Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-11-22 / 94. szám
m Pesten vasárnap november1.kéni 1841. Meiftelen társával együtt hetenként kéti.er vmárnap és kötörtohán. Fél évi «lijja lirlylan képekkel 5 ft. sioritéktalanul : pentán fi t t. fienkiben. budapestiek évneryeilenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyed száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. Hét szabadító. (Folytatása.) Drág a nő! Rövid idő óta — átöltözve — közeledben vagyok ; de annyira kell óvakodnom, hogy eddig még csak nem is bátorkodtam utánad tudakozódni, ’s mind ez ideig mit sem tudtam azon irtózatos catastropháról, mellyet a’ dühöngök irántad határoztak. Börtönöd ajtaján voltam, láttalak, ’s vétkem óriássága, hogy ki nem váltálak, a’ legiszonyúbb színekben tűnt szemem elébe. De megszabaditlak még ez éjen, kerüljön bár mibe. Ha szándékom nem sikerül, reggel önkényt szolgáltatom magamat bakóid kezébe. Remélj tehát édesem— remélj olly bizton, mint holtunk utáni feltámadásunkra — mert még foglak ’s meg kell téged szabaditnom. Addig is őrizkedjél egy romlásodra törekvő gonosztevőtől, foglyáraidban, kik csak önhasznukat vadásszák , ne bizz , és várj szabaditására hű IV. b'-nek. ,A’ gondolatlan — feddődzék Grandjonc, midőn leánya a’levelet átolvasta — olly vakon rohanni a’ veszélybe! Ha valaki rá ismerne, vagy csak grandjok volna is az iránt, hogy itt van , a’legrejtettebb zugolyban is felkeresné eborzuk. De bátorsága van, ’s ez tetszik nekem, ’s ha tudakozódhatnám utána-----4.Az üdvözítő vére hullásáért, ne! — vága közbe rémültten a’ fogoly — ön vérpadra vinné őt. Vegye hálámat, kedves atyám,jóságáért; de most már nem szökhetem, — a’Winterhold utáni aggály megölne.* 4 . Kába beszéd — dünnyög az öreg — mintha bizony édesebb volna a’ szabadság itala , ha aggályon ’s kétségbeesésen vásároltatik meg. Légy nyugton; szabadulásod hírét előbb veendi, mintsem valami fontolatlan lépést tehetne. Itt a’ házban bizonyosan ismeretes a’ viszonyokkal, különben hogy inthetne óvakodásra őreidtől, kik alatt bizonyosan Jerome-ot érti.4 .„Ki ez a’ Jerome ?414 — kérdé Manón.