Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1838-01-14 / 4. szám
4. Megjelelt társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán (» ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. Pesten vasárnap januarius 14— 1938. ELBESZÉLÉS. A’ fekete ember» C Fulytatása.« A’ három személy, kit e’ szakasz elején láttunk a’ teremben, ismét magára maradt, ’s talán mind ugyan annyi gondolattal küszködve. A’ várparancsnok elméjében Schwendinek szavai czikáztak rém vázakként. Báry az elfajult Magyarokat átkozá magában, kiket olly korcsoknak még sem hitt, mint Nagy hite után tapasztalni kényteték. A’ harmadik, az ifjú, kinek eddig még nevét sem tudjuk, kit ezentúl Kelecsényi Tamásnak fogunk nevezni, a’ más kettőtől egészen különböző gondolatokkal bajlódik, mellyekkel tulajdon szavai után ezennel meg fogunk ismerkedni. „Ha a’ dolgok igy állnak, jegyváltásunkkal sietni kell — mondá az ifjú, ki Magócsy leányának kezét kérte meg, ’s elnyerhetéséhez fényes neve, széles birtokai, mint hatalmas igények mellett, nagy reménye volt. — A’ várparancsnok méltánylani látszott kivánatát, noha a’ leány szive titkon másért égett, ’s a’ fényes kérő iránt nemhogy valami vonzódást érzett volna keblében, de inkább gyűlölséggel viselteték. Azonban a’ házasságokat akkoriban szivérzet ritkán hanem fényes kilátásokhoz mérve a’ szülők intézék el. így gyakor példa volt, hogy a’ kincsre ’s névre vágyó szülők szerencsétlen magzataikat nászágy helyett sirba vezették, és alkalmasint ez leendett volna sorsa Zsófiának, az egri várkapitán leányának is , ha a’ dolgoknak visszás menete a’ szándéknak más irányt nem adott volna. Magócsy, kinek lelke most csak a’ hon és sintődő embertársainak sorsával volt eltelve, midőn az ifjat, kit vejének szánt, kiről szép reményeket táplált keblében , kit a’ haza egykori védoszlopának hitt magában, midőn ez ifjat a’ hazára nézve olly fontos körülmények köztt a’ tárgytól illy egészen eltérő idegen gondolatokkal látta vesződni — hosszan meredt reá, mintha mondaná ,hogyan hát téged is személyes érdek vezet ? neked is inkább fekszik telkeden a’leány, mint a’ haza, és sanyargatott embertársaid sorsa ! És mit igy