Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-12-08 / 98. szám
Megjelen tártával együtt hetenként kétt.er vasárnap ét elöf birtökön. Fél évi díjja helybe képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán ss ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként it válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyet t.ánia, vagy képe 12 kr. p. p. 98 iusoéft.0. Pesten vasárnap december 8^n 1839. ELBESZÉLÉS. Tu vist Olivier, (Mutatvány BOTZ *) munkáiból.) I. Az éj metsző hideg volt; a’ hó kemény és vastag kéreggé fagyott a’ földön, úgy hogy a’ szél csak a’ fordulatokra ’s öblös utakra összehajtott halmokat kapkodhatá el. Ezeken önté ki tehát dühét; piheket szaggata-le rólok, ’s azokat felhőkké hajtván öszsze, keringve szórta szét a’ jégben. Ollyan éj volt, mellyben örömest vonulunk tűzhöz, ’s hálát adunk Istennek, hogy otthon vagyunk ; mellyben a’ földönfutó szegény kifekszik, és meghal. Nem egy fél éhhalottan kilökött hunyta be illyenkor szemeit elhagyott utszáinkon, ’s büntette, bármilly iszonyú lehetett is, rémitőbb körülmények között alig fog felébredhetni. így volt künn , midőn Corney asszony , a’ dolgozó ház gazdasszonya , szobácskájában a’ jótékony tűzhöz ült, és nem csekély *) Botz (Dickens) Károlyt — kinek , Pickwikerjeiből, egy rövid hét alatt negyvenötezer példány kelt el — munkáiból még nem ismeri a’ m. olvasó közönség. Nem is csuda. Ha eredeti jobb műveink nem jutalmazzák illően íróikat, a’fordítóknak mit lehet reménylennek? Hazánkban a’ könyvketet jelen állapotában vagy ismeretleneknek kell maradnunk a’ külföld remekeivel, vagy idegen könyvkereskedést gazdagitnunk. Mind a’ két baj orvoslására szépliteraturai lapjaink (erről lévén itt szó) nem tehetnek mást és jobbat , mnt, az olly gyakran ízetlen eredeti dolgozatok helyeit, a’ külföld ünnepelt fiait munkáikból bár rövid kivonatokban megismertetni, ’s igy az eredeti közleményeket ritkábbakká ugyan, de — a’ jó példányok szolgáltatása által — jobbakká ’s vonzóbbakká tenni. — A’ jelenet, melly itt Botz „ Turist Olivier ‘‘ czimű munkájából közöltetik , egyike lesz azoknak, mellyekröl az Athenaeum mondja: „(Botz) Londonban annyira tiszteltetik, hogy egyes jeleneteit úgy, mint írva vannak , adják a’ színen. Humorában nincs nagy szív- és lélek-emelkedés , hanem csak emberei és körülményeik élő igazságában áll, mellyeket mindig olly elmésen ’s ironiásan vesz elő, hogy kétszer kell nevetni, egyszer a’ szerzőn, másodszor magán az alakon — ’s mellynek közléséért a' Regélő szépei talán sem a' szerkesztőre, sem a’ fordítóra nem fognak neheztelni.