Rakéta Regényújság, 1986. január-június (13. évfolyam, 1-25. szám)
1986-05-20 / 20. szám
34 Megesett személyt akarnál feleségül venni? Jókai sorsát egy nemzetiszínű kokárda döntötte el. Amely kokárdát Laborfalvi Róza keze vett le saját kebeléről, hogy a nap hősének szíve fölé tűzze 1848. március 15-én. Legalábbis így adja elő Jókai életrajzírója, Mikszáth Kálmán. Meglehet, hogy igaza van. Forradalmi napokban kizökken rendes kerékvágásából az idő, ünnepre fordul a természet, kivirulnak a lelkek, gyorsabban kezd dobogni és fogékonyabb lesz a szív. A forradalmak és szerelmek felhőtlen napjai azonban hamar elmúlnak. Jókainak, mihelyt híre kelt, hogy házasodni készül, általános rosszallással kellett szembenéznie. Házasság Rózával? De hiszen sokkal idősebb Jókainál, ráadásul színésznő, ami egyenlő azzal, hogy ledér perszóna, gyereke is van, méltatlan személy és kész veszedelem . .. Jókai családja ájuldozik, Petőfi intrikál, sehol egy megértő lélek. De hiába a rosszmájú gúny, a baráti intés, az anyai esdeklés, zokogás és átok, hiába minden, a házasság megköttetett. Jókai szerelme volt erős, vagy az akarata gyenge, s azt tette, amit Róza , a színpadon is, Gertrudisként, parancsoláshoz szokott színésznőt akart, ki tudná megmondani? A forradalom és elbukás kora kemény próbákat mért a házassági dráma szereplőire. Petőfi meghalt, anélkül hogy kibékült volna legjobb barátjával. Jókaira bujdosás várt, az anyára léleksorvasztó aggodalom a veszélybe került fiúért. Rózáról ekkor derül ki, hogy nemcsak szerető szíve van, de gyakorlatias esze is: menlevelet szerez az osztrák hatóságoktól férjének, visszaadja az anyának földönfutó fiát. Anya és családja erre megbékél. Jókai és Laborfalvi Róza házassága harminchat évig tartott. Nem minden zaj nékül. A lakás tele volt Róza lármás madaraival és karattyoló barátnőivel, és nem ritkán a ház asszonya is jól kieresztette a hangját. Jókainak kevés nyugalom jutott. Viszont Róza kitűnően főzött, és konyháját színésznő korában sem hanyagolta el. Váli Mari, a szegény rokon, aki fiatalon megözvegyülvén sokat tartózkodott szeretett Móric bátyjánál, kedvesen írja le emlékirataiban a nagyasszonyt: egyik kezében a megtanulandó szerep, a másikban főzőkanál. Mikszáth Kálmán Megkezdődött a Nemzeti Színházban az ingyenelőadás. „Bánk bán” volt ugyan kitűzve, de az ünnepélyes alkalom okáért a személyzet a „Szózat”-ot énekelte el. Ekkor Egressy Gábor állt ki fekete atillában, görbe jurátuskarddal, és elszarvalta a Talpra magyart. Akkor aztán egy hang elkiáltja: „Lássuk Táncsicsot!” Néhány hang gyengén ismétli: „Hozzák ide ! Táncsicsot! Hol van Táncsics?” A zaj folyton erősbödik, míg végre orkánná fajul. Degré egy páholyból próbált beszélni, hogy Táncsics el van törődve, otthon pihen. Vasvári a karjzatról kiáltozott valami beszédfélét. Petőfi egy zártszékre állt | | | LABORFALVI RÓZA || Lukácsy Sándor sorozata JÓKAI MÓR