Reform, 1872. december (4. évfolyam, 330-359. szám)

1872-12-17 / 346. szám

346. szám. Előfizetési feltételek ‘ \'id*'kre pólatAn val^y helyben híjashoa hordva Kgés.évrf .“'’^1 éíPi ÜO frl—kr. 10 „ — . Hirdetmények díja : 10-ha«AbüB DotitHur ogjrs.ori hirdete.snrtl . . .8 br. Ndgjmd évfd Kgj koru 16 fr»—kr . 80 , Kedd, deczember 17.18T2. A Qyilttóri poltitaor...............................................................*6 « Hól^fOg.iij knlOD . ,.............................................‘10 p REFORM lü-óvifolyanj. Szerkesztési Iroda: Eíal-ráToa. -v6.iroBlxaB-ti*ir S. •■». X. nd-ra*. X. ■n>«l«átntzi B lap sseilumi rémié» iUetë mindun közlemény a wurkaa»»öséghes intésesdö. Bérmentetlea levelek oank ismert kosoktöl fogadtatMak e). Kiadó-hivatal: E&tk Mór kősyT kereskedésében, régi isiahéstér !• A lap anyagi részét Uleiö közlemények (előfizetési pénz, kiadás korüli panaszok, hirdetmény) a kiadó-hivatalhoz intézendők. nab'£'ue»'sstj«K9) Előfizetési fölhívás a „REFORM” politikai és közgazdasági napilapra. — 1873. IV. évfolyam. — Január—deczemberre....................20 frt — kr. Január —júniusra..............................10 frt — kr. Január—márcziusra.........................5 frt — kr. Januárra.............................................1 frt 80 kr. Az előfizetési összegek beküldésére legczélszerűbb a postai utalványlapokat használni. A „REFORM“ kiadóhivatala, Rdlb Mór könyvkereskedésében Pesten, háznégyszög. A pesti népszínházra A „Reform“ szerkesztőségében eddigelé begyűlt..................................10931 frt 52 kr. Újabb adakozás; Egy nagyúri társaság . 24 frt — A nagyváradi jogakadémia zeneestélye .... 144 frt 35 kr. Összesen 11099 frt 87 kr. és 2 db. cs. kir. arany. Az adakozás részletezése ujdonsági rovatunkban foglaltatik. Pest, deczember 16. Hogy milyen könnyen veszi a baloldali hazafiság az ország érdekeit, mikor a saját pártérdekeit előmozditltatni véli, az ezen utolsó napok alatt kézzelfoghatólag kitűnt. Az indemnity és a kölcsönnek megszavazása, oly körülmények közt, minők a mieink, az egész világon egy napon keresztülment volna a házon, mert senki sem tagadhatja a két törvény szükségét és mindenki tudja, hogy azok meg fognak szavaztatni. Elég lett volna tehát, ha minden párt egy-egy vezérszónoka által a saját álláspontját kifejti s aztán a törvény szavazás alá bocsáttatik. De nem így a balpárt. Neki ki kell aknászni a kormány gyöngeségét, neki folytatni kell a buktató politikát, neki átalános pénzügyi vita kell ott, hol csak speciális kérdések forognak szőnyegen, neki taktikai üzelmek szükségesek tárgyilagos politikai magaviselet helyett. Az indemnitynél az összes pénzügyi gazdálkodás vita tárgyává tétetett, s a kölcsönnél újra az egész pénzügyi rendszer megtámadtatik, s harmadszor is meg fog támadtatni a budgetvitában, ugyanazon érvekkel, ugyanazon szavakkal, ugyanazon inektivákkal. A szónokok úgy viselik magukat, azért, hogy már jó eleve megingassák a jobboldali kormány állását s mintegy előre bejelentsék a makacs barczot, melyet a budgetvita alkalmával a balpárt vívni fog. Ezen taktikának első eredménye az időpazarlás, másik következménye pedig a pártok közti nagymérvű elkeseredés fokozása. A mai ülés végén ennek folytán már igen érezhető resz volt észlelhető. Tisza Kálmán ismét jó taktikusnak, de rész politikusnak bizonyult, midőn a kölcsönre vonatkozó indítványával a kormánynak