Reform, 1998. július-szeptember (11. évfolyam, 27-38. szám)
1998-08-11 / 32. szám
AKTUÁLIS Életben maradtak. ...végül is mindannyian, ám mindössze huszonhárman ,élték túl . Az Emléktúra 98, az első magyar túlélőtúra július 19-étől 26-áig tartott. A táv Szombathelytől Tatáig közel 300 kilométer volt, amelyet a résztvevők gyalogosan teljesítettek. Öt évvel ezelőtt Őrsi Pék tér, a szentendreiKossuth Lajos Katonai Főiskola másodéves hallgatója a szó szoros értelmében lázasan készült vizsgáira. Fogadalmat tett: ha megússza, gyalog megy haza Szombathelyre. A vizsga sikerült, ő pedig 260 kilométert volt kénytelen gyalogolni 170 órán át. Valahogy így kezdődött. Időközben Őrfi Péter főhadnagy lett a szombathelyi Savaria laktanyában. A Magyar Honvédség 150 éves fennállásának évfordulója alkalmat adott arra, hogy Csönge József őrnaggyal közösen már igazi katonás túrát szervezzenek. A versenyre való nevezés meghívásos alapon történt. Tizenhárom csapat indult, minden versenyző valamilyen fegyveres testület tagja, azaz rendőr vagy katona volt. A távot teljes menetfelszerelésben kellett megtenniük. A szombathelyi rajttól Tatáig - a háromszáz kilométer legyaloglásán túl több, különböző témájú és nehézségű feladat várt rájuk. Ott aludtak, ahol rájuk esteledett, élelmükről maguk gondoskodtak. A kánikula csak tovább nehezítette dolgukat. A komoly fizikai megterhelést jelzi, hogy egy katonát légzés- és szívelégtelenséggel kórházba szállítottak. Nagy vízválasztó volt az első két nap, amikor a kánikulában kilencven kilométert gyűrtek le a Rába-töltésen. A hatvannégy indulósúlyos tehertől sajgó háttal szembenézzenek a kihívással, amelyet szabad akaratukból vállaltak, hogy kipróbálják, mennyit bírnak. Többen valóban eljutottak az emberi teljesítőképesség végső határáig, és számtukra a verseny már sokkal többet jelentett annál, mint hogy ki ér be elsőként. A hatvannégy indulóból a célba végül huszonhárman futottak, de helyesebb, ha azt mondjuk, vonszolódtak be. Egyedül az Országos Rendőr-főkapitányság csapata érkezett teljes létszámmal. Az őket megelőző két alakulatot a célnál már csak egy-egy csapattag képviselte, a többiek feladták, így lett első a Dunántúli Kiképzőközpont, második a Nemzetvédelmi Egyetem csapata, harmadik a Különleges Szolgálatból harmincöten feladták a küzdelmet. Nagy elszántság, önfegyelem kellett ahhoz, hogy gennyesen sebző talppal.Kép és szöveg: Ambris Éva FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP