Reformátusok Lapja, 1980 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-06 / 1. szám

A kölcsönös bizalom jegyében A magyarországi egyházak és vallásfelekezetek püspökeinek és vezető tisztségviselőinek december 12-i tanácskozása a Hazafias Népfront vezetőivel az elmúlt hetek kiemelkedő eseménye volt. Ezt tanúsítja az is, hogy a párbeszéd e jelentés alkalmával mind az ökumenikus Tanács december 17-i, mind a Zsinati Tanács december 18-i ülése foglalkozott. Az ökumenikus Tanács nyilatkozata örömmel állapítja meg, hogy a Hazafias Népfront keretében rendszeresen és folyamatosan sor kerül a társadalmunkat érintő időszerű kérdések megvitatására, s ebben az eszmecserében helyet kapnak és részt vesznek az Ökumenikus Tanács tagegyházainak és más keresztyén egyházaknak és a nem keresztyén felekezeteknek a képviselői is, akiknek lehetőségük nyílik arra, hogy a magyar nép ügyeinek megvitatása során hallassák szavukat, állást foglaljanak, kritikájuknak hangot adjanak, kifejtsék véleményüket. Az ökumenikus Tanács Elnökségi Tanácsa ez alkalommal is kifejezi őszinte örömét és mély megelégedését hazánk kormányzatának az egész magyar társadalmat egységbe foglaló politikájáért, a nyílt eszmecsere, vita lehetőségének biztosításáért. Bizalmát és elismerését nyilvánítja azoknak a kimagasló eredményeknek láttán, amelyeket a magyar nép és társadalom kormányzatunk vezetése mellett elért. A nyilatkozat magáévá teszi társadalmunk vezető körei legutóbb megfogalmazott és közzétett iránymutató elvi állásfoglalásának alábbi megállapítását: „Társadalmunk kiegyensúlyozott helyzetét tükrözi az állam és az egyházak közötti rendezett viszony is ... A hívők egyenrangú állampolgárként vesznek részt a szocializmus építésében, a közéletben ... Az egyházak támogatják az országépítő munkát.” A Zsinati Tanács köszönetét fejezi ki a párbeszédnek ezért az alkalmáért. Örömmel állapítja meg, hogy az egyházaknak nemcsak lehetőségük van az országépítés kérdéseiről folyó eszmecserében való részvételre, hanem a társadalom illetékes szervei igénylik hozzájárulásukat, kikérik véleményüket. Az az őszinte nyíltság és kendőzetlen tárgyilagosság, amellyel kormányzatunk népünk életének jelen szakaszában a gondokat és a megvalósításra váró feladatokat az ország nyilvánossága elé tárja, az egyházi közvéleményben a legmélyebb elismerést váltja ki. Egyházunk egynek tudja magát népünkkel az elért eredmények hálás számbavételében és a jövő felelős tervezésében. A Zsinati Tanács határozata megelégedéssel állapítja meg, hogy az egyházak és az állam közötti viszony rendezett, szilárd elvi alapokon nyugszik, és az utóbbi években tovább mélyült kinyilvánítja, hogy egyházunk egész közössége teljes bizalommal tekint kormányzatunkra és a népünk boldogabb jövőjét szolgáló tervek valóraváltásához készséggel ajánlja fel együttműködését. A református keresztyének, ki-ki a maga helyén, lelkiismeretes munkával igyekszenek hozzájárulni társadalmunk célkitűzéseinek megvalósításához. Békét és biztonságot! Az elmúlt hetekben mind a nemzetközi, mind pedig a hazai egyházi közvéleményt élénken foglalkoztatta a NATO legutóbbi határozata, amely szerint középhatósugarú rakétákat telepítenek Nyugat-Európába. Vezető egyházi szervezetek közelmúltban megtartott ülései is behatóan foglalkoztak a brüsszeli döntéssel, így a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, december 17-i ülésén, nyilatkozatot tett közzé, a Zsinati Tanács, december 18-i ülésén pedig határozatot fogadott el ezzel kapcsolatban. Mindkettő hangsúlyozza, hogy a NATO-határozat felelőtlen döntés, amelynek végrehajtása veszélyezteti a nemzetközi enyhülést és a fegyverkezési verseny újabb szakaszát nyithatja meg. Az Ökumenikus Tanács nyilatkozata szerint támogatni kell minden olyan kezdeményezést, aminek a célja a világ békéjének megőrzése. Reménységét fejezi ki arra vonatkozólag, hogy a hadászati fegyverzet csökkentését célzó SALTA II. egyezmény mielőbb életbe lép, hogy az európai államok jövő évi madridi értekezlete