Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)
1845-05-29 / 9. szám
szivét ami ha hálójukba keriték. E gazdag lakomák aktalmával többekért ürittettek áldomáspoharak. Ebéd után a nádorhuszárezred toborzói , mind szép válogatott legények, eredeti nyalkasággal tejték el a toborzótánczot, s a kis József herczeg, ki sokkal jobban beszél magyarul mint némelly főúri magyarház sarjadékai, felcsapott katonának, s zászlót ragadván kezébe , azonnal négy jász- és kunfi adott neki kezet, melly felcsapást aranyokkal jutalmazó a kis herczeg. És itt megemlítendőnek vélem azt, hogy a Jászság- és Kunságon katonafogdosás , vagy sorshúzás sohasem történik, hanem ha katonára van szükség, kiütik a véres lobogót, s a hősies szellemű jászok és kunok önkénytesen csődülnek alája, még pedig annyian, hogy a beállott katonák száma többnyire fölösleges. Szinte ebéd után látogató meg nádor ő fensége az igen tiszta és jól rendezett kerületi börtönöket, s miután egy rabnak visszaadó szabadságát, a rabok fölötte czélszerü dologházát is megtekinté, mellynek felügyelője s egyik alapitója, Sismis M.ur arany érdempénzt kapott jutalmul ő fenségétől. Eszrefelé künt a gyöpön, lobogókkal kijelölt pályatéren népies lóverseny tartalék. S ennél a lóratermett jász-kunokhoz illőbb népünnepet képzelni sem lehet. A kitűzött jutalmak ugyan csekélyek valának, de a versenyezők száma, kivált vége felé, igen nagy. Igen sajátos volt látni milly lelkesedéssel, milly erélyes kitartással futtattak ezen kemény legények, még pedig többnyire csak lószőrén s pőre gatyában. Vájjon mellyik nép és nemzet képes igy megülni a lovat, midőn még a vad népek is többnyire nyeregben lovaglanak? Valóban ollyan ez a magyar, mintha lováról nőtt volna ki, vagy mintha isten leginkább ő alája teremtette volna a lovat! — E lóversenyben a kun származású Petőfi Sándor testvére is nyert jutalmat, ha örömmel gondolom magamban, hogy míg az egyik testvér pegazuson tud jól repülni, a másik a szárnyatlan apró magyar paripákat üli meg emberül. Ugyancsak lóverseny alkalmával egy ritkaszépségü szász pórmenyecske találkozván azon országos hirü férfiúval, ki a jászok és kunok ügyében az országgyűlésen olly jól viselte magát, s e miatt még a jász-kun köznép figyelmét is magára voná, ezt bátran megszólító, s a szép menyecske annyira megnyeré a derék hazafi tetszését, hogy őt egy aranyékszerrel szíveskedett megajándékozni, miért viszonzás fejében csókot kapott a hajdani szép Eduákra emlékeztető bájos menyecskétől. Nyíltan történt, s nincs benne semmi bűn, mert rejtenek hát ezen tréfás regény két véka alá! Estve tánczvigalom tartalék a városház és casino teremeiben. Volt mindkét helyen sok czifra nép, nagy por, nagy hőség, magyart több ízben tánczoltak, sok csinos hölgy és férfi jelent meg nemzeties szabású öltönyben. Szerdán reggel nádor ő fensége megvizsgálván a kerületek igen jó rendben talált levéltárát, a pénztárakat, a helybeli iskolákat, s más közhelyeket, s a víz kiöntése által károsultaknak bizonyos pénzösszeget ajándékozván, miután hű alattvalói által a szeretet, tisztelet és hódolat legkitüntetőbb jeleivel, nyilvánításával fogadtaték, bucsuzási tisztelgések közt, s a bandérium kíséretében, bizonyára legbensőbb elégültséggel hagya el a százados ünnep helyét. — Visszaérkezvén a kikésérő bandérium, a kerületi gróf képét feltüntető, s magyar feliratú ezüst emlékpénzeket osztattak ki köztük, s befejezésül a nádori kapitány lelkes beszédet intéze hozzájuk azon lovagias nyilatkozással, hogy vésznek idejében is kész teendőket vezérleni ! így ment végbe a jászok és kunok százados váltságünnepe, melly az ez alkalommal tartott beszédek kinyomatásával, s az ünnep szebb jeleneteinek, az e czélból meghívott Kiss Bálint hazánkfia által leendő lerajzolása által fog megörökíttetni. Ezen emlékképek igen díszes alak- és kőnyomatban jelenendnek meg, s a művállalat már is számos aláíróval dicsekszik, mert Kiss Bálinttól, ki mint történeti festész, leginkább kitüntette magát, e nemben csak jót lehet várnunk.