Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)

1844-10-13 / 15. szám

30 fös, s igen kitűnő bizonyságát adá annak, hogy Bécsben a leg­híresebb tanítók egyikétől nem hiába vett órákat. Most az ő énekmódja műveltebb, szabadabb, előadása átalában biztosabb, s hangja is tisztább, erősebb, mint azelőtt volt. Megbocsáthat­­lan hiba volna, ha az igazgatóság e magyar születésű, derék énekesnőt nem igyekeznek minden áron az intézet számára meg­szerezni, annyival is inkább, mert bizonyosan tudjuk, miként a német színház igazgatósága már gyakran meghívá­tt rendes tagai, azonban a meghívást elfogadni vonakodott, minthogy mű­vészetét egyedül a nemzeti színpadnak akarja szentelni. — 4. Ke­an. Dráma 5 felv. Dumastól. Lendvay uta­zásából szerencsésen megérkezvén, ma lépe föl először a czim­­szerepben, jól játszott, s zajos tapsokkal üdvözöltetett. — Egyébiránt e jeles színmű átalános előadása a magyar színpa­don illy rész talán még soha sem volt, s ha épen kedvünk vol­na részletesen bírálgatni, könnyen be tudnók bizonyítani, hogy a drámák szabatos, kerekded, összevágó előadására semmi leg­kisebb gond sem fordíttatik, s egyedül a látványos darabok illő kiállítására pazarolnak minden erőt. — 5. Erkel Ferencz karnagy javára : Hunyady Lász­­­­ó. Eredeti opera, a jutalmazottól. — Ezen nagyhírű magyar operát P. Horváth Lázár ur részletes kritikájában túlságosan magasztaló , a Regélő bírálója pedig túlságosan leránta azt. És igy alkalmasint a középen fekszik az igazság. Annyi bizonyos, olly hatást külföldön is tett volna, mint igen sok más idegen opera , és e mű legnagyobb szerencsétlensége az, hogy nem olly színpadon született, hol az énekesek valamennyien jelesek, kitűnők. Már például a főszerep éneklője P­e c­z úr vaskos ter­mete daczára is milly gyönge legény a maga körében , —isten bizony , mintha a hasából, vagy a nyaka mögül énekelne! Uram irgalmazz , hogy elrontja ezt a jó szerepet ! Ha én Erkel volnék, nem engedném meg, hogy illy módon paródiázzák ki szép mű­vemet! •— Paksi­né mint vendég, kedves Mária volt, s Fü­re­dyvel együtt (Gara) nagy tetszésben részesült, s az illy egészséges hanguakat szívesen lehet hallgatni, habár még kép­­zettségök hiányos is. J o ó b és D e C a u Mari szinte dicsérete­sen működtek. Schodelné mint Szilágyi Erzsébet, minden tekintetben nagyszerű, s valahányszor föllép : egy részről csak fájdalmasan érezteti velünk, milly szükséges volna mellé egy kitűnő jelességü tenorista. — A nézőhely egészen megtelt, s a nagy tehetségű szerző most véré a tadtust legelőször azon díszes kormánypálczával, mellyet tisztelői ajándékoztak neki. Öreg atyja is jelent volt ki fia dicsőségében bizonyára magasztos érzelem­mel osztozott. — 6. Garabonczás diák: Eredeti bohózat Munkácsy­­tól. A galéria ismét mennyei élvezetben részesülhetett. — 7. Laborfalvi R. javára : Két pisztoly. —Azelőtt színészeink többnyire új darabokat választanak jutalomjátékul, és még­sem volt mindig olly közönségük, mint most a kedveltebb, de már igen sokszor látott és hallott népszínművek előadásánál. Nagyon természetes tehát, hogy a­ki zsíros jutalomban akar részesülni, vagy a Szökött katonát vagy a Két pisztolyt igyek­­szik megnyerni jutalomjátékul. E két mű már nagy jövedelmet hozott mind az igazgatónak, mind a szerző-, mind a színészek­nek , és ezen méltán örvendhetünk, mert hiszen mi kell egyéb a nemzeti színháznak, mint pénz, pénz, pénz ! — és anyagi nye­reség ! — „Spekhulaczion !