Pesti Divatlap, 1846. július-december (27-52. szám)
1846-08-08 / 32. szám
Néhány nap múlva nyolcz éve lesz, hogy a magyar irodalom s politika egérül egy első rangú csillag tűnt le. S ez Köcsey Ferencz volt. Áldásul adott az ég kegyelme a magyar hazának, s legmunkabiróbb delén , a nagy férfiakban ollyannyira szegény kor pótolhatlan veszteségére, ismét visszavevé magához. Nem hisszük, hogy olvasóink között találkozzék valaki, ki elött a Kölcsey-név ismeretlen volt, vagy volna jelenleg, kinek szivébe az ö szépirodalmi munkálatai, e valódi szívgyöngyök, kisebb nagyobb mértékben be nem szivárogtak, lelkét az ő legmegtisztultabb elvekre épített politikai eljárásai , harczai imádásszerü csodálatra nem ragadták, kinek arczát könyekbe harmatozták , s keblében nehéz fellegei a veszteségnek ne borongtak volna kora hunytán a feledhetlen emlékű férfiúnak. S épen azért, mert a mondottak igazságáról meg vagyunk győződve, kedves dolgot vélünk cselekedni , midőn a korán szenderültnek, Ferenczy szobrászunk által museumunk számára vésett emlékszobrát rajzban közölve , egyszersmind életrajzát