Protestáns Szemle, 1938
Cikkek, tanulmányok - Markó Árpád: Protestáns katonák lelki gondozása 1834-ben
Protestáns katonák lelki gondozása 1854-ben Hadilevéltárunk őrzi a régi magyarországi főhadparancsnokság (Generalkommando für das Königreich Hungarn) irattárát. Ebben a nagy levéltári anyagban sok adatot találunk a katonaságnak a protestáns felekezetekhez való viszonyáról, a protestáns tábori lelkészi szolgálatról, protestáns tisztek és legénység személyi adatairól stb. Ismeretes, hogy a Napóleoni hadjáratok lezajlása után Felső-Olaszország (Lombardia, Velence) és Dalmácia a bécsi kormány fennhatósága alá kerül. Az ott elhelyezett császári megszálló csapatokban több magyar ezred is volt és azok kötelékében az ország minden részéből származó sok protestáns katona. Ezek lelki gondozásáról intézkedik az alábbi, — teljes magyar fordításban közölt, — rendelet, amelyet a magyarországi főhadparancsnokság az alája tartozó katonai hatóságoknak és parancsnokságoknak is kiadott. „Őfelsége bölcseségétől, lelkében meggyökerezett vallásosságától, mindenkire kiterjedő ember szeretetétől indíttatva gondot visel arra, hogy a császári királyi hadseregben szolgáló és különféle vallásfelekezetekhez tartozó egyének, — amenyire a viszonyok azt megengedik, — vallásuk vigaszaiban részesüljenek. Ezért az udvari haditanács 1834 november 30-án kelt 3878 számú javaslatára legkegyelmesebben megparancsolni méltóztatott, hogy legelsősorban és különösen a protestáns katonákra vonatkozó, és az előző években már kiadott rendeleteket újból kihirdessék. Az udvari haditanácsnak e tárgyban 1781 és 1784-ben kiadott legfelsőbb elhatározást tartalmazó rendeletei kimondják azt, hogy a protestáns lelkészek a katonai kórházakban mindenütt és mindenkor felkereshetik betegen fekvő katona hittestvéreiket. Amennyire a helyzet azt lehetővé teszi, a nem katholikus katonáknak meg kell engedni, nemcsak azt, hogy hitfelekezetük templomait látogathassák, hanem olyan helységekben, ahol ilyen templom vagy imaház van, őket a velük egy valláson lévő tisztek vagy altisztek zárt sorokban vezessék saját templomaikba vagy imaházaikba. Ha pedig abban az időben, amikor egyik-másik községben istentiszteletet tartanak, a századok gyakorlatra készülnek, akkor a protestáns katonák a sorból kiléphetnek vagy pedig 1 M. kir. Hadilevéltár. Világháború előtti alosztály. Gen. Koo. 1834— 24—321. (Q. 5331. sz.)