Reformátusok Lapja, 2005 (49. évfolyam, 1-52. szám)
2005-01-09 / 2. szám
Határon innen és túl 8 Aknaszlatina, a sóbányáiról híres kárpátaljai város, a técsői járásban fekszik, szemközt a Romániához csatolt Máramarosszigettel. Lakosságának száma kilencezer fő. Ebből a magyarok száma háromezerre tehető, másfélezer fő a ruszin, ukrán, orosz, a románok száma ötezer fő körül van. A magyarok számából 2600 fő a római, 300 fő a görög katolikus. Református vallású 54 fő, akik közül a rendszeresen templomba járók száma 30-35 fő. Aki minden vasárnap részt vesz az istentiszteleten 7-10 fő. Legtöbben nyugdíjasok, a munkanélküliség Aknaszlatinán a sóbányák leállása miatt rendkívül nagy. A minimális nyugdíj a mostani ígéret szerint 284 hrivnya lesz, ami forintba átszámolva havi 7000-re tehető. A megélhetési lehetőség minimuma ugyanakkor 385 hrivnya, forintban számítva 9600. Az eddigi átlagos nyugdíj 130-150 hrivnya. Eddig a legtöbb perselypénz 12 hrivnya volt, a legkevesebb 85 kopek. Técsői lelkészünk 1998 óta szolgál. Aknaszlatina és Técső között a távolság 30 km, de tőlünk északra is elmegy, amikor nálunk befejezte az igehirdetést, Nagybocskóra, sőt Rahóra is. Rahó és Técső között a távolság oda-vissza út 160 km. Temetésre Técsőt kell megkérni, de ehhez telefonvonalunk nincs. A telefonvonal bevezetésére 500 USD-t kér az itteni vállalat... Az esperes úrnak sincs ennyi anyagi lehetősége. Miből rendeljük meg akkor mi, a szórványgyülekezet? Nyugati testvéregyházaktól hiába kértünk anyagi segítséget, nem válaszoltak. A tiszteletes havonta csak egyszer tud jönni. Ilyenkor másod-, harmad-, negyedik vasárnapon én végzem az igehirdetés szolgálatát. Nyugdíjas bányatiszt vagyok, presbiter. Jó lenne, ha az igehirdetéshez elegendő magyar nyelvű könyvet kaphatnék, valamint a Reformátusok Lapját is. Idén október 23-án volt tíz éve, hogy megnyithattuk az imaházunkat. Egy lerobbant szovjet tiszti szolgálati lakóépület egyik lakását kaptuk meg a helyi önkormányzattól. Ezt mi hoztuk rendbe. Csak az építési hulladék és a háziszemét két teherautónyit tett ki. Magunk újítottuk fel a leromlott lakást, szépen festettünk, díszítettük, amint az a mellékelt fénykép alapján is jól látható. A testvéri szolidaritást dicsérve elmondom, hogy az imaházunk rendbetételekor a helyi pravoszláv hívek és egyház is segített a munkákban. Rendkívül sokfelé történt levelezési kérelmünkre egyedül Alsószászországból A. Pfeifer evangélikus püspök perselypénzt gyűjtött erre a célra, s nagy kerülővel (Svájc, Genova, Debrecen, Beregszász) egy év alatt kaptuk meg a segítséget, kizárólag innen, és Forgon Pál püspök és helyettese Gulácsi Lajos püspök szentelte fel az imaházunkat. Kérjük az adakozó, segíteni szándékozó híveket, hogy segítsék a mi kis szórványgyülekezetünket szellemi, irodalmi, újság- és pénzadománnyal, különösen a telefonvonal bevezetésére kérünk anyagi segítséget, mert enélkül nagyrészt el vagyunk zárva a világtól. --------------------- Fényes Sándor Aknaszlatinai fohász A szerző az úr asztalánál. Fotó: Hábel György Cigányképviseleti találkozó Nagyváradon A Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében zajlott a közelmúltban a cigányképviseleti értekezlet. Csomay Árpád generális direktor áhítata Péter első leveléből vett idézetre épült: „Egymást tiszta szívből buzgón szeressétek!” Csűry István főjegyző előadása a „Mit tehet az egyház a romákért?” címet viselte. Mint lelkipásztor