Reformátusok Lapja, 2010 (54. évfolyam, 1-52. szám)
2010-10-10 / 41. szám
LIV. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETI LAPJA 2010. OKTÓBER 10. , Ára: 125 Ft Cigányság az egyházban Ébredj, bizonyságtévő lélek! Reformátusok a Vajdaságban Legyen gazdája a cigányokkal folyó munkának, a cigányok között végzett szolgálatnak a református egyházban - ez az egyik legfontosabb gondolat a közelmúltban megalakult Református Cigánymiszsziós Tanács létrehozása mögött... » Református szemmel, 3. oldal Budapesten a Theologiai Szemle alapításának nyolcvanötödik évfordulójára, Pécsen pedig az edinburgh-i konferencia centenáriumára emlékeztek az Október a reformáció hónapja programsorozat nyitányaként... » Közösségben, 6. oldal Korábbi lapszámunkban a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspökével, Csete-Szemesi Istvánnal beszélgettünk vajdasági testvéreink zsinati várakozásairól és az egyházi választásokról. Most a délvidéki egyházrészt ismerhetik meg olvasóink. » Hit és kultúra, 9. oldal J 2009 2014 (1) KÁLVIN VI EMLÉKÉVEK „Az imádság titka: beszélgetés Istennel." (Az evangéliumi kálvinizmus füzetei: Az imádkozó Kálvin) Kálvinnak erről a rövid kijelentéséről a barátaimmal, avagy akár ismeretlen emberekkel folyatott beszélgetéseim jutottak eszembe, amelyekben fenntartás nélkül megnyíltunk egymás előtt, lélekben is ajtót nyitottunk, netán kitárulkoztunk egymásnak. Nekünk, fiataloknak könnyű szóba elegyednünk a velünk szemben lévővel, a láthatóval, mégha ismeretlen is. Talán éppen ezért olyan nehéz az Istennel társalognunk, mivel ő, bár láthatatlan, mégis látható, ismeretlen, de mégis ismerős számunkra. Gyakran nem tudjuk hova tenni őt ebben a mai, rohanó világban. Ő ezt is tudja rólunk, ezért teszi meg ő az első lépést, sőt, már a világ teremtésekor megtette azt. Mégis mindig újból és újból fel kell fedeznünk azt a lehetőséget, amelyet az Atya adott az ő gyermekeinek, az imádságot, a vele való beszélgetés csodálatos titkát. Az imádság titka: beszélgetés Istennel. A beszélgetés titka: a megnyílás, belső szobánk ajtajának kitárása, teljességgel megnyílni Isten előtt, aki már a kezdetektől fogva ismert minket. Nem könnyű ennek a beszélgetésnek a megindítása, de a Szentírás ebben is segít minket, ahogyan Máté evangéliumában olvashatjuk: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig aki látja, amit titokban teszel megfizet neked. ” (Mt 6,6) Amikor Istennel társalgunk, el kell vonulnunk a világ zaja elől. Be kell zárkóznunk, ugyanakkor ki kell zárnunk szívünk ajtaját, mert bár titkon, mégis nyilvánosan Isten előtt és Istennel imádkozunk. Az imádkozásnak mindennaposnak kell lennie. Amiként nem feledkezünk meg a testi szükségleteinkről, ugyanúgy lelki szükségleteinket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Miért kell imádkoznunk, miért kell az Istennel beszélgetnünk, ha ő öröktől fogva ismer minket? A válasz erre ismét egy kálvini idézet: „Az emberi szív vágya, hogy kiöntse önmagát az előtt, aki őt egyedül ismeri. ”Mi az imádság? Fogadjuk el erre a kérdésre Kálvin hármas válaszát: titok, ismeret és szolgálat. BERTÓK DÁNIEL Huszonhét év után újra tiszta hangon zúghat az újfehértói kisharang. Tudósításunk az 5. oldalon NÉMEDI GUSZTÁV Neked mennyit ér a szabadság? A reformáció hónapja egyben magyar történelmünk szabadságharcaira is emlékeztet bennünket. Október 6. az 1848-49-es honvédtisztek, a tizenhárom aradi vértanú kivégzésének gyászos