­tette Securius segélykérő instanciáját is a leideni akadémiához, illetve egyházhoz. Securius aláírása, „M. D. pro tempore ecclesiae Szakovensis deputato" pedig arra enged következtetni, hogy ez üldözött egyházak hosszabb ideig (vagy talán — hosszabb-rövi­debb megszakításokkal — állandó?n) kapcsolatot tartottak fenn a holland református egyházzal. 2. Azokra a cseh-morva protestánsokra, akik minden elnyo­más és üldözés ellenére szívükben az evangéliumi hitet őrizték, 1781. október 25-én köszöntött a lelkiismereti szabadság örömnapja, II. József türelmi rendelete után ezren és ezren vallották magukat protestánsnak s erejük minden megfeszítésével azon igyekeztek, hogy a több mint másfél százados megpróbáltatás ideje után ismét sza­bad, lelkipásztorok vezetése alatti gyülekezeti életet élhessenek. Lelkészeik azonban nem voltak, s a szenvedésben is gyakran kö­zös sorsú testvér, a magyar református egyház felé nyújtották ki segítséget kérő kezüket. Így indultak el azután a cseh-morva re­formátus gyülekezetekbe egymásután számosan a végzett magyar református ifjak közül, hogy az evangéliumi hitet megőrzött „ma­radék" pásztorai legyenek.7 A legelső, aki közéjük érkezett, egy eredetileg cseh származású, volt debreceni diák, Blasek Mihály volt.8 Még messze idegenben „akadémián"­ tanul, amikor Szath­mári Paksi István egyházkerületi főjegyző, püspökhelyettes leve­lében 10 tudatja vele a „tolerantiale edictum" megjelenésének az örömhírét és késedelem nélküli hazatérésre buzdítja. Legalább — írja Sz. Paksi — két esztendőre biztosítva van lelkipásztorkodása a morva atyafiak között, akik hozzá fordultak segítségért. Sz. Paksi levelére Blasek késedelem nélkül igyekezett hazatérni. 1782. július 16-án már a tiszántúli egyházkerület előtt tesz ünne­pélyes vizsgát, s „ab ecclesia Moravica Naszlaviensis" meghívás alapján ugyanakkor a teljes lelkészi szolgálatra fel is avatják.11 Nuszlauba 1782. augusztus 26-án érkezett,12 s mivel a gyülekezet nyelvét tökéletesen beszélte, késedelem nélkül láthatott munká­hoz. Az első hetek eseményeinek és a felszabadult lelkek egyházi

Next