Reform, 1992. szeptember-december (5. évfolyam, 36-53. szám)
1992-12-24 / 52. szám
reform ilyen eszelős futam Carrerával. Úgy 260-nal döftek végig az olasz autópályákon (és fizettek mint egy katonatiszt, hiszen ott azt kell). A tulaj farmerforgalmazó srác, Csoknyay Zoltán szerint a kocsiban keletkezett vagy 300 000 forint amortizáció, ő maga pedig öt évet öregedett az eszelős száguldástól, no meg a félelemtől. A Replay-fiúk visszafelé, az igazi versenyen sem tétlenkedtek: öt büntetőcédulát gyűjtöttek be csak Ausztriában. Sőt az egyik faluban, rendőrkordon segítségével, le is tartóztatták őket, mert 260 km/h-s sebességgel robogtak keresztül egy olyan alagúton (fénykép bizonyítja), ahol 60 km/h volt a megengedett sebesség. Eredmény: 10 000 schillinges helyi bírság vagy előzetes letartóztatás. Ez utóbbi történt: a száguldó farmeres fiúkat másfél órára lecsukták. A ferraris Las Vegas csapat is tudott újítani a retour előtt. A pilóta, Bence György ugyanis egy komputert halászott elő korántsem ralikra épített autójából, és annak segítségével számolta ki a legideálisabbnak tetsző visszautat. Amikor a találkozás másnapján a karton bort megkaptuk, az már úgy hiányzott, mint púp a hátunkra: mindenki fáradtan, csak azon imádkozott, hogy rendben hazaérjen. Persze volt, aki ezt a terhet - mármint a 12 flaska beaujolais-t - sem „vette magára”. Hegedűs Bella étteremtulajdonos például a megérkezés napján, látva a szervezők amatőrségét és hozzá nem értését, fogta magát, és kiszállt a buliból. Aztán egy kellemes XIV. századi kastélybeli vacsorára invitálta azokat, akiket ismert vagy valamilyen okból kedvelt a versenyző csapatból. Visszafelé, borral megrakottan, ám a hozzá szükséges vámpapír híján azt ugyanis a szervezők elfelejtették odaadni -17-én pontban éjfélkor kezdtük a robogást. Életünket még megnehezítette Dél-Ausztriában egy lehetetlen helyen lévő checkpoint. A lényeg: mindenki épségben hazatért, senki nem törte ki a nyakát (csak egy checkpoint-bíró a csúszós jégen a kezét, úgyhogy ő kapta a „pech-díjat"), és ez, a lehetetlen feladatot nézve, nem is kis teljesítmény. ...Ja, a „Zöld Zokni Díj”! Az egyik taxiscsapat, amely éjjel-nappal zöld zokniban pompázott, nyerte el a különleges kupát. Az enyém meg a tanulság: jövőre nehogy elinduljak ezen az eszelős versenyen, kivéve, ha elmegy addigra az eszem... Vágó Ágnes 19 Két magyar modell Reform-színekben A Reform és a Citrom Kft. színeiben versenyzett két fotómodellünk, Sas Vera és Ambrus Tímea is. A Citrom Kft.-től kapott Citroennel vágtak neki a számukra meglehetősen vég nélküli útnak. Most már eláruljuk, hogy egyikünk sem rutinos vezető, úgyhogy nyugodtan kitehettük volna a T vagy az angol nyelvterületen szokásos L betűt. • Viccnek vettétek az egészet? - Mi tagadás, nem gondoltuk igazán komolyan, annyira nem készültünk fel, hogy csak az indulás után jutott eszünkbe, hogy biztosításunk sincs. • Milyen volt az út? - Pocsék időben vezettünk felváltva, odafelé még csak elturistáskodtunk, de amikor Belleville-ből megindult Magyarország felé a verseny, pokoli órákat éltünk át. Két magunkfajta törékeny lánynak óriási megerőltetés egyhuzamban 46 órát vezetni... • Hogyan sikeredett ilyen maratonira? - Az Alpoknál olyan jeges majd havas volt az út, hogy a meredek szerpentineken nem mertünk továbbmenni. Visszafordultunk, és kerülővel jöttünk haza. Talán ez mentett meg bennünket. • Kibírta a Citroen? - Ki. Csak egy versenyző társunk robbant le, már itthon, Győr után, éjjel. Úgyhogy megismerkedhettünk a vontatás kulisszatitkaival is, ugyanis nekünk kellett őt hazáig húzni. Nem valószínű, hogy még egyszer versenyzünk. Tanulságos verseny volt. ■o (urszuly)