napja, míg október 23. az 1956-os forradalom kitörésének napja. Mindkettő a szabadság érdekében vállalt küzdelem volt, amely olyan nagy értékké, vággyá nőtt az akkor élő nemzedékek szemében, hogy ezért a szabadságért vállalt helytállásuk és áldozatuk - de nemcsak a személyes szabadságért, hanem a másikat tisztelő, annak értékeit elismerő, mindenkinek kijáró szabadságért - példaértékűvé vált. Hányan álltak készen arra, hogy mindenre hajlandóak legyenek ennek eléréséért, sokszor tudva azt, hogy talán a hőn áhított szabadságot soha nem élvezhetik majd, mert még mielőtt elérnék azt, életüket is oda kell adni mindezért ebben a küzdelemben. Mégis vállalták a küzdelmet ennek eshetőségével is, mert szabadság nélkül „nincs más, csak fagy, didergés, éhség... Ilyen nagy dolog a Szabadság?” (Márai Sándor: Mennyből az angyal...) Neked mennyit ér a szabadság? . Kész lennél-e akármekkora áldozatra azért, hogy szabad légy s szabad körülmények között élhess? Ahol nem telepszik semmi olyan az életedre, ami megterhelne, törekvéseidben és vágyaidban meggátolna, viszszafogna. Ahol nem lennél kiszolgáltatottja semminek. Mire lennél képes mindezekért? Persze, ezek a kérdések ma nem hatnak időszerűen, hiszen többé-kevésbé (amin ugyan sok szempont alapján lehet vitatkozni) mégis szabadsággal rendelkezünk, törvényeink biztosítják és védik ezt. Egyszerűen csak élnünk kell a szabadság lehetőségével. Amikor pedig csak úgy, természetszerűen van valami, sokszor nem is válik fontossá az a kérdés, hogy nekem mit is jelent, mennyit is ér. Első hallásra talán többen mélyen el is gondolkodnának a feltett kérdésen: mire lennék én képes a szabadságért, ha az nem lenne alapvető az életemben? Pedig a szabadságot nemcsak megnyerni kell, hanem meg is kell őrizni, és ez ugyanúgy küzdelemmel jár. Voltak történelmünk során olyanok, akik szabadságszeretetükben és áldozatukban példát állítottak elénk. De van egyfajta szabadság, ami nem emberek fáradozásaiból, küzdelmeiből születik meg. Amelyet nem lehet emberi igyekezettel megőrizni, s amelybe soha nem születik bele az ember, akármilyen körülmények között nőjön is fel. Az ember ennek hiányát egyszerűen csak felismerheti a saját életében, önmagában, mikor szembesül azzal az állapottal, hogy akárhogyan igyekszik is, a tetteinek következményeiből eredő békétlenség, hiányérzet, szeretetlenség, önvád, félelem, megbánás, örömtelenség, bűn, vétek - és sorolhatnánk még tetteinknek sok-sok következményét az életünkben - végigkíséri útján. Nem külső, hanem belső tényezőktől függ mindez. Valami hiányzik belőlünk, ami mindezektől megszabadítana, hogy ne tegyük tetteinkkel újra és újra megterheltté, a jótól megfosztottá az életünket. Mert nem mások áldozatai vagyunk, hanem ennek legfőbb okozói. Hiányzik az a belső szabadság, amely nem szolgáltat ki minket, nem tesz szolgájává annak az erőnek, amely bennünk és általunk nem a jót akarja munkálni. Ez a bűn! Mindannyiunkra hat a bűn, mert mindannyian távol kerültünk Istentől, aki szabad a gonoszságtól és annak következményeitől. Ennek az állapotnak nem találjuk meg az ellenszerét magunkban, akárhogyan is próbálkozunk. Nem válthatjuk meg önmagunkat, bár sokan ezt hiszik, és próbálják is elérni. Ezt a szabadságot csak el lehet fogadni. Isten ingyen adja azt, bár nagy árat fizetett érte. Van szabadság, amely a lelkünkben létezhet, amelyet, ha átélünk, teljesen úrjá leszünk. Ez a szabadság csak ott van, ahol az Úr Lelke munkálkodik (2 Kor 