személyes tapasztalatait is megosztotta a hallgatósággal, mivel kapcsolata a váradi cigánysággal régi keletű. Beszélt a megrendítő, több száz gyászolóval lezajló temetésekről, majd az Egyházkerület cigánymissziós tevékenységéről városon és falvakon, ahol érvényesül a hitelesség, a tekintély és a szeretet. Sajnos nyomasztó a szegénység, melyet az egyház igyekszik a szolgálattal enyhíteni. Rostás-Farkas György író családjában történt haláleset miatt nem jöhetett el, ám előadását, amely az „Őseink öröksége kötelez minket” témát járta körül, Nagy József Barna diakónus olvasta fel. Tőkés László püspök eszmefuttatását Lukács evangéliumából vett történettel kezdte, a farizeusról és a vámszedőről. Elmondta, hogy az ítéletes ige érvényes a cigányokkal való kapcsolatunkban is, mert az elfogadás nem jellemző mindig. Méltatta a Reménység Szigete nyári meghívását, mikor csapatnyi cigánygyermek ismerkedett a magyar főváros látnivalóval, megteremtve a határokon átívelő kapcsolatot. Kifejtette, hogy a cigánykérdés a nemzetpolitika része, hiszen a Partiumban református vallású a magyar romák egyharmada. Égető szükséglet az értelmiség kialakítása, mivel ez a népcsoport Romániában kettős kisebbségben él. Végezetül megemlékezett a nemrég elhunyt világhírű hegedűművészről, Ruha Istvánról, akire végakarata szerint szülőhelyén, Nagykárolyban borult az anyaföld. Farkas Flórián képviselő érdekes előadása a cigányság helyzetét taglalta az uniós csatlakozás után, kiemelvén, hogy az Európa parlamentben Járóka Lívia személyében már van képviselője a nyolc milliós cigányságnak. Magyarországon ezerötszáz helységben van kisebbségi önkormányzat, ezek kétharmadában jelen vannak a Lungo Drom képviselői. Szabó Dániel sárospataki lelkipásztor megosztotta több évtizedes cigánypasztorációs tapasztalatait a hallgatósággal, miközben lebilincselően beszélt négy generációs keresztgyermekeiről. Lovas Józsefné főgondnok az Erdélyi Gyülekezet üdvözletét tolmácsolta. Ezután szóltak a cigányság képviselői, így a debreceni Rácz Tamás, valamint a helyi Rézműves József és Rostás József. Fazakas Sándor várad-rogériuszi és Gerrucza Tibor székelyhídi lelkipásztor a cigányság és az egyház élő kapcsolatáról beszélt. Már sötétedett, mire a zárónyilatkozatot ismertette Nagy József Barna diakónus. --------------------------------------- Jósa Piroska 1812-ben vetették meg a templom alapját. A követ Bodrogkeresztúrról hozták. Az építést - akkori formájában - 1823-ban fejezték be. A déli homlokzat előtti torony csak később, 1858 és 61 között készült. A második világháború alatt bombatalálat érte az épületet. A helyreállítás 1958-ra fejeződött be. 2002-ben megtörtént a teljes belső és külső renoválás. A gyüle kezet tagjai buzgón keresik az istentiszteleti alkalmakat. Lapunk szerkesztősége arra kéri gyülekezeteink lelkipásztorait, tagjait, hogy küldjenek új színes felvételeket templomukról. Szeretnénk ezen az oldalon rendszeresen közölni ezeket a képeket. Minden templomról olyat, ahogyan a mai valóságában áll a lélek hajlékaként. ~1 * c ■ . / Cl m m 5 MS Mi~ * ** r «i** 1 * 1 i f ff t f \ t i # ♦ ♦ c H I i f i H i M * * * f % 11 t v t 2005. január 9. «ÁTLAPJA Mostantól szebben szól a harang Sepsimagyarós ünnepe A székely ember nagyon szegénynek és elhagyatottnak érzi magát, amikor nincsen papja és tanítója. Mert a templom és az iskola a székely lélek mentsvára. Az utóbbi időkben a rétyi lelkipásztor járt át