Pszichológiai Tanulmányok 6. (1964)
Módszertan - Adorjáni Csaba - Dr. Gálfi Béla: A csoport, a csoportdinamika és a pszichotikusok csoport-pszichoterápiája
piás csoport nem azonos. A rendes csoportok esetében a csoportdinamika tényezői a következők: „interstimuláció, interakció, indukció, neutralizáció, identifikáció, asszimiláció, polarizáció, kivalitás, protekció és integráció”. Stavson szerint a terápiás, kiváltképp az analitikus csoportokban a fenti tényezők közül csak néhány működik, „mert itt minden beteg meg kell hogy maradjon érintetlen lényegében, amelyben az intrapszichés változásoknak kell megtörténniük. Itt a betegek nem adhatják fel autonóm azonosságukat, mint a rendes csoportban, hanem érintetlenül maradt személyiséggel saját problémáikkal kell foglalkozniuk”. Ezért Stavson úgy gondolja, hogy szerencsésebben jellemeznénk a terápiás csoportot, ha azt inkább a betegek „együttlétének” neveznék a szokásos betegcsoport elnevezés helyett. Az ilyen csoportban a betegek mint individuumok beszélgetnek saját és mások problémáiról. Itt nincs közös csoportprobléma, közös törekvés és közös cél. Természetesen ezzel a felfogással mi és a szerzők többsége nem ért egyet. Véleményünk szerint ugyan a terápiás csoportokra a csoport-pszichoterápia kezdetén valóban ez jellemző. Nekünk azonban az a célunk, hogy a kezdetben autoratív, vezető centrumú csoportot a terápia folyamán csoport-centrumúvá (Bion, 1961), sőt „rendes” csoporttá fejlesszük. Ezért kell elsősorban a csoportkohézió kialakítására törekednünk. Hypse (1959) szintén igyekezett összefoglalni a csoportdinamika lényegét. Ez tehát: „Az érzésekről és a gondolkodásról, az akcióról és a reakcióról, az egész csoporton belül való interakcióról, a csoportnak mint új egységnek dinamikus mozgásáról és a csoportok egymás között való viselkedésmódjáról szóló tanítás.” Ez a definíció azt bizonyítja, hogy a szakirodalomban a csoportdinamika általában mint valamiféle sajátságos szemléletmód szerepel. Mi azonban a csoportdinamikát úgy értelmezzük, hogy az nem más, mint a csoport hatásainak a megnyilvánulása. A csoportdinamikát maga a csoportszituáció hozza létre, és ez működik az egész pszichoterápiás folyamat alatt. Bewin (1951) szerint a csoportdinamika azoknak az alkalmazkodási változásoknak az összessége, amelyek egy csoport összetételében vagy összefüggésében jönnek létre, és amelyek kihatnak az egész csoportra. Vagyis a csoportban állandó változásoknak lehetünk tanúi: egy tag eltávozik, új jön helyébe, megváltozik a betegek egymáshoz való viszonya, egyes betegek más és más szerepet tölthetnek be, a felmerült beszélgetési témával kapcsolatban eltérő lehet a véleményük stb. A csoport közös „életterén” versengés és együttműködés lehetséges, ami a feltételektől függően az egyén aktivitását egyszer serkenti, máskor gátolja (Adorjáni— Gálfi, 1961).