Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-03 / 14. szám
lép, — midőn tehetséget sejtenek, kétes gondolatai s indulataival küzdeni, a világnak minden oldalával ismerkedni kezd, s e homályos zűrzavarban csak két út áll előtte, a jó és rosznak fehér és fekete ösvénye; — vajh mi dicső ekkor a határozatlan habozónak szülői vezérkezet nyújtani, sőt, a minden jóra, szépre, nagyra és nemesre fogékonyt, egyedül az igaz útra léptetni, hol nem csak családja, hanem a polgári társaság s közös édes anyánk, a hon is, örömét lelheti benne jótékony működése miatt, s gyermeki, honfiúi — vagy leányi kötelessége teljesítése által, önmagának is nyugodt önérzetet, s megelégedést szerezhet. Illy fiúk és leányok nevelésére aztán büszke lehet, s legmagasabb gyönyörrel telhetik el minden szülő ! És valóban a családi boldogságnak ezen legnemesebb örömét, majd minden szülő élvezhetné, ha gyermekeinek valóban jó és bölcs nevelést tudna, vagy akarna adni. Vannak ugyan gyermekek, kikből a legjobb nevelés mellett sem válik valami, sőt roszak vagy ostobák lesznek , de ez valóban ritka eset. De ha egyéb élvezet sem volna a családi életben, mint látni, folytonosan tapasztalni a gyermek testi és lelki fejlődésének fokonkénti haladását, a test, a szív és lélek ezerféle változatait, csodálatos átalakulását: már ez, magában véve is olly tanulságos gyönyör, mit csak a szülő érezhet valódilag. Egy parányi növény növekedése is örömet ad a természet barátjának, hát egy lelkes emberé, kiben az életnek olly bámulandó ereje s változatossága rejtezik ! A gyermektelen házasélet csak félig meddig lehet boldog; csak a családos lét eszközölhet tökéletes házi boldogságot. A magtalan házaspár ollyan mint azon gyümölcsfa, melly tavaszkor virágzik ugyan, de a hideg, hernyó, vagy más egyéb miatt, gyümölcsöt nem hoz, és így rendeltetésének nem felel meg. Hol gyermek nincs, ott többnyire rosz házasság szokott lenni, mert egyik a másikhoz nincs kettős érdeklánczczal kapcsolva; mindkettő kívánván bírni gyermeket, egymásnak keserű szemrehányásokat tesznek , nem sokat tartanak egymás felől, s ez örökös viszálkodást, kedvetlenséget s bajokat okoz. Ellenben a gyermekes házaspár, ha netalán megszűnt volna is már egymást szeretni, magzatuk születése által, új, sőt még erősebb szerelmi érdekkel vonszódnak egymáshoz , s még inkább becsülik egymást, kivált a férj gyönge nejét, ki hogy magából egy embernek életet adjon, olly nagy fájdalom és szenvedésre van kárhoztatva. Míg a gyermektelen ember, kivált a nő, ha férje el van foglalva, sokszor igen elunja magát, s unalmában minden egyébre inkább mint házastársára gondol: az alatt a gyermekes nő legkedvesebb foglalkozást, legédesebb mulatságot talál szülöttei körül; s ha ezeket látja, ha ezekre gondol, eszébe jön a forró szerelem, melly őket a hideg semmiségből előidéző, s ha mindjárt kisértetbe jönne is tévútra lépni: visszariad, s egyesült anyai és női kötelességének érzete, megóvja őt a bűn örvényétől. A gyermektelen házaspár , elesvén életczéljától, csak a jelennel tépelődik , s a jövővel mit sem gondolva, élvez minden lehetőt, anélkül hogy mindezekben kellő kárpótlást találna a nélkülözött családi boldogságért, sőt ezen laza kötelékű állapotában mintegy függetlennek érezve magát, még a roszra is hajlandóbb. Ellenben a gyermekes ember, szeme előtt tartván magzatai jövő boldogságát, szülei 27.