Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-03-06 / 19. szám
308 BUDAPESTI SZEMLE. — A lapunk érdekében tett jelentéshez még azt is hozzá kell csatolnunk , miszerint legkedveltebb, legnépszerűbb íróink közül kettőt, Nagy Ignáczot (a humoristikai czikkelyekbert) és Petőfit (a verskölteményekben) az új évnegyedtől kezdve lapunk kizárólagos dolgozótársaiul megnyernyi, szerencsések valánk. — A múlt kori közgyűlés,mellyben a már sülyedni kezdett egylet fölemelésére hathatós lépések tétettek, legvilágosabb tanúbizonysága annak, avszerint a nemzeti kör többsége rokonérzelem- és gondolkozással osztja azon elveket és nézeteket, miket lapunkban a köri bálrendezők kétszeresen kudarczot vallott parányi fraciója ellenében, hazafias őszinteséggel nyilvánítank. Sőt ezen gyűlés s üdvös eredménye egyedül annak tulajdonítható, hogy a köri bált idegen szelleme miatt szigorúan megróni el nem mulasztottuk. Sem a kis szikra milly nagy, s millyjótékony tüzet gerjesztő föl. Azért hát éljen a nyilvánosság és a szabad vélemény ! — A budapesti szemléből bizonyos körülmények miatt többet nem adhatván, azt jövőre ki fogjuk pótolni. VIDÉKI SZEMLE. HENCZIDA (Bihar m.) Nemzeties tánczvigalom. Az itteni közbirtokosok febr. 20. pompás estélyt rendeztek, mellyből ugyan még reggéli is lett, a mennyiben t. i. a vigalom reggeli 10 óráig tartott. Atalán magyar kedv és fesztelenség jellemzé az egészet: csárdás volt a megnyitó, csárdás a befejező, a lábak szinte érzeni látszottak, hogy magyar öltöny ült tagjainkon, magyar szív vert kebleinkben, olly fáradhatlan s kitartó erővel tevék meg mindig a szolgálatot, ha nemzeti huzatott alájok. A honi ipar iránt itt minden hölgy tettel nyilvánító pártolását; volt egy derék kisasszonyai még a brünni czipek iránti rokonszenvét is föláldozó. A bál tényezői csak azt sajnálák, hogy e vigalmat jótékony czélra nem rendezhetők, némileg megnyugtathatom őket mert fesztelen vigalmok csak ugyan minden ott levőre jótétemény volt. *) BLA LYOVSZKY: Hódmezővásárhely. Engedje meg ön, hogy olly gyakran helyt kérünk e lapokban ; mi vásárhelyiek is mindeddig olly nagy semmi vagyunk, mint az Életképek szerint a debreczeniek, s reméljük, hogy a nyilvánosság hozzájárultával a jó szellem valamit teremthet belőlünk. Kár is volna, ha mi, korral haladni nem akarva, a nemzet könyvébe csak puszta zérus lennénk, mi díszére lehetünk e nemzetnek, csak tisztába jöhessünk önmagunkkal. Az itteni társalgási egylet február 2-kán bált adott, volt itt atilla, frakk, zrínyi, zeke, spenczli, volt itt karton s magyar szabású ruha, volt itt nem csak honi kelme, de volt tunica is en parade , és tánczoltak össze mindenfélét, de a magyar táncz úri szerepet vitt, a többit csak becsületből lejtették. Két kisasszony honi kelméjn és igazán magyar szabású ruhában leginkább vonta magára figyelmünket, kivált P. L. magyar szelleme is tetszett. Egyik barátom t. i. keringőbe meghívón, ilyen elutasítást kapott tőle : engedje meg kegyed, nem keringek, mert igen könnyen elszédül benne az ember feje, s aztán azért nem jó azon gondolatra, hogy e hazában kiváltképen nemzetit kell eljárni.11 Mondom, hogy mi e nemzet díszére lehetünk, mihelyt tisztába A szerk. *) Engedjen meg én, de a szende nők megnevezése által nem akarunk előfizetőket gyűjteni.