és különösen Kerkapoly pénzügyminiszternek bizalmatlanságot kívánt szavaztatni. Mert mi értelme van a baloldal ilyetén támadásainak a kormány ellen most, mikor a balközép kisebbségben van és kormányképtelen is, és midőn oly kérdések forognak szőnyegen, melyek nem bírnak elvi jelentőséggel, de annál több praktikus fontossággal. Az indemnityt a balpárt a Szlávy-kormánytól megtagadta, a kölcsönt csak egy bizalmatlansági szavazat kíséretében hajlandó megadni, pedig minden ember tudja, hogy akármilyen kormánynak e peretben kölcsön és indemnity kell, mert e nélkül deczember végén túl alkotmányosan nem kormányozhat senki. Meg akarja a balpárt buktatni az új minisztériumot ? Egész magaviselete azt mutatja, hogy meg. De mért, holott a jelen két specziális törvény erre nem alkalmatos. Azért, hogy megteremtse a tökéletes chaoszt, a vízözönt, melynek zavarában halászni lehet, de a melynek árja csak pusztulást hozhat Magyarországra. A bizalmi kérdésnek ilyen fülönfogva való behurczoltatása pedig a diskusszióba nem czéloz többet, mint amennyit a kémszemle és előőrsi csatározás jelent az ellenséges táborok közötti a nagy akczió előkészítését. Tehát újra nagy akczió, még nem volt elég ! A balpártnak nem; ennek csak akkor lesz elég, ha maga veheti kezébe agyhatalmat. Innen a hév a mellyel ostromol. Ők nem a kölcsönt, nem az indemnityt ostromolják, hanem a piros karszékeket. Ez ugyan nem tárgyi politika, sőt ez esetben nem is személyes politika, hanem igenis a legönzőbb pártoskodás, mely valaha törvényhozást megbélyegzett. Hogy miképen tervezik a balközép táborkarában a jövőt, melyet Simonyi báró a múltkor fennhangon hirdetett, hogy jönni fog s ő tudja képzelni hogyan, mi beavatlanok nem tudhatjuk. Elkezdhetnők ugyan keresni a vezérfonalakat, s talán meglelnők a szálakat, melyek a baloldali klubból a jobboldalra, sőt az arisztokrata körökbe húzódnak, s melyek pókhálókban akarják megfogni a koronát és a nemzetet; de sohasem hittünk ezen pókhálók erejében, s azt gondoljuk , hogy balpárti rákászok, a loyális ellenzék s a a gentlemanlike ellenőrök még korántsem jutottak oly befolyásra és helyzetbe, miszerint komolyan a kormánytól diszponálni remélhetnének. Ha remélnek , csalatkozni fognak. A balpárt még nagyon távol áll attól, hogy pozitív tényezővé lehessen. Negatív programmja gátolja őt abban főleg, azután pedig imbeczilis elemeinek korlátolt makacssága, mely csak opponálni tud, de kormánypártnak nem termett. Egész magatartásának mint ezelőtt úgy most is csak a rombolás czélja, s csak ez lehet eredménye. A törvényhozás gátoltatik a törvényalkotásban, a kormány a közigazgatásban, a nemzet a megnyugvásban, a nép a munkásságban, és azután ha nincs törvény, nincs rend, nincs elégültség, nincs vagyonosodás, mindennek oka a kormány, a többség, a kiegyezés, így csinál a balközép politikát, így csinál zavart, így iparkodik a haza megrontásának árán uralomra jutni. És ezen törekvésekkel szemben a többség nem képez sorfalat, hanem hagyja magát lépten-nyomon terrorizálni. A házban a kisebbség uralkodik : s minden objektív néző legalább e benyomást kapja. A gyönge kormány a baloldal kegyelmétől várja erősbülését,s ha a miniszterek a baloldali vezérekkel és főhirlapírókkal pajtáskodnak a folyosókon és a buffetben — az igaz Deák-pártiak nem kis megbotránkozására — a jutalom amit érte a házban vesznek ádáz megtámadás és bizalmatlansági