Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)

1839-10-27 / 86. szám

Megjelen túrnéval együtt hetenként kétsz­er vasárnap és csütörtökön. Fél évi d­ijja h­elybe képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán fi ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatna példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 86. Pesten vasárnap October 27-i­ 1839. p . ELBESZÉLÉS. K­ét férj. (Novella.) A’ Francziák Győrig nyomultak. Szökevények számtalan cso­portjai zajongták­ át Budapest vidékeit a’ ,,kis káplár 44 vén őrsere­gének szárnyai és a’ chasseurök, kik sisakjaikon lebegett lófar­kakkal , mint Centaurok, lovaikkal egy lénynek látszanak, súlyos szablyáiktól zaklattatva; összetört lőporkocsik ’s álgyúkerekek fe­küdtek az országúton a’ derék bajnokoknak meztelen testeik fölött; sokan érzék még magukban az élet meleg üterét, de mindenféle se­gítség messze maradt; az ön­megtartás ösztöne szünet nélkül ű­zé az egésséges futókat előre, ’s a’ félholtaknak éhen kelle elveszni, hacsak egy lovas csapat rajtok keresztül nem száguldott, nyomorú lé­töknek lova patkóival hirtelen véget vető. Átkozódások , könyörök , káromlások, franczia ország ’s az ausztriai birodalom minden népe különböző nyelven voltak hallhatók a’ vértől ázott téreken , a’ Gab­ronnák fija Mátra lakója mellett fekvők vérében a’ földön , a kik éltökben egymást gyűlölők , a’ halálban békén fekvőnek egymás mellett. A’ tér halotti lepelhez volt hasonló. Még csendben ült ősi jószágán fiatal nejével Debrői Incze báró. Korábban ő is Ausztria zászlóit követé; de atyjának hirtelen halála az utósó Debrőit visszahívta a’ seregtől. Két év óta élt jó­szágán, ’s csak kevés hét előtt nyujtá neki jobbját Idal­e, egyik főrendű szomszéd gyermeke. A’ kandalló tüze kialudni akart, ’s Incze gondolatokba mé­­lyedve nézett az utósó szénre. Idah­e ablaknál ült, és sóhajtva hajtá fejét kezére. Már fél óra óta hallottak a’ falu közelében apró fegyver­ropogást; ők a’ legroszabbat várták, — az ellen jövetelét, így ültek némán a’ nagy teremben, midőn a’ kapu erősen meg­­kopogattaték. Idah­e reszketve nézett­ ki az ablakon. A’ hold vilá­gánál egy erősen megterhelt embert pillanta­ meg, segítségért esdve könyörget. Incze ajtót nyita. Egy öreg, ausztriai szolgálatban Volt őrmester lépett­ be lihegve, vállán egy katona-köpenybe takart veszélyes sebű tiszt feküdt, kit az gondosan tön­ le a’ kerevetre.

Next