Rakéta Regényújság, 1993. július-december (20. évfolyam, 27-48. szám)

1993-11-26 / 43. szám

Varga Jancsit választotta ki médiumnak, aki a legjobb tornász, a legrosszabb tanu­ló és a leghaszontalanabb fiú volt az osz­tályban. Lackó szép csöndesen, ártatlan arccal ült a helyén, úgy tett, mintha lel­kesen figyelne a tanár úr magyarázatára s közben tőle telhetőleg erősen ezt gon­dolta: - Varga Jancsi, Varga Jancsi, guríts egy golyót a padlóra! Amint újra meg újra erre gondolt, egy­szerre csak úgy érezte, mintha a gondola­ta kiröppent volna a fejéből. Fölnézett a levegőbe, hát meglátta, hogy egy nagy dongó légy röppen a fejétől Varga Jancsi feje felé. - Ahá, - gondolta Luckó örvendezve, - hát a gondolatom léggyé tud válni és odarepül, ahova akarom! Kíváncsian figyelt Varga Jancsi felé. A dongó légy csöndes zümmögéssel su­hant a levegőben és elkezdett Jancsi füle körül röpködni. Luckó izgatottan leste a fiú arcát. Az első pillanatban valami ijedt­ség-féle látszott rajta, a rossz gondolat megfogant benne. Aztán a tanár úrra né­zett, nyilván félt a szigorú tanártól, habo­zott. Belenyúlt a zsebébe, kivett belőle egy jókora üveggolyót, megnézegette, meg visszatette, a rossz gondolat még nem érlelődött benne elhatározássá. Lac­kó erre meglepetve látta, hogy a dongó észrevétlenül a Jancsi fülére száll és on­nan bemászik a fejébe. Jancsi ezt persze nem vette észre, ellenben az arca sunyi tekintetű lett. Újra a tanár úrra nézett és mikor ez egy pillanatra elfordult, gyor­san belenyúlt újra a zsebébe, kivette a golyót és elgurította. Roppant egyet a golyó, nem nagyot, úgy, hogy a tanár úr nem is vette észre. Gurult, gurult, csöndesen suhanva, vé­gig a terem padlóján, csaknem nesztele­nül, egyszerre kigurult a padok alól, egyenest a tanár úr felé. Lackó vidám izgalommal, Varga Jancsi ijedten nézett utána, mind a kettőnek nagyot dobbant a szíve, mikor a golyó beleütődött a tanár úr bokájába. A tanár úr megütődve né­zett a golyóra, fölemelte, megnézte és aztán éktelen haraggal fordult az osztály felé. - Ki dobta el ezt a golyót? - kérdezte kemény, fenyegető hangon. Senki se mozdult. A többi fiúk megret­tenve nézték a golyót, Varga Jancsi rossz sejtelmekkel tele bújt a Wimmer Aurél széles háta mögé, Lackó nyugodtan, ár­tatlan arccal nézett a tanár úr kezében levő golyóra. - Ki dobta el ezt a golyót? - harsant fel újra a tanár úr vészjósló hangja. Senki se jelentkezett. - Hát nemcsak haszontalan, hanem gyáva is, aki tette, - szólt a tanár úr most már nyugodt, de nagyon komoly, szinte ijesztő hangon, hogy a fiúk házárt végig futott a hideg. Mindenki érezte, hogy itt nagy dolog lesz. A tanteremben izgatott csend lett, a légy röptét is meg lehetett volna hallani. - Hát majd én kiderítem a bűnöst, - mondta a tanár úr. - Jobban jár, ha most jelentkezik. Senki se mozdult. - Szakács! - fordult a tanár úr az első padban ülő Szakács Pistához. - Meg fogsz motozni mindenkit. Akinek golyót találsz a zsebében, a kályhához állítod. Úgy hangzott ez, mint egy katonai parancs. Szakács engedelmesen felállt, látszott rajta, hogy nem szívesen csinálja a motozást, de ha muszáj, hát muszáj. Megijedt erre Luckó. Az ő zsebében is volt jó egy pár golyó, köztük olyasféle színű és nagyságú is, mint a Varga Jan­csié. Most ő is bajba kerülhet. Nem sokáig habozott, fölemelte az ujját. - No, mi az? - fordult felé a tanár