előbbre viszi Helsinki szellemét, továbblépést jelent a béke megvalósításának útján. Megnyugvással veszi tudomásul, hogy a szocialista országok kormányai, élükön a Szovjetunióval, töretlen békeakaratuknak újból és újból meggyőző tanújeleit adják, mint legutóbb a szovjet államfő berlini beszéde, amely a békekezdeményezések, konkrét javaslatok sorát tárta a tartós békét óhajtó emberiség elé. A Zsinati Tanács határozata egyetértését és támogatását fejezi ki az Ökumenikus Tanács nyilatkozatával kapcsolatban, egyúttal hangsúlyozza a Keresztyén Békekonferencia, az Európai Egyházak Konferenciája VIII. nagygyűlésének, valamint a kelet-európai és az amerikai egyházi vezetők legutóbbi tanácskozásának hasonló értelmű határozataival való egyetértését. A Zsinati Tanács az emberiség jelene és holnapja érdekében elengedhetetlenül szükségesnek tartja és minden tőle telhető módon támogatni kívánja az európai földrész és a világ békéjének, biztonságának megőrzésére irányuló törekvéseket. Új tanszék a budapesti Teológián Legutóbbi ülésén a Zsinati Tanács elfogadta a Budapesti Református Teológiai Akadémia egyháztörténeti tanszékének általános és magyar egyháztörténeti tanszékre történő megosztására tett javaslatot. Ennek kapcsán a Zsinati Tanács előtt hivatali esküt tett dr. Ladányi Sándor, az újonnan alakított magyar egyháztörténeti tanszék professzora. Képes Újszövetség: húszezer példányban A Biblia kiadásának és terjesztésének időszerű ügyeiről Tarr Kálmán, a Református Sajtóosztály vezetője adott jelentést a Magyar Bibliatanács ülésén. Megkértük az osztályvezetőt, foglalja össze lapunk számára az ide vonatkozó fontosabb adatokat. Az elmúlt 30 esztendő során, a Károli-féle fordítás különböző típusaiból összesen mintegy 319 ezer példány jelent meg, az új fordítású Biblia különböző típusaiból mintegy 77 000 példány. Ez idő szerint a sajtóosztály raktárában Károli-féle és új fordítású Biblia egyaránt van. 1980-as tervünkben áll egy nagyszabású vállalkozás teljesítése: szeretnénk megjelentetni magyar nyelven is, az új fordítású Újszövetség szövegével, az ún. Képes Újszövetséget. Ez a könyv eddig hat nyelven jelent meg, a magyar lesz a hetedik. A könyvnek mintegy 200 művészi színes fényképe a Bibliatársulatok Világszövetségének tulajdona, amelyet a Világszövetség igen előzékenyen, térítésmentesen rendelkezésünkre bocsátott. A fényképek a bibliai helyszínek mai felvételei. Az Egyetemi Nyomda már hozzákezdett a kiadvány előkészítéséhez. Ígéretük szerint 1980. nyarára készül el, mintegy 20 000 példányban. A Bibliatársulatok Világszövetsége a képanyagon túlmenően a nyomáshoz az ún. műnyomó papírt is biztosítja számunkra. Harmincéves a Magyar Bibliatanács A Magyar Bibliatanács 30 éves fennállásáról emlékeztek meg a Tanács december 17-i ülésén. Mint ismeretes, a magyar nyelvű Biblia kiadása a Brit és Külföldi Bibliatársulat feladata volt. A társulat 1949-ben a bibliakiadás jogát és kötelességét szerződésszerűen a Magyarországi Református Egyházra, illetve annak Sajtóosztályára ruházta. A református egyház e megbízatásának ökumenikus szellemben és munkaközösségben kívánt eleget tenni, ezért kezdeményezte a Magyar Bibliatanács létrehozását. Így alakult meg a Magyar Bibliatanács, és így jött létre annak gondozásában az olvasóink által is jól ismert új bibliafordítás. A Magyar Bibliatanács ünnepi ülésén dr. Bartha Tibor püspök, a Bibliatanács elnöke emlékezett meg az elmúlt 30 esztendőről. Kegyelettel szólt az időközben elhunyt és a Bibliatanács munkájában vezető szerepet játszott egyházvezetőkről, valamint a Bibliatanács jelenlegi tiszteletbeli elnökéről, D. dr. Vető Lajos ny. evangélikus püspökről. Beszédében foglalkozott a Bibliatársulatok Világszövetségétől és annak munkatársaitól kapott sokrétű támogatással. Hálaadással és örömmel idézte föl az 1947—1948-ban alakult bibliafordítói szakbizottságok munkáját, amelynek eredménye: új fordítású Bibliánk. Hangsúlyozta: a Magyar Bibliatanács mindig nagy figyelemmel volt arra is, hogy a magyar nyelvű