Rakéta Regényújság, 1986. január-június (13. évfolyam, 1-25. szám)

1986-05-20 / 20. szám

34 Megesett személyt akarnál feleségül venni? Jókai sorsát egy nemzetiszínű kokárda döntötte el. Amely kokárdát Laborfalvi Róza keze vett le saját kebeléről, hogy a nap hősének szíve fölé tűzze 1848. március 15-én. Legalábbis így adja elő Jókai életrajzírója, Mikszáth Kál­mán. Meglehet, hogy igaza van. Forradalmi napokban kizökken rendes kerékvágásából az idő, ünnepre fordul a természet, kivirulnak a lelkek, gyorsabban kezd dobogni és fogéko­nyabb lesz a szív. A forradalmak és szerelmek felhőtlen napjai azonban ha­mar elmúlnak. Jókainak, mihelyt híre kelt, hogy házasodni készül, általános rosszallással kellett szembenéznie. Házas­ság Rózával? De hiszen sokkal idősebb Jókainál, ráadásul színésznő, ami egyenlő azzal, hogy ledér perszóna, gyereke is van, méltatlan személy és kész veszedelem . .. Jókai csa­ládja ájuldozik, Petőfi intrikál, sehol egy megértő lélek. De hiába a rosszmájú gúny, a baráti intés, az anyai esdek­­lés, zokogás és átok, hiába minden, a házasság megköttetett. Jókai szerelme volt erős, vagy az akarata gyenge, s azt tette, amit Róza , a színpadon is, Gertrudisként, parancsoláshoz szokott színésznő­t akart, ki tudná megmondani? A forradalom és elbukás kora kemény próbákat mért a há­zassági dráma szereplőire. Petőfi meghalt, anélkül hogy ki­békült volna legjobb barátjával. Jókaira bujdosás várt, az anyára léleksorvasztó aggodalom a veszélybe került fiúért. Rózáról ekkor derül ki, hogy nemcsak szerető szíve van, de gyakorlatias esze is: menlevelet szerez az osztrák hatóságok­tól férjének, visszaadja az anyának földönfutó fiát. Anya és családja erre megbékél. Jókai és Laborfalvi Róza házassága harminchat évig tar­tott. Nem minden zaj nékül. A lakás tele volt Róza lármás madaraival és karattyoló barátnőivel, és nem ritkán a ház asszonya is jól kieresztette a hangját. Jókainak kevés nyuga­lom jutott. Viszont Róza kitűnően főzött, és konyháját szí­nésznő korában sem hanyagolta el. Váli Mari, a szegény ro­kon, aki fiatalon megözvegyülvén sokat tartózkodott szere­tett Móric bátyjánál, kedvesen írja le emlékirataiban a nagy­asszonyt: egyik kezében a megtanulandó szerep, a másikban főzőkanál. Mikszáth Kálmán Megkezdődött a Nemzeti Színházban az ingyenelőadás.­­ „Bánk bán” volt ugyan kitűzve, de az ünnepélyes alkalom­­ okáért a személyzet a „Szózat”-ot énekelte el. Ekkor Egressy Gábor állt ki fekete atillában, görbe jurátuskarddal, és elszar­­­valta a Talpra magyart. Akkor aztán egy hang elkiáltja: „Lás­suk Táncsicsot!” Néhány hang gyengén ismétli: „Hozzák ide ! Táncsicsot! Hol van Táncsics?” A zaj folyton erősbödik, míg­­ végre orkánná fajul. Degré egy páholyból próbált beszélni,­­ hogy Táncsics el van törődve, otthon pihen. Vasvári a kar­­j­zatról kiáltozott valami beszédfélét. Petőfi egy zártszékre állt | | | LABORFALVI RÓZA || Lukácsy Sándor sorozata JÓKAI MÓR

Next