Reformátusok Lapja, 2005 (49. évfolyam, 1-52. szám)

2005-01-30 / 5. szám

------------------------------ Folytatás az 1. oldalról Zúgnak a folyamok, Uram, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok. A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fensége­sebb az Úr a magasságban. Amit meg­mondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!" „Isten áldd meg a magyart...” - sok­féleképpen szólíthatta volna meg Köl­csey is az ég és föld Urát, de egyet bizto­san nem tett volna, hogy azt a nevet használja, amelyiket a hitetlen világ szo­kott használni Isten neve helyett. A „vé­letlen” csak a hitetlenek számára Isten neve. Azoknak azonban, akik számára Krisztus a fundamentum, ez prófétai üzenet, figyelmeztetés, biztatás és nem utolsó sorban vigasztalás. „Európa az iskola, de a feladat Ma­gyarország” - Németh László gondolatát idézve rávilágított arra, hogy az európai­ság elválaszthatatlan a magyar kultúrától. Taxner-Tóth Ernő egyetemi tanár, a Kölcsey Társaság elnöke adta át a Társaság emlékérméjét Kocsár Miklós Kossuth-dí­­jas zeneszerzőnek. (Az emlékérem Me­­locco Miklós szobrászművész alkotása.) A műsorban közreműködött Csikós Sándor Jászai-díjas színművész és a deb­receni Kölcsey énekkar Tamási László karnagy vezényletével. Az ünnepség után koszorúzásra került sor Kölcsey Ferenc sírjánál a szatmárcse­kei református temetőben. Egyházunk nevében Bölcskei Gusztáv püspök, Bartha Gyula esperes, Tiba Zsolt helyi lelkipásztor és Tóth Zoltán, a Szatmári Egyházmegye gondnoka koszorúzott. -------------------------------- Kovács Abigail Ida A szatmárcsekei temető csónakos fejfái Kocsár Miklós, a kitüntetett zeneszerző, Bölcskei Gusztáv református és Bosák Nándor római katolikus püspök S­ zabó Imre református lelkészcsaládban született a Pozsony vármegyei Somorján, édesapja szolgálati helyén, 1891. április 10-én. Édesanyja, Végh Ilona is papleány volt. Tanulmányait Pápán végezte, ahol 1910-ben érettségizett, majd 1910-1914 között ugyanitt teoló­giát hallgatott, az utolsó tanévben főiskolai szeniori tisztet is viselt. Pápai tanulóévei alatt ismerkedett meg a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövet­séggel (MEKDSz), amelynek tevékenysége, vala­mint Pongrácz József teológiai tanár és rajta keresz­tül Mott János nagy hatást gyakorolt rá. Rendszere­sen látogatta a MEKDSZ konferenciáit és bibliaol­vasó köreit. Mindezek jelentős mértékben hozzájá­rultak Szabó Imre életstílusa, egyénisége, hite és meggyőződése kialakulásához, megszilárdulásához, és egész élettevékenysége, szolgálata irányvonalá­nak meghatározásához. Látókörét szélesítette, tudá­sát gyarapította a Baselben 1916-1917-ben töltött ösztöndíjas időszak, valamint Németországban és Hollandiában tett hosszabb tanulmányútja. Lelkészi oklevelet 1916-ban szerzett Pápán. Lel­­készi szolgálatát segédlelkészként kezdte Pápán (1914-1915), Révkomáromban (1915-1916) szintén segédlelkész, majd Bodajkon fél esztendőn át (1917 augusztus-december) helyettes lelkész volt. 1918- ban Budapestre került, akkor a főváros református lakossága egyetlen egyházközségben élt. Itt felada­ta leginkább a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület kere­tében folytatott missziói lelkészi szolgálat (1918- 1920) volt. Eközben ismerkedett meg közelebbről a belmissziói munkával és különösen annak kiemelkedő személyiségével, Szabó Aladárral. Ezt követően, 1921 januárja és 1923 márciusa között vallásoktató lelkész volt a Család utcában. Budapes­ti évei alatt az egyetem Bölcsészettudományi Kará­nak hallgatója is volt. Ezen időszakban (1923. júli­us 17-én) kötött házasságot Tamás Évával, akivel a Lorántffy Zsuzsanna Egyesületben ismerkedett meg. Isten öt gyermekkel áldotta meg őket (4 leány és 1 fiú). A lelkészi szolgálatot legidősebb leánya, Éva választotta, unokái közül azonban már többen is követték a nagyapa hivatását. Az 1923. év tavaszán