3,17). Mennyit ér neked ez a szabadság? A reformáció ünnepe azért is csodálatos, mert Isten újból felfedeztette a reformátorokkal a Szentírás igazi és eredeti üzenetét: az Úr szabadító Isten! Nem ítélet alá akar vonni minket életünk miatt, hanem meg akar szabadítani a bűneinktől, hogy az övéi legyünk, életünkben és tetteinkben ahhoz hasonló, aki életét adta értünk a keresztfán. Ugyanazt a Lelket akarja nekünk adni, és általa egy új, szabad életet, amely Krisztusban is munkálkodott. Ahol az ő Lelke van, ott szabadság, feloldozás költözik az emberek lelkébe. Mennyivel másabb, örömteljesebb ennek lehetőségét felismerni, mint állandóan az elrontott életünk miatti ítélet alatt tartani lelkiismeretünket. Ezért tudott oly hamar gyökeret verni az emberek szívében Isten újból megtalált igazsága, mert már ennek felismerése is szabadságot jelentett a számonkérés félelme alatt élőknek. Ahol az Úr Lelke van, ott a szabadság! Hol munkálkodik a szabadító Lélek? Egy út vezet ahhoz, hogy a Lélek szabadságában éljünk. Fel kell ismernünk és el kell fogadnunk a reformátoraink által kijelölt utat. 1. Egyedül a Szentírásban hallhatunk Isten szabadító tettéről, és az igazi szabadságról, és egyben ott ismerjük meg a szabadság útjelzőit, Isten akaratát és parancsait, és aki meg akarja ismerni és élni ezt a szabadságot, annak egyedül azon kell tájékozódnia (sola Scriptura). 2. Egyedül Krisztus halála és feltámadása által szabadul meg az ember bűnéből, és nyeri el a bűnbocsánat által az új élet lehetőségét, mert magunktól erre a megváltásra, megújulásra képtelenek vagyunk (sola Christo). 3. Egyedül kegyelemből van az, hogy Eten megszabadít minket, nem pedig érdemeinkből, teljesítményeink fizetségeként, nem is lehet ezért tennünk semmit, csak elfogadni Isten ajándékát, a megszabadított, új életet (sola gratia). 4. Egyedül hit által vagyok képes ezt elfogadni, mert mindezt akkor kapom, ha elhiszem, hogy szükségem van Isten szabadító kegyelmére, és nem magamra, hanem Krisztusra tekintek (sola fide). 5. Egyedül Istent illeti a dicsőség, mert ő tud megszabadítani minket, és ő ezt Krisztus által már el is végezte, és Lelke által bennünk is el akarja végezni (Soli Deo Gloria). Ahol az ember erre az útra rálép, ott kaput nyitott életében Isten szabadító tettének. Megér-e neked annyit ez a szabadság, hogy Istenre bízod magadat, kezébe teszed életedet, tudva, hogy bűneid jelentik ebben a legnagyobb akadályt, és ezt csak ő tudja elvenni? El tudod-e mondani: Uram, te vagy az én szabadítom, elfogadom a te szövetségedet? Mert ha „a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn 8,36). Csak ennyit vár tőled a Szabadító. Az október nekünk, magyar reformátusoknak, a szabadságról szól. Személy szerint mennyit ér az neked, amiért más az életét adta, hogy részesülhess a szabadságban? « (A szerző beosztott lelkész Fehérgyarmaton) Október - a szabadság hónapja „Ilyen segítség nélkül nem menne” Holland önkéntesek a Bethesdában Húsz éve járják Közép- és Kelet-Európát holland nyugdíjasok, hogy szabadidejükben önzetlenül segítsék protestáns intézmények életét. A felvidéki Dunaszerdahelyen templomot és parókiát építettek, segédkeztek már Őrbottyánban, a napokban pedig a budapesti Bethesda Gyermekkórházban szorgoskodtak. Légkalapács zajától hangos a Bethesda Kórház udvara, napenergiát hasznosító átalakítások zajlanak ugyanis a főépületben, de nemcsak itt sürögnek-forognak a mesteremberek. ►► Folytatás a 3. oldalon