Regélő Pesti Divatlap, 1842. január-június (1. évfolyam, 1-52. szám)
1842-01-22 / 7. szám
PESTI DIVATLAP. KIADJA GARAY JÁNOS UJ folyam’ első éve. 7. szám. Szombaton, Jan. 22. 18‘12. Újonczallitás. 1. T. falu’ jegyzőjénél együtt voltak a’ helység’ eskültjei; a’ háziúr, komoly arczczal ült az asztal’ elején, ’s némi gőggel nézett le, egyszerű vendégeire, kik szájtátva hallgatták, már majd egy óráig tartó beszédét. „Igen, igen! biró gazda; úgy van a’ mint mondottam, a’ dolog nem tréfa többé, holnap itt lesz a téns deputatio, ’s holnap után sorsot húznak az öszverrt legények.“ . Noha meg kell lenni, isten neki, a’ tekintetes vmegye ellen mit sem tehetünk, ‘ szólt őszbeboruló bajszát simogatva, a’ törvénybiró, , pedig, isten úgy segéljen, a’ régi mód sokkal jobb volt ennél, mellyet most hozott be a’ tekintetes vmegye, akkor csak a’ rész fiakat, a’ korcsmákban éjen által dorbézoló korhelyeket, s tolvajokat adtak oda hadnagy uramnak, de most, a’ drága nótárius uram! kegyelmed , könnyen beszél, mert nincsenek fiai, de lássa kelmed én apa vagyok, Pista fiam legjobb lovas a’ környéken, ’s Bandimat legszebb legénynek tartják a’ faluban, hej ! az idén jó esztendő lesz; az ur isten sok bort és búzát ad, melly szép lett volna majd kettős lakodalmat ülni a’ farsangon, de igy, oh az az átkozott sorshuzás!