széles munkamező nyílt meg a mindig tenni akaró, kiváló szervező tehetség­gel megáldott fiatal (32 éves) lelkész előtt, a főváros egyik legnagyobb „parókiális köre” (lényegében gyülekezete az „egységes budapesti egyházközség”­­nek), a Fasor­i hívta meg lelkipásztorául. Ide iktatta be március 23-án Ravasz László püspök. Ahogy egyre közelebbről ismerkedik meg a reá váró feladatokkal, egyre több területet fedez fel, ahol sürgős és alapos tennivalók várnak rá. Még azt sem lehet pontosan tudni, hogy a fasori parókiális körhöz hányan tartoznak. Fel kell tehát mérni, térké­pezni az adott területet. Ehhez és egyéb feladatok­hoz munkatársak kellenek, akiket viszont fel kell készíteni, ki kell képezni a munka végzésére. Meg­indítja a gyermek- és ifjúsági munkát, a konfirmáci­ót új, mélyebb alapokra helyezi, ifjúsági konferenci­ákat szervez. 1926-ban hathatós közreműködésével és holland segítséggel megindul az első budapesti református elemi iskola a fasori templom mögött emelt épületben. Az iskolát Julianna, akkori holland trónörökös, a későbbi királynőről nevezik el. (1948- ban,Szabó Imre és a Budapesti Református Egyház­megye mindent megtesz, hogy a „holland alapítású” iskolát kivétesse az államosítás alól, úgy is, mint az 1948-ban még - 1952-ig - egyházi kézen maradó Budapesti Református Gimnázium alsó tagozatát, de ezt nem sikerült elérniük.) Igyekszik a gyülekezeti életet minden módon megélénkíteni. Gyülekezeti énekkart szervez, lerak­ja alapjait egy gyülekezeti könyvtárnak, hozzákezd a gyülekezeti adminisztráció korszerűsítéséhez. Na­gyon fontosnak tartja az egyházi sajtó színvonalas munkáját, több lapot szerkeszt, vagy annak belső munkatársa. Önmagával szemben kemény, szigorú és következetes. Lelkiismeretesen készül igehirdetéseire. A gyüle­kezeti élet alakulásában jelentősnek tartja a lelki­­pásztor mellett a presbiterek szerepét, munkáját, szolgálatát. 1927-ben Csikesz Sándor debreceni teológiai professzorral együtt megszervezik az Országos Re­formátus Presbiteri Szövetséget. Már teológiai tanulmányai elvégzése után, „pá­lyakezdő” korában is igyekezett tapasztalatokat sze­rezni a külföldi evangéliumi egyházak gyakorlatá­ból, amely iránti szükség és igény budapesti lelki­­pásztorsága idején egyre égetőbb vággyá fokozó­dott. 1927-ben sikerült ezt a tervét megvalósítania. Németországban (Wittenbergben, Halléban, Ham­burgban, Bethelben) tett tanulmányútja főként a vá­rosi missziói munkát, a gyülekezeti és intézményes diakónia és az adminisztráció végzését tanulmá­nyozza. Látogatást tett a franciaországi magyar re­formátusoknál is. Tapasztalatait azután itthon széles körben hasznosította. Szervezőképességének, éleslátásának, tettrekészsé­­gének - több más egyéb között - talán a legjelen­tősebb bizonyítéka a Budapesti Református Egyház­megye megszervezése. A rohamosan fejlődő, világ­várossá nőtt Budapesten az 1930-as évek elejéig egyetlen egyházközség (több „parókiális kör”-rel), egy közös presbitérium volt. Ez a helyzet nehezen áttekinthető, igazgatása számos nehézséggel járó feladat volt. Nem volt ez titok senki előtt sem, ennek az állapotnak átszervezése azonban hatalmas feladat volt, amilyet eddig senki sem akart-mert vállalni. A rendkívüli szervezőképességgel megáldott, mindig tettrekész, széles látókörű Szabó Imre 1930-ban lá­tott hozzá intenzívebben a budapesti református parókiális körök egyházközségekké, azoknak pedig egyházmegyévé szervezéséhez. (A budapesti refor­mátus egyházközség ügyeit középszinten a Pesti Református Egyházmegye intézte, felügyelte.) 1931. december 9-én tartotta alakuló ülését a Buda­pesti Református Egyházmegye, amely alkalommal Szabó Imrét esperessé választották. 