Reform, 1998. április-június (11. évfolyam, 14-26. szám)
1998-05-26 / 21. szám
LEMEZ ELSÖPRŐ Vendéglői élmény: cigányzenekar játszik egy Sinatra-számot. Érzéssel, finoman. Erre mondják, hogy ócska zene, színvonaltalan, jó ebédhez szól a nóta? Erre, ami minden új hatást, új melódiát egy pillanat alatt befogad és a maga képére formál? Nem kellene inkább Liszt Ferencre hallgatnunk, aki a cigányzenét ugyan magyar népzenének hitte, de értékelte, felhasználta, énekelte, zongorázta? Hallgassunk Lisztre. Hallgassuk Lakatos Robyt, aki az új lemezét egy klasszikus zenei kiadónál jelentette meg. Hallgassunk Lisztre és Lakatos Robyra, hiszen van közük egymáshoz: Roby hetedik generációs leszármazottja Bihari Jánosnak, aki Liszt kedvenc cigányprímása volt. Az idén harminchárom éves Lakatos Roby Pesten végezte el a konzervatóriumot, aztán Brüsszelbe ment vendéglátózni. A munka annyira jól sikerült, hogy felvirágzott az az étterem, ahol Roby játszott. Pedig senki sem a vacsora miatt járt oda. Akadt néhány ismertebb vendég is. Stéphane Grapelli, Yehudi Menuhin... Lakatos Roby nagyszerű hegedűs, édesen, tisztán játszik a hangszeren, a pizzicatoi páratlanok. Amit játszik, hagyományos cigányzene, népzene, dzsessz, sanzon, filmzene, klasszikusok és saját szerzemények. Néha az egész együtt, a cigányzenekarba ültetett zongoristával. A társak nagyszerűek, biztos alapot ad a bőgős Németh Oszkár, Bangó Ernő jól gitározik, a cimbalmon pedig fenomenális virtuóz. Ez már olyan asztali zene, amihez asztal sem kell, szalonzene szalon nélkül. Egyszerűen csak zene. Szaporodnak a meghívások. Lakatos Robyt egyre nevesebb fesztiválokra hívják el föllépni. Nem az asztal mellé, a koncertpódiumra. Hírünk a világban. Lakatos Robynak idén két koncertje lesz New Yorkban. Az egyik a Central Parkban, s hogy a sznobok is megnyugodjanak, a másik a Carnegie Hallban. (Deutsche Grammophon, 1998) Karámy Zoltán KÖNYV MICSODA ÉVEK! Kevesebb mint két évtized, de a micsoda évek! az az időtartam, amelyet A magyar századforduló 1896-1914 című, új Corvinaalbum felölel. A századforduló különleges fejezet történelmünkben, nemcsak az ország egyik legbékésebb, az alkotó munkára legalkalmasabb időszaka volt, hanem a képző- és iparművészet, valamint az építészet felvirágzásának kora is. 1896-ban a honfoglalás emlékét országos ünnepségekkel, kiállításokkal - a legjelentősebb a pesti városligeti volt - ünnepelték meg. A millennium évében avatták fel az Iparművészeti Múzeumot. 1902-1905 táján fejeződtek be a legnagyobb szabású építkezések a fővárosban, például az Országház, vagy a budai Királyi Várpalota. Budapest modern és korszerű világváros lett a kéregvasútjával, Postatakarékpénztárával (ma Nemzeti Bank), Halászbástyájával és a Széchenyihegyre tartó Fogaskerekűjével. Lechner Ödön, Lajta Béla, Medgyaszay István és Kós Károly jegyezték a főváros legszebb középületeit. A századvég és a századelő magyar festői hallatlanul változatos és egyéni festészetet teremtettek, amelyben az 1900- as évek óta szinte minden kortárs stílusirányzat jelen volt. Olyan nagy festőegyéniségek, mint Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy lajos, Rippl-Rónai József vagy Vaszary János ebben a két évtizedben alkották munkásságuk legjavát. Rajtuk kívül a nagybányai festő- és a gödöllői művészcsoport tagjait is bemutatja a gazdagon illusztrált tanulmánykötet Éri Gyöngyi, Jobbágyi Zsuzsanna, Sármány-Parsons Ilona és Németh Lajos művészettörténészek, valamint Berend T. Iván történész segítségével. Hámori Judit FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP ICIOTÜI ITRI