Szentírás nemcsak a hazánk határain belül élő, hanem a külföldi magyar gyülekezeteket is szolgálni hivatott. Az új fordítású Bibliáról szólva kifejezte a Tanács köszönetét a Magyar Tudományos Akadémpia Nyelvtudományi Intézetének a szaktanácsadásáért, a fordítók szolgálatáért, a kiadásra vonatkozó törekvések állami támogatásáért, az Egyetemi Nyomda kitűnő munkájáért. Elmondotta, hogy az új fordítású Biblia a Berlini Nemzetközi Könyvkatalógusban nyilvántartott könyv, az első, ami hazánkból ebbe a katalógusba bekerült. A püspök kifejezte a Tanács álláspontját: a Biblia kiadásának ügye hazánkban az egyház feladata, az egyház missziói teendőinek fontos része; továbbá, hogy a Tanács ügyelt arra, hogy a Károli-féle és az új fordítású Szentírás mindig elérhető legyen az érdeklődők számára. A Bibliatanács a tagjai sorába fogadta az elhunyt dr. Bakos Lajos püspök helyére Kovách Attila dunántúli püspököt, és az elhunyt dr. Palotay Sándor helyére dr. Nagy Józsefet, a Szabadegyházak Tanácsa ügyvezető elnökét, valamint Hetényi Attilát, a Baptista Szeminárium dékánját. A Bibliatanács meghallgatta a Református Sajtóosztály jelentését a Biblia kiadásáról és terjesztéséről, majd bizottságot alakított az új fordítású Szentírás szövegének revíziójára. A keresztyén életforma református értelmezése címmel közölt érdekes írást az RPD 1979. decemberi száma, amit az alábbiakban összefoglalva közlünk. Keresztyénnek lenni a református értelmezés szerint első renden állandó kihívást jelent. A református szó tartalma ugyanis nem semleges. Ez könnyen arra csábíthatna, hogy magunkat eredendően reformátusoknak higygyük, mintha a reformációt egyszer s mindenkorra elnyertük volna. Nem tagadható, hogy sok református így gondolkodik. De minden megszilárdult és intézményesített rendről újra és újra meg kell kérdeznünk — nem a bizonytalanság vagy önleértékelés jegyében —, miként szolgálja az igazságosság megvalósításának ügyét. Az olyan egyház, amelyik ezt a „rákérdezést” elutasítja, nem lenne a szó valódi értelmében az evangélium szerint reformált egyház. A keresztyén életforma alapja a református értelmezés szerint a kegyelem általi szabadság. A reformátusok hitének alaptétele az Isten kegyelme általi megigazulás. Ezért tesszük hozzá szinte „mindenhez”: soli Deo gloria — egyedül Istené a dicsőség. Ugyanakkor számos modern teológiai irányzat nem ért egyet teljességgel a református teológiának ezzel a fundamentalista jellegével. Ezeket az új irányzatokat bizonyos szempontból komolyan kell vennünk, ugyanis valóban létezik egy olyan nem kívánatos gondolkodási mód, amely Istent és az ő kegyelmét úgy „értelmezi”, hogy közben az emberi felelősséget elhomályosítja. A „soli Deo gloria” semmiképpen sem a világfolyását tétlenül szemlélő emberi magatartást támasztja alá. Ellenkezőleg, a világot teremtő módon vezetni kell, mivel az — képletesen szólva — az „Isten dicsősége előtti színház”.♦ A keresztyén életforma harmadik jellemző vonása az „új város” keresése. A reformátorok nagy hangsúlyt helyeztek Isten Igéjének egyházat és a társadalmat egyaránt megújító erejére. Isten országa nem független az emberek országától. Ilyen megfontolások alapján két tényezőt kell hangsúlyozni: az egyik, hogy a keresztyén reménység teológiai elismerése — úgy, ahogy az a Jelenések 21-ben ábrázolva van — a társadalmi cselekvőképesség felébredését is jelenti; az új élet bibliai kérdése magában hordja az új társadalom kérdését. Másrészt az igaz, hogy a kegyelemről szóló igehirdetés az embert mindig személyesen szólítja meg, ugyanakkor azonban sohasem korlátozódik csak az egyéniség megváltoztatására. Mint keresztyének, szolgálatunkban mindig magunkkal hordjuk a kegyelem által újra és újra megújítandó életnek a gondját. Vannak, akik félnek az egyház „elpolitizálódásától”. Ezt nem szabad szem elől téveszteni. Egy elpolitizálódott egyház: botrány lenne. Hiszen olyan helyzetbe kerülne, hogy a legfontosabbat felejtené el, azt ti., hogy Isten kegyelmének evangéliuma minden politikai