indítványok. A balpárt pedig mármár azt hiszi, hogy nélküle Magyarország nem kormányozható, de mit támogasson ő egy jobboldali kormányt, akkor inkább átveszi a kormánygyepjüket maga. A királyi kézirat, mely honvédelmi miniszterré Szende Béla eddigi honvédelmi miniszteri tanácsost nevezi ki, már tegnap (vasárnap) az új miniszter kezéhez érkezett, s e szerint a hivatalos lap holnapi (keddi) száma már valószínűleg meghozza a kineveztetést. Az új miniszter holnap teszi le az esküt Bécsben, hova 5 felsége ma elutazott. Államtitkárnak a honvédelmi minisztériumban Fejérváry Géza alezredest emlegeti a „P. Lloyd.“ Hir szerint a pénzügyminisztérium eddigelé helyettes által betöltött államtitkári állomására is történnék kinevezés, mely hírnek részünkről, tekintve a pénzügyminisztérium személyes viszonyait, nem igen adhatunk hitelt. = Horvát bánnak állítólag Mollináry tábornok van kiszemelve, ki ez idő szerint Bécsben mulat.= Az osztrák választási, illetőleg parlamenti reform bécsi kormány és képviselői körökben sokat hánytorgatott és mai napig titkolt törvényjavaslata végre előterjesztetett. Nagyfontosságú javaslat az, mely az osztrák parlamentarizmus, sőt mondhatni ez egész lajtántúli politikai élet alapját érinti, benne gyökeres változtatásokat eszközlene. Egyelőre több mozzanatainak vázlatos ismertetésére szorítkozunk . A bírok, tanács képviselőit ezentúl nem az egyes tartománygyűlések, hanem közvetlen a szavazatképes polgárok választják kerületenkint. A csoportrendszer (nagybirtokosok, nagyiparosok, városi, vidéki községek csoportjai) föntartatik. A képviselők száma 120-szal fölemeltetik. A választás módját illetőleg ki kell emelnünk, hogy a városi és vidéki községek az uj javaslat szerint oly kerületekre osztatnak, melyek mindig csak egy egy képviselőt választanak, mig a mostanáig fönállt rend szerint ezen csoportok is kumulative választottak. Aktiv választási joggal bír mindenki ki eddig a landtag képviselőválasztásában részt vehetett, ami tekintve az osztrák kétfoku választásokat nem involválja a választási jognak valami lényeges kiterjesztését. Aki valamely tartomány egyik csoportjában választó, az jogát a birodalom bármely tartományában gyakorolhatja. Képviselővé választható minden 30 éves kort elért választó, még pedig úgy, hogy akárki bármely tartományban választható meg, tekintet nélkül tartományi illetőségére mint választónak. Ez az osztrák specziális viszonyok alatt igen nevezetes intézkedés. A képviselők — mint eddig — hat évi tartamra választatnak. E reformjavaslat voltaképen két törvényjavaslat formájában fog előterjesztetni. Az egyik alkotmányi törvény lesz, s az országos képviselőtestületről szóló alaptörvényes czikkelyek itt vázolt megváltoztatását tárgyazza. A másik a szorosabb értelemben vett választási módozatokat határozza. Jelentékeny momentum gyanánt ki kell emelnünk, hogy a javaslat az egész birodalomról szól, kivételt nem ismerő általánosságban, s eszerint Galiczi a különállás terveinek nem tesz semmi kedvezményt. A központi bizottság ma délután tartott ülésében a telepítvényekről szóló törvényjavaslat függőben maradt §§-ait tárgyalta. A szerkezet formulázásával az előadó bízatott meg, ki az ünnepek után tartandó ülésben fogja a szerkezetet a bizottság elé terjeszteni. Annak idejében részletesebben, ma is föntartotta, noha azok a következmények által rövidlátóknak bizonyultak, s mulasztásait az