Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-05-08 / 37. szám
Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán Oft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p. 37. ELBESZÉLÉS. Ida. (Végzet.) ■*. A’ szerencsétlenség soha sem jár egyedül! — Már egészen csak a’ sorsra bizám dolgom kimenetelet, mivel szépemnek kinyomozására elkövetett minden tettem szerencsés kimenetel nélkülivé lett; midőn egyszer bizonyos félig hízott, veres rézszintű arczú, fekete ruhás közép termetű fériialak hozzám minden kopogtatás nélkül betoppan. Alig vetem reá szemeimet, tüstént gyanú lövelt elmémbe, melly a'következendőből, hogy nem minden alap nélküli volt, még bővebben ki fog tetszeni.—A’ köszöntést, a’ becsület ’s emberség előkövetét, egészen elmellőzte; sőt ezen kívül lángarcza felett visitó tarka szemeit merőn rám meresztvén illy szavakat mormolt: „Nekem a’ törvénygyakorlóval számvetésem van. Tudja meg, én vagyok kedvesének vélt Idájának jegyese, még pedig elsőség jogán; mert annak keze, még bölcsőjében, nekem ajáltatott. Minthogy pedig az urnák meggondolatlan vakmerősége dugába akarja dönteni tapasztalásom szerint tervemet, tessék az öngömb, kard vagy örökös lemondás közül valamellyiket választani.“ „„Szívesen kedves elejtik ur!—viszonzám neki minden megindulás nélkül— még tán egészen ki sem tetszett ajkain ejteni, midőn az óngömböt választani, mint legczélirányosabb eszközt pörünk eldöntésére, de csak egy feltétel alatt.“ “ „Hadd halljam!“ — viszontá előbbi zordon hangján. „„Csekélység, kedves úr!—Minthogy éppen kegyed által történt a’kihívás, kétséget sem szenved, hogy az első lövési jog az enyim; — úgy van-e?““ „Természetes!“ — válaszoló helybenhagyólag. „„Azonban én nem tagadhatom gyávaságomat—folytatom tovább hogy a’ czéltalálásban, es lévén ifjúságom más foglalatosságokkal lepve, nagyon gyakorlatlan vagyok. Ennélfogva csak úgy minél