istentiszteletre, temetést, esküvőt, keresztelést elvégezni. S mint adventi ajándék, bukkant fel a fiatal református pap, Szász Csaba, aki elvállalta a falut. A lelkészavatáson az Alsó-Háromszéki Református Egyházkerület esperese, Dénes Csaba és a gondnoka, Szőts Dániel mellett az uzoni polgármester is köszöntötte az egybegyűlteket, majd a sepsimagyarósi megyebíró, Simon Zsuzsa asszony méltatta az alkalmat. „Mától szebben szól a harang, mától szebb lesz az élet a faluban, mert a harangszó most azt is hirdeti, hogy túlélünk mindent, mindent, ami csalódás, kudarc vagy gond, túlélünk mindent, ami jön. Ott, ahol újra füstöl a parókia kéménye, ott, ahol utat javítanak, ott, ahol egy hívó szóra megmozdul a falu népe, ott van jövő! Hisszük, hogy az Úr csodásan működik! Sepsimagyarus él és élni fog, mert bízik Istenben, és mert Isten a bizalomért ismét pappal ajándékozott meg.” Sepsiszentgyörgy szemerjai egyházközségének kicsi papja, Incze Zsolt, felajánlott a templomnak 2005-re, tehát egy egész évre havi egy millió lej segélyt, és mint mondta, Magyarosra egy ifjúsági központot képzel el. A falu fekvése, lakóinak lelkisége is alkalmasnak mutatkozik egy ilyen jellegű terv megvalósítására. Mit is tudunk erről a szép hangzású nevet viselő településről? Ősi székely falu. A Háromszéki-medence déli peremén, a Bodzai-hegyek északi nyúlványában, a Cseres-tető alatt fekszik, mintegy 574 méterrel tengerszint fölött. A csupán 109 lakosú színtiszta magyar református falu közigazgatásilag Uzonhoz tartozik. A portákra hajló erdei lombok sűrűjébe bújt kistelepülés nevét először 1512-ben említi egy okirat. Pedig rég lakott volt ez a vidék. A falu fölötti hegyoldalban ásatások során többször tárultak fel égetett agyagból készült, római kori vízvezetékcsövek. A falu református temploma 1752-ben épült. Máig megmaradtak eredeti szép, hatszögű, ólomkeretekbe foglalt, hutaüveges ablakai, amelyek mindegyikét más-más tehetős család fizette ki annak idején. Karzatmellvédjei virágmintás kazetták voltak, melyeket időközben befestettek, szerencsére azonban nem tették tönkre, így egy esetleges restaurálás alkalmával újra fel lehet majd tárni azok szépségét. A harangtornya is megőrizte a korra jellemző toronytetők kiképzését. Két portikusának háromszöges oromfala a korai klasszicista stílus jegyeit hordozza. Sepsimagyarósi előnevet viselt Bartha László, XVIII. századi földrajzi utazó, író. Itt született Teleki Sándor (1894— 1952), református lelkész, egyházi író, szegedi lelkész, valamint Teleki József (1905-1986) református lelkész, egyháztörténetíró, székelykeresztúri tanár, kinek édesapja a falu jeles kántortanítója volt. Neves tanítói és közéleti személyiségei voltak a falunak még Fodor János (1899-1969), a helybeli iskola névadója és Fodor Sándor (1902-1954), valamint albisi Bod Péter (1854-1933) tanár és tankönyvíró. Magyarosi születésű volt Koréh Ferenc (1910-1996), a Sepsiszentgyörgyön megjelenő egykori Székely Nép című lap szerkesztője, az Amerika Hangja nevű rádióállomás munkatársa. Szülőháza a Mátis-kút utcában állott, a „mai Kónya Zoltán féle bennvalón felül”. A faluból festői kilátás nyílik az egy kőhajításnyira lévő Lisznyópatakra, a műemléktemplomáról nevezetes Szacsvára, Egerpatakra, a Béldi-patakon túl a Rétyi-Nyírre, valamint a hozzátartozó Rétyre és Jókainé Laborfalvi Róza szülőfalujára, Szentivánlaborfalvára. ---------------------------------------- Dancs Rózsa EK