úr és az egész osztály utána. Varga Jancsi sá­padtan nézett rá, a szemével könyörgött neki. - Tanár úr, kérem, én tudom, ki dobta el a golyót, - mondta Luckó. - A Varga dobta el a golyót. Láttam. Mialatt Varga halálra váltan emelke­dett fel, a tanár úr Luckó felé fordult: - Hát ha láttad, mért nem szóltál azon­nal? Luckó egyszerűen, önérzetesen felelt: - Nem szeretek árulkodni. De mert ártatlanok is kerülhetnek gyanúban hát kötelességem szólni. -Jól van, fiam, - mondta a tanár úr és Varga Jancsi felé fordult. - Na, Varga, mit szólsz hozzá? - kér­dezte baljós tekintettel. Varga Jancsi ekkor már meg volt tör­ve. Bömbölve sírni kezdett és így mond­ta: - Tanár úr kérem, én nem dobtam el... Magától esett ki a zsebemből, véletlenül. - Úgy? Véletlenül? Nohát, óra után bejössz a tanáriba. Véletlenül. Megértet­ted? Leülhetsz. Varga Jancsi leült, sírt, néha csuklott is a zokogástól. A tanár úr folytatta a magyarázatot, a fiúk csöndben hallgatták, valami borzon­­gó érzés volt bennük. Lackó örült magá­ban. Valóban ördögi dolgot csinált, ő volt a tulajdonképpeni bűnös, ő eszelte ki és tétette meg Vargával a csínyt, aztán ő jelentette fel a tettest, aki egyúttal az ő áldozata is volt s mindennek tetejébe nemcsak hogy kiszabadította magát egy veszedelemből, hanem még dicséretet is kapott a tanár úrtól. Ismerte már az em­berek erkölcseit és tudta, hogy az árulko­­dást csúnya dolognak tartják. Úgy tett és beszélt, mint egy igazi képmutató, még a szigorú bölcs tanár urat is meg tudta téveszteni. Ez megelégedéssel töltötte el. Ha ezt a dolgot otthon elmeséli, Lucifer papa meg lesz vele elégedve. Azt fogja mondani: - Mégis csak lesz valami ebből a fiú­­­­ból! A földrajz óra most már minden külö­nösebb eset nélkül haladt tovább. A fiúk meg voltak juhászodva, rendesen visel­kedtek, néha egyik-másik szánakozó pil­lantással nézett Varga Jancsira. Az óra végével Jancsi sunyi ábrázattal kullogott a tanár úr után, a tanári szoba felé, látszott, hogy fél. Olyan érzése lehe­tett, mint a gonosztevőnek, mikor az ítélőbíróság elé lép. Az óraközi szünet vége felé került vissza kipirult arccal, amelyen erősen látszott a sírás nyoma, de hencegve beszélt: -Egy kicsit megmosta a fejemet a dili. No, nem ijedtem meg tőle... Aztán Luckóhoz lépett. - Beárultál, gazember vagy! - mondta neki ellenségesen. Úgy ment felé, mintha meg akarná ütni. Luckó védelmi állásba helyezkedett. Már majdnem összeakasz­­kodtak, amikor közéjük lépett Pista és elválasztotta őket. - Hagyj neki békét, Varga. Ha most verekedni kezdesz, még jobban megha­ragszik rád a tanár úr s nagy bajod lesz belőle. - Bánom is én, legfeljebb kicsapnak, - hencegett Varga Jancsi. Szakács Pista felpattant. Nagyobb,­­ erősebb fiú volt, mint Jancsi, nagy tekin­télye is volt az osztályban, Varga Jancsi meghátrált előle. - Különben is Luckó nem árulkodott.. Csak a végső esetben jelentett fel,­­ mondta Pista keményen. Jancsi a helyére kullogott, Luckó pedig hálásan szoron­gatta Pista kezét. Barátságot fogadott ne­ki. teAKéTA 9 A könyv kapható a könyvesboltokban. Megrendelhető és megvásárolható az UNIÓ Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft.-nél, a Hajdú u. 42-44. szám alatt. Telefon: 111-9008, fax: 131-8173. Az UNIÓ ifjúsági könyvklub 21 kiadó 140 ifjúsági és gyerek­könyvét tartalmazó katalógusát a kiadó az érdeklődőknek ingyenesen elküldi.

Next