1932. január 6- án az új egyházmegye első közgyűlésén iktatták be tisztébe. Ezzel azonban nem fejeződött be a szervező munka, hanem kiszélesedett. Ki kellett dolgozni az egyházmegye gyülekezeteinek egységes gazdálko­dását, „adózási” (fenntartói járulék) rendszerét, meg kellett teremteni az egyházmegye pénzügyi alapjait. Mindezt az új esperes, kiváló munkatársaival közö­sen,­mindenki megelégedésére elvégezte és azt 1934. február elején az egyházmegye jóvá is hagyta. (Folytatjuk) ---------------------------------------------—— Ladányi Sándor ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT Szabó Imrére emlékezünk 1955. január 27-én a debreceni kiiikán elhunyt a búji refor­mátus lelkipásztor (korábban a Buda­pest Református Egy­házmegye espere­se). - Bár sokan is­merik élete történe­tét, annak egy-egy részletét, talán még­sem felesleges azon­ban rá emlékezve - ha vázlatosan is -, röviden felelevení­teni Szabó Imre küzdelmes, példa­adó, szolgáló, hűsé­ges életútját. H­I­­ É­S É­R­T­É­K 2005. január 30. Vers vagy te is Az Áprily Lajos szavalóverseny döntője a Baár-Madasban József Attila egyik verse és a régi magyar irodalom szabadon választott alkotása volt a témája az idei Áprily Lajos szavaló­versenynek. A párosítás József Attila világát idézi, hiszen ked­ves költője volt például Csokonai Vitéz Mihály, akinek több verse hangzott el. T­ iszteletét tette a Baár-Madasban ezen a szélviharos szombati napon, a Magyar Kultúra Napján Berzsenyi Dáni­el, Gergei Albert, Heltai Gáspár, Fazekas Mihály is, utóbbi Heinemann Zoltán előadásában igyekezett a Jó a bor című versével oldani a kanti fagyot. „Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér” - hallgattuk Berzsenyit, a magyar költők hitvallását, nemzetünk sorskérdéseire megfogalma­zott válaszát. Kerekes Barna tanár úr mosolya, apró bólintásai jelezték, hogy nemcsak a hang­súly van a helyén, hanem a szavalok szíve és lelke is. Kovács Gáborné tanárnő szin­te együtt suttogta a verset tanítványaival. A versenyzők teljesítményét neves zsűri értékelte: Kulcsár Katalin, Honthy Kin­ga, Horváth Kálmán, aki előadta József Attila Ódáját, és Kippel Gyula tanár úr. A zsűri tagja volt Kristóf Éva, a Baár-Madas egykori diákja, jelenleg ötödéves egyetemi hallgató. Ő Erdélyből hozott egy verset, melyet Csíkszeredán fiatalok szereztek, és szilveszterkor a magyar Himnuszt követően gitárkísérettel adtak elő: „Havas hegyek őrködnek felettünk / Miért menjünk el innen, hiszen itt szület­tünk. / Vigyáznak ránk a csillagok / S az ezer éves fenyvesek...” A „hivatalos” díjakon kívül a verseny­zők teljesítményét több különdíjjal érté­kelték, M. Kiss Katalin keramikusművész személyesen osztotta szét alkotásait, Gyenes Tamásné az Aprily-alapítvány különdíját adta át, a Baár-Madas öregdi­ákjai is kifejezték elismerésüket. Habár minden résztvevő nyertes volt, álljon itt azoknak a neve, akik a csurgói országos döntőn képviselik az iskolát: György Márton, Putnoki Péter, Usztics Lili. ---------------------------------------------------------- -A-Ó Keresztyén középiskolás esszéíró verseny A Protestáns Teremtéskutató Kör harmadik alkalommal hirdet tanulmányi versenyt középiskolás diákok számára. Feladat: 5-8 oldalas esszé írása. Téma: Mi igazolja a bibliai teremtés és az evolúció összeférhetetlenségét? Beküldési határidő: március 31. Beküldés helye: Protestáns Teremtéskutató Kör, Szeged-Újszegedi Református Egy­házközség, 6726 Szeged, Szent-Györgyi Albert u. 6-8. Beküldés módja: 3 példány­ban nyomtatva, illetve, elektronikus formában is (email vagy CD). Honlap: www.kez­­detek.hu Email: imreszilagyi@hotmail.com, cs_matyi@yahoo.com Rehabilitáció Dél-Afrikában A Dél-Afrikai Köztársaság elnöke, bocsánatot kért a korábban bíróság elé állított és elítélt apartheid-ellenes aktivista református lelkésztől, Allan Boesaktól, aki egy ideig a Református Világszövetség vezetője is volt. Ez Allan lelkész számára új lehetőséget teremt ahhoz, hogy élvezhesse annak a küzdelemnek megérdemelt gyü­mölcsét, melyet dél-afrikai lelkészként, és a Református Világszövetség elnökeként folytatott az apartheid ellen.

Next