területen túlmutat. Ám mindennek ellenére, a református gyülekezetekben, ahol figyelnek az egyház missziójának erre a fontos szempontjára, nem szabad elfelejteni a reformátorok meggyőződését: a társadalmi kérdéseket nem szabad a reformáció, mozgalmaitól elválasztani. A hívő élet új égre és új földre irányul, új lélekre a személyiség szempontjából, új városra a társadalom szempontjából. A megújulásra való törekvésnek ezeket az átfogó szempontokat kell figyelembe vennie — írja a Református Világszövetség lapja, a Reformierter Pressedienst. A madagaszkári és a tanzániai egyházak köszönete az Afrika-vasárnapi adományokért Az afrikai egyházak megsegítésére egyházunk minden évben megszervezi az „Afrika-vasárnapot”. Az ez alkalomból összegyűjtött adományokat évről évre különböző afrikai egyházak kapják. Az elmúlt évben egyházunk úgy határozott, hogy ezúttal a madagaszkári, a tanzániai és a mozambiki testvéregyházakhoz juttatja el a segélyt. A kereken 219 ezer Ft Afrika-vasárnapi perselypénzt, az akciót kezdeményező Keresztyén Békekonferencia dr. Tóth Károly püspök által vezetett delegációja adta át 1979. decemberében a madagaszkári és a tanzániai egyházaknak. A mozambiki egyházaknak szánt adományt előreláthatólag 1980. tavaszán juttatja el szintén egy KBK-küldöttség. Lapzártakor kaptuk az értesítést a Zsinati Elnökségtől, hogy a „Jézus Krisztus Madagaszkári Egyháza” nevében, Richard Andriamanjato református lelkész, Madagaszkár Legfelsőbb Forradalmi Tanácsának tagja, a Tanzániai Egyházak Ökumenikus Tanácsa nevében pedig S. A. Shauri lelkész, a tanács főtitkára, dr. Bartha Tibor püspöknek, a Zsinat lelkészi elnökének címzett levélben mondtak köszönetet. A leveleket olvasva, úgy láttuk, hogy az afrikai egyházak ugyanazzal a lelkülettel fogadták az adományokat, mint amilyen lelkülettel és meleg szeretettel gyűjtötték azt egybe egyházunk gyülekezetei. Levelében Andriamanjato lelkész — egyháza nevében — azt írja, hogy a Magyarországi Református Egyház gyülekezetei „nemcsak imádkoznak kontinensünkért és egyházaink bizonyságtételéért, hanem kézzelfogható módon is segítik azokat a lelki és társadalmi feladatokat, amelyeket ezek az egyházak vállalnak ... Az Önök adományának különös jelentősége van: arról is tanúskodik, hogy Magyarországon konkrétan megnyilvánul a keresztyének egysége ...” Nem kevésbé megható az, amit Shauri lelkész ír Tanzániából. Megírja, hogy milyen nagy örömmel fogadták az adományt, és milyen nagyra értékelik egyházunknak az afrikai testvérekről való gondoskodását, „akik azért küzdenek, hogy életüket lelkileg és fizikailag is teljesebbé tegyék”. A Tanzániai Egyházak Ökumenikus Tanácsa úgy határozott, hogy az összeget valamelyik kisebb falusi csoport gazdasági fejlesztésére fordítják. „Egy Dar es Salaam közelében fekvő csoportot jelöltünk ki arra a célra, amely szappanfőzéssel foglalkozik, és nagyon jól fel tudja használni az adományt... Falusi lakosságunk ugyanis azért él nagy szegénységben, mert nem rendelkezik tőkével. Az önök adománya éppen azért nagy segítséget jelent ezeknek a szegény embereknek.” Szeretetből és felelősségből öszszegyűjtött adományunk eljutott immár azokhoz, akik ennek nagy szükségét látják. Amellett, hogy ez a tény megnyugvással és jó érzéssel tölt el bennünket, újra arra irányítja rá figyelmünket — amint Andriamanjato lelkész írja —, hogy „közös bizonyságtétellel tartozunk a Béke Fejedelmének, és ebben a vonatkozásban az imádság csak akkor lesz az igazi elkötelezettség és felelősségérzet jele, ha tettekben is megnyilvánul”. ÖKUMENIKUS HÍREK AMERIKAI KATOLIKUSOK 3 millió dollárt fizettek be az EVT Fejlesztési Bankjába, amely a „harmadik világ” országaiba folyósít segélyeket és hiteleket. A bank 13 tagú felügyelőtanácsába beválasztották Eugen Hillengass jezsuita atyát. (Die Kirche) DÉL-AFRIKÁBAN a Keresztyén Leányok Egyesülete „A nők jogai” címmel füzetet adott ki, melyből a törvényeket nem ismerő őslakosság tájékozódhat és jogi tanácsokat kaphat a mindennapi élet kérdéseiben. (Die Kirche)