adóreformok közül azzal szépíte, hogy nem lehet az adókat fölemelni, miglen ama befektetések által az adóalap értéke nem emeltetett. Ez körülbelül pénzügyi sophisma, mert minden más országban az államot terhelő reformok csak úgy szoktak eszközöltetni, ha párhuzamosan a bevételek szaporodásáról is gondoskodtatik, s az angolok sohasem törölnek el adót vagy rendszeresítenek többkiadást anélkül, hogy a mutatkozó pénzhiányt más pénzügyi művelet által rendszeresen ne födöznék. Daczára azonban, hogy Kerkapoly nem nem látja oly sötétnek a helyzetet, mint mások, bizonyos elkeseredés mégis kik szavaiból s meglátszott rajta, hogy Tiszának bizalmatlansági inditványa, — melynek kíséretében a balközép a kölcsönt megszavazni kész — a pénzügyminiszternek zokon esett. Felelt is Tiszának, rögtön és jól, kimutatta az indítvány esztelenségét, de Tisza mégis elérte czélját, mert ő nem okosat akart mondani, hanem sértőt. Baldácsi szűz beszédet mondott. Baldácsi a szüzek közt. A szüzesség csak egy tekintetben illik rá, t. i. beszédére; szűz volt minden gondolattól. I. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, december 16. Kerkápolynak ma nehéz napja volt. Háromszor is kellett beszélnie, hogy magát a Balpárt Reves ás éles támadásai ellen védelmezze. Hatan keltek ellene : Móricz, Tisza, Szentimrey, Helfy, Csanády és Baldácsi, ő pedig védelmezte magát egyesegyedül, csupán az előadó Széll Kálmán által támogatva, ki Helfy éretlenségeit forrázta le. Móricz Pál a kölcsönkérdésből átalános budgetvitát csinált, olyat, hogy az ma nem is érte végét. Kerkapoly egy nagy beszédben felelt, mely sikerült helyeket tartalmazott, egészben véve azonban szakadozott volt. A pénzügyminiszter elégületlenül nézett a világba, de azért dialektikája nem hagyta cserben, optimizmusától pedig nem bírt szabadulni. Nem tagadta, hogy a pénzügyi helyzet rész és hogy nagy hibák követtettek el, de a hibákért a felelősséget megosztani iparkodott a házzal, s ebből állott mentsége, pénzügyi „rendszerét“ pedig igazolni törekedett, ebből állott önvédelme. Sokban igazat mondott, de nem minden nézetében osztozunk. Ismeretes tanait az államjövedelmek szaporodásáról és a befektetések szükséges voltáról Kerkapoly A képviselőház ülése. Elnök : Perczel Béla. Tudósításunk fonalát ott kezdjük meg, hol azt az esti lapunkban megszakasztottuk. Vita tárgyát képezi az 54 milliónyi kölcsönről szóló törvényjavaslat. Móricz Pál kritika alá veszi az ország pénzügyi helyzetét, s kijelenti, hogy nem osztja a pénzügyi bizottság előadójának és a kormány politikájának nézetét ezen kölcsönre nézve. Nem oszthatja először azért, mert nem tartja helyes számításnak azt, hogy míg mi egyfelől kölcsönt veszünk föl, másfelől az állam megmaradt ingó javait mind elidegenítsük. Egy okos gazda, számító kormány nem nélkülözheti, hogy bizonyos rendelkezési alappal ne bírjon. Ha azon t. aggastyán, ki most a franczia köztársaság élén áll, elhunyna és támadna Európában egy véletlen zavar, igy nehezült pénzügyi körülmények állnának be : miképen fog a pénzügyminiszter magán segíteni, ha magát egészen — hogy úgy mondjam — behanquírozta? Nem helyeselheti tehát részéről a fedezet ezen nemét. De nem helyeselheti a kölcsönnek azon részét sem, melynél fogva a törlesztési illeték csak két év múlva kezdődik, mert minden évnek megvannak a maga terhei és azoknak egy évről a másikra való odázását csak az