Regélő Pesti Divatlap, 1843. július-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-10-19 / 32. szám
emléki elbágyaszták képzetimet,a’ méla berek amott Radnolh’közelében fogadta szemlémet, hogy a’ füzek’ lombjai alatt fáradt lelkem kinyughassa bágyadtságát. Merengésemből férfihangok emelédnek ki. A’ parton állomásom’ dombja alatt, két halász vetette ki hálóját, ’s az öregebbik’ elbeszélése után e’ történetet jegyzem fel. Szép idő volt, ’s túl a’ parton hanga csendült meg, mintegy kiömlő az éjszakra dűlő hegy’ oldalából. A’ Maros’ túlpartját regényes kerekként tömött lombú csalitok környezik,’s ott a’ parttól néhány ölnyire csinos lak emelé fel szalmás fejét. A'szelektől ingatott lombok, mintegy tánczolni látszanak a’ vig zenére A’ csapongó kedély kurjongatásokba sívta fel. A’ hangok mindinkább közeledének, s a’ lombok közt vidor népcsoport tűnik fel. A’ parton állott 12 ifjú szalagokkal diszesítvék. Széles kalapjokon izmos bokréta nyugodott, mig lefolyó szalagkigyók csavarodtak a’ szeszélyesen lejtők körül. Bő ingeiket széles tüsző szokitá derekaikhoz, róla réz gombok fénylettek. Lábaikra apró zörgők valának felkötözve, színes bojtok’ csoportozatától alig kivehetők, ’s az erőteljes ugrásokhoz sajátos hangokat kölcsönzők. Nagy fokú botokat emelenek jobbjokban, mig baljaikkal, vállaikról pongyolán lefolyó felső szöröltönyeiket tarják meg. Barna atyafi recsegtető nyirettyűjével kínosan az ártatlan húrokat, töredékekben idézve fel a’ komoly oláh’ méla hangjait. Mély komolyság ömlött el azokon, ’s a’ 12 ifjú csapongva zörögteté lábain a’ zörgőket. Az ellenkező part* czövekéhez tutaj volt kötve, ’s most egy férfi szökött reá, durva kezébe hatalmas rudat szorítva. Egy lökés a’ partról, ’s a’ tutaj lassú mozgásban halada a’ folyamra. Túlért, ’s könnyű ugrásokkal szökdöstek ifjaink reája, míg nem a’ hangász következett, ’s a’ tutaj vissza indult. Bájos fektü falu terül el a’ parton, mellyen állék, ’s e’ falvat többnyire oláhok lakják. A’ halászt hallgatám. A’ hangok felzaklatták az egyházból jövő népet, mert szinte mint most, ünnep volt, ’s tarka csoportozatot csalanak a’ partra, mellyen a’ lánczos sereg kiszállandó vala. A’ szőke folyam’ közepén úszott lassaban a’ tutaj , mintegy érezve, milly becses társaságot emel hátán, ’s az ifjak’ alakja hűn tükröződik vissza a' tiszta vizlapban. Egy korzalak egészíté ki a’ vizképét, ’s ez a’ barna hangászé volt, ki a’ tutaj’ hátrészén igény- - télen egykedvűséggel hangolgatá ószerü hegedűjének árva húrjait, egyik a’ lanezosok közöl a’ Marosba hajlott, ’s a’ partról remegés’ sóhajai szakadtak fel, miket a’ vészes helyzet önkénytele-nül csikart ki. Más, leemelve kerek kalapját, ingének lobogós ujjúval törlő homlokának izzó csöppjeit. E’ közt hatalmast lökött a’ csolnakász , ’s a’ tutaj partot ért, mellyen annyi vágyó kebel sohajlatott; öröm kurjongatások közt érének az üdvözlök’ csoportjához, ’s kevés időre eloszlanak, kiki rég látott kedvesének egy pár nyájas szót mondandó. Egy sugár ifjú tűnt ki a’ többi közöl. Termete nádszál, hajának fürtéi hollószinüek, hangja dalszerűn csengő.