“ — ez korunk jelszava még a művé­szetben is! —És mennyire kinevetnék azon szegény hangot, ki ezen dicső erény, ezen magasztos nemzeti és művészi irány ellen csak szót is emelni merészelne! —Ezen bolond erkölcs- és mö­­birók viz elleni úszását Egressy Gábor is világosan átlátván, jön, hogy Shakespeare apánkat, ki mellett egykor olly buzgón apos­­tolkodott, mint haszonvehetlen aggastyánt a kuczkóba lök­ve, a haszonvehetőbb Szökött katonát választó jutalom­játékául. Hiába, élni kell az embernek, — ez olly igazság, mit a tisztelt magyar közönség már régóta megtanulhatott volna; szó­val, valódilag művelt közönségnek nem volna szabad megengednie, hogy a művészet előtte kenyérkeresetté törpüljön. Minél fogva én egyátalában nem kárhoztatom az írót, az igazgatót és a szí­nészt, hanem bámulom és sajnálom a sokaság amaz állati tü­relmét, miszerint bár a legjobb színpadi mutatványt is képes egy­másután harminc­szor, negyvenszer megcsodálni! — Ez igazán olly lelki eltompulás és zsibbadtság jele, mi korunk sülyedését legélénkebben tanúsítja ! Ez aztán az európai életuntság biztos mérlege, mert az illy egyforma mulatság kedvelése nem egyéb, mint a megszokott unalom műkonyszerű hatásának kétélvezete, épen ollyan a fris, egészséges lélekre nézve, mint a testre az, ha levesen vagy egyféle tésztán kívül semmit nem volna szabad enni. Szóval, az illy gyakori műismétlés a természetünkben gyö­kerező változatosság szeretetének elnyomója, kínzója, — és mind szolgai, műveletlen vagy elfásult lélek az, melly az illy örökös egyformaságban gyönyört talál. Távol legyen tőlem, hogy ezen gyakori ismétlés elleni vádat egyedül magyar művekre alkalmaz­zam ; ha a világ legremekebb drámáit, vagy operáit csupa tiszta remeklőktől volna szerencsém egymásután igen gyakran hallani és látni — még ez is megölne, vagy legalább beteggé tenne engemet. G. — 8. Lucrezia. Drama Ponsardtól. — Ezen remek­mű előadását leginkább emelé : Egressy, Lendvay és Laborfalvi szép játéka. — 9. Marino Fali erő. Opera Donizettitől. Tanulságos és mulattató egyveleg. Bors és paprika. — X. nemzet szegényei hazájoknak, dúsai a külföldnek — adóznak. — Jelenleg az idő se hideg, se meleg Némelly öreg urak akarnak is, nem is. — Miért nincsenek vasutaink , csatornáink ? — mivel igen sokat beszélgetünk azokról. — Hol kel föl a francziák napja ? Párizsban. Hát a ma­gyaroké ? — Hajdanában a czinkotai kántor azt felelte, hogy, ,Budán.­ — Azóta sok dolog változott széles ez országban. P­­­r­k­­­e­r Adolf: Fülbevalók szépeink számára. — Jó szívvel szeret-e magyarul társalgani nagyság? — Lön a magyar hölgynek nemzeti válasza : Ja! A n d a D. — A nő csak férje által lehet közönségessé, és mindig megboszulja magát azon, a ki által azzá lett. — Azon szépség, melly csupán az arezon van, hamar el­enyészik, — szelídség, nyájasság, jószívűség és szerénység, azon kecsek, mellyek az évekkel daczolnak, s a nőt szeretetre­ méltó­­vá teszik.

Next