teszi, akinek elve az, hogy „utánam az özönvíz“ és a ki azt hiszi, hogy két évig kihúzza valahogy a dolgot, azután lássák akik utána következnek. Nem helyes a kölcsön azért sem, mert az praejudikál már a jövő budget tárgyalásának, mert annak kétharmadrésze a múltra, egyharmadrésze pedig a jövő fedezetére fog szolgálni. Ily pénzügyi politika után várta volna az új miniszterelnöktől, hogy jelezze azt, miszerint az új kormány nem fogja folytatni azon pénzügyi gondolkodást, mely az országot a fizetésképtelenség határáig vitte. Ez a fő ok miért részéről való helyzetéből kilépvén, a minisztérium eljárását bírálat alá veszi. Mindenek előtt megjegyzi, hogy a jobb mint a baloldalon egyesek és hírlapok egyaránt elismerék az állam hitelének sülyedését. Ez oly tény, oly jelenség, melyet egy törvényhozó nem ignorálhat. S ennek okát leginkább azon eljárásban látja, melyet a pénzügyminiszter úr követett. A magánéletben az őszinteséget mint kiváló tulajdont tisztelik az emberek. E tulajdonnal mint magánember talán a pénzügyminiszter úr is hír, de mint pénzügyminiszter evvel egyátalában nem dicsekedhetik. Midőn a költségvetést előterjesztette, gruppírozta a számokat különböző módok szerint, és kimutatta, hogy a deficit nem deficit és mégis deficit. Elmondta, hogy a rendes kiadásokban lesz 3 millió deficzit, s íme most kisül, hogy a rendes kiadásoknál 6 millió a deficzit. Ezután áttér arra, hogy a pénzügyminiszter az osztrák nemzeti banknak ígéreteket tett, s azokat nem váltotta be, végül fölvilágosítást kér azon hírek felől, hogy az államvasutakat és a dohányegyedáruságot bérbe akarja adni. Különben a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter a kölcsön megkötésének ügyét a lehető legegyszerűbb kérdésnek tartja, mert hisz három esztendő alatt mindig igen nagy deficittel jelent meg a ház előtt az előirányzat, nemcsak megjelent, de azzal is jön elintézve. Ha a miniszter csak arra utal, hogy örökké lebegő adósságokra való utalással nem lehet a dolgot elütni, és ha ennélfogva azon részt, amely végleg valósággal szükségesnek s különben födözhetlennek bizonyulna, végleg födöztetni kéri, az átmenő hitelt definitiv hitelre akarván átváltoztatni, azt gondolja, olyat kér, mi magában igazolt. Fölemlíti még, hogy a kölcsön megkötésének kérdése a budgettárgyalásnak aligha fog praejudikálni, miután belőle 40 millióért a múltra esik és igy egy már elismert szükségnek csak egy más módon való födözését czélozza. Azt hiszi, hogy senki előtt nem lehet kétséges, váljon az ezen más módra való áttérés helyes-e vagy sem. A jövőre szóló 14 millió pedig oly csekély, hogy szemben a mutatkozó deficittel azon sem kételkedhetik senki, hogy legalább ennyinek konszolidált kölcsönnel való födezése szükséges lesz. Móricz Pál képviselő megrótta azon módozatot, hogy e kölcsön csak két év múlva fog törlesztetni. Szóló ezt helyes módozatnak tartja, mert azon építkezések, melyek törvény által a közlekedési minisztériumra bízvák, egészben és napban végbefejeztetésekig körülbelül 140 millió effektiv pénzt vesznek igénybe, amely 140 millió, föltéve, hogy az e czélból kötött és kötendő kölcsöneinket akkép realizálhatjuk, mint amiként ez eddig sikerült, azaz körülbelül 80— 81 árfolyam mellett papírban, az ezüstről szóló 100-ért, ezen 140 millió meg fog felelni egy körülbelül Y0-el magasabb név szerinti összegnek, tehát meg fog felelni körülbelül 175 milliónak. Ha kiegészítéséül hozzávesszük, amit eddig fizettünk, és amit az 1873-ik év folyamában fizetni fogunk a garantirozások folytán, ami megint csak ily természetű kiadás, nem is számítva azt, amit a dominális kölcsönnek e czélra átvett készletéből fizettünk több, mint 4 milliót, ez kitesz 22 millió 384,000 forintot és igy az e két czimen való kiadás 162 mill.