Protestáns Szemle, 1938
Kritikai szemle - Molnár Antal: Kodály Zoltán. Gárdonyi Zoltán
vele együtt és idegen cseléd tartására nem szorul úgy, mint az egykés gazdák. Földes könyve rövid összefoglalásban mindent leír, ami érdekes és tanulságos s gyakorlati tanácsokat is ad a hiányok pótlása s a beteges tünetek orvoslása tárgyában. Más községek is okulhatnak belőle s kívánatos, hogy minél többen kövessék a példát. Bodor Antal Molnár Antal: Kodály Zoltán. („Népszerű Zenefüzetek" 4. szám. Somló Béla könyvkiadó, Budapest, 1936. 58 oldal és 5 oldal kottapélda.) Világviszonylatban is elismert, jellegzetesen magyar nemzeti zeneművészetünk egyik vezéralakjáról írt könyvet Molnár Antal, a zenei esztétika kiváló mestere. Molnár Antalt a tudós higgadtsága megóvta azoktól a túlzásoktól, amelyekre egyes rajongó kortársak még ma is oly könnyen ragadtatják magukat. Mindamellett a könyv minden fejezetéből a szerzőnek Kodály élete munkája iránti őszinte lelkesedése sugárzik. Molnár Antal írása pompásan egyesíti magában a részleteket kutató, elemző, és a szintetikus, összefoglaló módszereket. Kodály művészetének egyes részletkérdéseit ugyanolyan sikerrel boncolgatja, mint amilyen meggyőzően bele tudja állítani Kodály egyéniségét az új magyar zeneművészet tengelyébe. Kodály munkássága ma még nem tekinthető át teljes egészében, tehát még nem mondható róla végleges ítélet. Bármit hozzon is a jövő, annyi mégis bizonyos, hogy a mai magyarság szellemi kiválóságainak a sorában Kodály Zoltán előkelő és fontos szerepet tölt be. Kodály kompozícióit értékelni, valamint zeneélet-irányító tevékenységét becsülni egyaránt megtanulhatjuk Molnár Antal könyvéből. Gárdonyi Zoltán Incze Gábor: Túl az országhatáron. — 1917—1937. — (Budapest, 1937. Sylvester nyomda.) Incze Gábor immár negyedik kis kötetében gyűjti össze és adja közre nagyszámú és gyakori utazásai alkalmából szerzett benyomásait és még mindig, változatlanul, sőt egyre jobban érdekel bennünket az a sajátos, egyéni szög, amely alatt a képeket visszaveri. Nagyon szerencsésen egyensúlyozott a lelke, az az oka ennek a sikernek. Egyfelől sohasem merül el csupa szubjektivitásba, mikor a tájat, vagy benne az embert, vagy a kettő relációját, a műveket szemléli, másrészt mindig ráömlik egyéniségének őszinte líraisága mindenre, amit észrevett és megjegyzett magának. Bennünket, olvasókat éppen ez az érdekes csereviszony fog meg: más a világ, amelybe ez az egy ember most egy kis időre