ó effektiv pénz, ami megfelel vagy 198 milliónak. Eddigelé fölvettünk effektiv pénzben 99.324,000 forintot, mi megfelel 121.749,000 forintnak névszerinti értékben számítva. Még 76.874,000 frttal — nominális értékben — kevesebb tehát adósságunk, mint amennyibe kerültek azon rendkívüli építkezései a közlekedési minisztériumnak, amelyek törvény által vannak meghatározva és a mit tesznek az 1873. év végéig fizetendő szubvencziók a vasúti kamatbiztositás folytán ; nem számítva azon részt, amelyet a készletből fizettünk. De ezen összeggel, mire ez valóban terhelni fogja az országot, azok az építkezések körülbelül be is lesznek fejezve. 1874. folytán várhatjuk, hogy egészben és nagyban ama rendkívüli építkezésektől megszabadulunk. Ide járul, hogy a közelebbi évek során földtehermentesítési terhünk is igen tetemesen öregbedett. Ha semmi más nem volna is, ami az 1873. és és 74. évet szemben a következő évekkel túlságosan terheli, már ezen egy pozitív is eléggé indokolná, hogy a következő két év az új kölcsön törlesztésének terhe alól mentessék föl. Felhozzák szóló ellen, hogy a más czélra rendelt alapokat a szükséglet fedezésére használta föl. Azt tartja : „qui bene distinguit, bene docet.“ Azon alapokat nem költötte el. Utava volt lebegő adósságra, vagy konszolidált adósságot kizáró másnemű hitelműveletre. Hogy a hitelezők egész csoportjából épen magunk, és épen a magunk alapjai lettek volna kizárandók, az lehet felfogásbeli különbség, de felfogása szerint ezek nem voltak kizárva. Azon alapokat, melyeknek pénzére ez idő szerint saját rendeltetésekre szükség nem volt, folyton alapszerűleg kezelhető, és azok kamatai a kincstárból csak úgy kimennek, mintha idegen embertől vette volna a kölcsönt. Azon alapok épen a lebegő adósság helyett konszolidált adósság megkötésével refundálandók lesznek és pedig kamataikkal együtt. A pénzügyi politikára nézve megjegyzi, hogy első volt azok közül, kik figyelmeztették a házat, hogy a jóból alighanem többet tettünk a befektetéseket illetőleg, mint szabad lett volna ; alighanem első volt, ki a házat figyelmeztette a garancziák folytán ránk nehezülő terhek roppantságára; alighanem első volt, ki midőn a fiumei kikötő építésének elrendelése napirendre került, figyelmeztető szót emelt, kijelentvén, hogy arra már nem kerül az eddigi kölcsönökből, és hogy a ház vagy megszavazza az építést, de akkor szavazza meg rá a kölcsönt is, vagy ha ezt nem akarja, amazt sem teheti. Igenis, azt mondotta, hogy a befektetések jók, de hogy a jóból is megárt a sok, és hogy e részben egy bizonyos mértéket kell tartani, és kimondani: egyelőre elég legyen A „REFORM“ TÁRCZÁJA. A magvető. — Bessenyei György emlékezete. Fölolvastatott Bessenyey százéves ünnepélyén a m. t. akadémiában 1872.decz. 16. — Irta: Szász Károly. „Oh hol a kor, midőn e völgyek halmok Határa még nem volt olyan kihalt ? Szabad hazában szerte járt a dalnok, Ajkán vivén szerelmet, diadalt; Ma nyit a kunyhó, ünnepelt a csarnok, S örömmel hallák mindenütt a dalt; Szavára hősök győzni lelkesedtek. Lányok virágot koszorúnak szedtek! „Oh hol a kor, midőn apai nyelvén Mondá a törvényt Hunyad nagy fia? S három tenger hulláma, — lágyan szelvén — Szerelmes volt Lajos gályáiba; Ha szerelem hő lángja gyúla keblén. Magyarul vallá szűz és dalia; Mikor szív és szó, ház, ország magyar volt! — Ma már csak krónikák beszélnek arról. „A régi hegedősök neve, dalja, A századok ködében elveszett; Tinódinak mit ősi hir sugalla. Csak egy-két hű szív húrjain rezeg. Homok között járó szelek fugalma. Te zokogod csak, oh emlékezet, Hős Béla harczát, szent László csatáit .... Borong a hű, de vissza hjában áhit. „Oh hol a kor, a mellnek Zrínyi zenge Hitért hazáért vérző bajnokot ? Pázmánnak ajkin, kard gyanánt kifenve. A szó velők oszlásig hatott. Egy fejdelemnő, nagylelkűn, a gyenge Múzsák lakává tette Patakot. S megtérve a hitért vívott csatából: Tudósi közt pihen ki Bethlen Gábor! „Oh hol a kor — és visszatér-e újra ? Vagy már e népnek el kell vesznie ? Mi a magyar most ? — maga, nyelve durva, Nagygyá lehetni nincsen semmie ! Dal-, tudomány-, törvényért, megszorulva. Az idegenhez kell már mennie! Tánczát, ruháját, azt is megtagadta. Ágról szakadt, koldus az istenadta! „Nem úgy !“ kiált az i^u lánghevében. Nem gyáva szóra nyilván ajjakit — „Szedd, szúnyadó erődet össze, népem ! Verd el az álmot, a mely elvakit. A földhöz verve, mint Anteusz, a képen Merits erőt anyádból, mert csak itt, E földön élhetsz, csak saját nyelveddel, Csak tenmagadhoz hűn, ezt ne feledd el!“ Övé az érdem, első hogy ki merte Eöpitni a fölkeltő szó^zatot; A magyat, első, ő hintette szerte, A melyből újra fölvirúlhatott Az elriasztott múzsák régi kerte. — Nem a mit irt, hanem a mint hatott. Fölrázva ezt a félholt, béna testet: Az volt az érdem, az volt a nemes tett! Hogy’ gyűjti körbe bajtársit, barátit. Ösztönzi mind; tanulni, Írnia. Az„ő utóda ez a „Társaság“ itt. Ő mondta: „Légyen Akadémia! Mert a tudás nehánynak tán világit. Ha külföld nyelvén kell is szólnia. De birtokává az egész nemzetnek Az eszmék csak saját nyelvén lehetnek. A „Jámor szándék“ *) félszáz évre telt be . . . De akkor is visszhangra lelt szava: A hivatottak jöttek lelkesedve, *) „Jámbor szándék“ a czime Bessenyei röpiratának, melyben egy magyar Akadémia fölállítását sürgette és tervezte. S az uj dal vigan el-kiszárnyala. Hogy teljék benne isten ember kedve. Hajnalt jelentő pacsirták dala; S Kárpáttól Adriáig zenge ének. Szivéhez szóló Árpád nemzetének! Övé az érdem! — ma legyen leróva! — Övé az érdem, Bessenyeié ! Jó volt a mag, mit széthintett, valóba’! — Hogy annyi vész közt nem lett semmivé. Kétszerié érdemét érezzük, oh, ma — Látván, — de hány volt a ki nem hivé! — Hogy a fa im megélt, dúsan kihalta, S arany gyümölcsök függenek ma rajta ! Kazinczy útját ő egyengeté meg, Csínnal beszélni s hévvel zengeni, Ö ada bájt a Himfy zengzetének ! Lángját tüzén gyujtá meg Berzsenyi, És Vörösmarty ajkán a nagy ének, A lágy szellő s vihar hangverseny!, S Bánk nagy keserve, Iréné bujával, A nagy kezdőre, mind csak ő reá vall. A tört után merészen indulónak Az ébredő nemzetnek bölcsei. A jog, szabadság s virtus őrtornyának Harangjait zúgatta Kölcsey; A legnagyobb magyar légyen szavának. Az alvó nemzetet felkölteni. Még füleinkben a mint hangja reszket. Az első ébresztőre emlékeztet Ő rá Petőfi búja és haragja, , A mint a végcsatába elrohan; És Tompa, a mint nemzetét siratja, b a mint búcsúzik Eötvös, komoran ; S a mint öröklő gránitból faragja Az ősöket, a nagy szobrász. Arany. Mert a hol a fa dús gyümölcsöt érlel: Áldjuk, ki első a rögöt töré fel ! És nem csupán a terepély magas fák: Miknek gyümölcs függ gazdag ágból. A legkisebb, talán legillatosb ág Hegyén is olykor ért gyümölcs pirul Az ösvényt nagy s kicsiny együtt taposták A forráshoz, mely ott buzg pazarul. Hol fenyvek alján vadvirágok nyílnak, S varázs-álomba andalít az illat. Óh jártam én is útaid’, költészet! Bolyongtam fűbe bújt ösvényiben. öh raktam én is egy kicsinyke fészket. Melyből dalok szálltak föl szelíden! Pásztortüzecském, mit csillagnak nézett A bujdosó, az est sötétiben, A nagy világok éjbe alkonyodtán Egy eltévedtnek enyhülést adott tán! A nagy csapáskor, — ah, nem olyan rég volt! - Vész dúlta föl az ősi hajlékot. Kiolta minden csillagát az égbolt. Csak a remény kis mécse pislogott; A holt közül, a mi kis élet még volt. Egy hű csoport: a költők álltak ott. A virasztó dalt halkan énekelték, Fentartani a csüggedőknek lelkét. A virasztóban csak zengett az ének, A bölcsek ajkán meg a példa folyt: Tudós tanitá, mit mond a történet: Hogy tévedés, bűn mindig meglakolt, S a hűk jutalmát meghozák az évek, S a jog aczélán nem fog rozsdafolt, S a nemzetnek, magát mely el nem hagyja. Védő kezet nyújt a sors s népek atyja. S az őrcsapat a tornyon hűn kiálta órára órát, mig az éj mene; Nem engedék hogy sírba visszaszállna Az ősök felidézett szelleme. Örhangjuk kihatott a nagy világba, S a nagy világnak ránk fordúl szeme; És észre vették, hogy még mi is élünk, S mert élni méltók, élni is remélünk! Mert élni méltók! — Nem a fegyver által, — Bár meg tudók azt is suhintani, S hogy nem vesztek hősink olcsó halállal: Sok ellenség meg tudná mondani: De győzni észszel, és nem puszta vállal: A mit a kor kíván, a mostani! A mikkel Dávid ment a Góliát ellen: Apró kavicskák által győz a szellem ! Ti kis betűk! csodás kavics-darabkák! Minő varázs lakik, vaj’, bennetek ? A testet annyiszor máglyára rakták. A zsarnokönkény rá üszköt vetett. Ti voltatok, kik az eszmét föntarták ; O már Kalifa nem birt véletek ! Öh amulet! csodát nem érni észszel! De mely szivén hord: az a nép nem vész el. öh mi maradt meg Rómából, Athénból ? A régi nagyság; roskadó falak! A múltak árnya melynek rómkövén ül: Ma puszta udvar a királyi lak! Egy marok por maradt a régi fénybül.... A szellemek dicső munkája csak Mi fönmaradt, mit pusztulás nem ér el; Pindár, Horáczcz, Ciceró Homérrel! Miért nagy albions Frank s Németország, Sugárt reájok mely nap fénye vét? Hogy kincseiket gálya-számra hozzák? Nem kincs, arany, — kicsiny toll, te tevéd ! Elásott kincset a lopók elorzzák. Nem : Gőthe, Shakspere, Moliére nevet! Garmada elfogy, elfogy a nagy asztag; Te dús a nép, mely szellemekbe’ gazdag! S te nemzetem, kis nép nagyok sorában. Minden felől had-ostromolt sziget! E^sz világ szeme függesztve rád van. Barát, ellenség kémli léptidet; De küzdj, tanulj, kelj hajnalnál korábban. Isten s magadban el ne veszd hited’, Se hont, mit ősid fegyverrel szereztek : Te szellemed pajzsával védelmezd meg! Némán borongva állnak temetőid. Hány hü kebel porát nem őrzi hit! Nem ünnepet kivánnak magvetőid. Nem könyeket kér a kovácsi sir: De a mit ők kezdettek hogy elővidd, S részben megállni, küzdve győzni birj ; S forgó szerencse, roszat, jót, amit hoz: Légy hű magadhoz, méltó nagyjaidhoz! !