Pesti Divatlap, 1847. július-december (27-52. szám)

1847-08-05 / 32. szám

ESZMÉK A NŐI SZABADSÁGRÓL. (Folytatás.) II. A családiság a nőre nézve nem szolgaság, hanem valódi sza­­badságpaizs; ennek védelme alatt érheti csak el igazán s legkönnyebben ama nagy czélt, mellyre isten és természet által hivatva vagyon; ez azon hely, hol védve világi zaj s viszontagságok ellen magának s gyermekinek nyugalmat, kényelmet, s az emberre nézve nélkülözhetlen foglalkozási tért talál; ott áll a férj mint tölgy, mellyre ő, mint természeti alkotásánál fogva gyengébb, repkénykarjaival fonódhatik. S e támasz a nőt le nem alacsonyitja; ő azért fontosságából mit sem veszít, hanem marad egy kiegészítő fele azon egésznek, mit férfi és nő együtt tesznek, t. i. az embernek. A férj mint család feje, gondoskodik ennek fentartásáról és kényelméről, véde, tanácsadója, és törvényhozója, míg a nőnél a végrehajtó hatalom áll. Mivé lenne a gyenge, tapasztalatlan nő gyermekeivel, ha a férj felettök nem őr­ködnék? Azért rabbilincs elleni panaszra e tekintetben csak ábrándos s ren­deltetésüket fel nem fogott, vagy azt semmibe hajtó nők panaszkodhatnak. De hát épen alkalmatlan e a nő magának s gyermekeinek életszük­ségeit megszerezni? Nyissunk csak neki pályát, szabadítsuk meg a rabbi­­lincstől, mellyre előítélet s százados visszaélés által verve van, s látni fog­juk , hogy képes lesz a férfi gyámságot nélkülözni. Illy ellenvetéssel lép­hetne elénk valamelly szabadelvű olvasónénk. Erre azt feleljük, hogy a nő igenis alkalmatlan a férfipályák legtöbbjére, nem azért, mintha a nő iránt a természet akár testi, akár szellemi tekintetben mostoha lett volna, hisz látjuk az alsóbb néposztályokban a nőt a férfival versenyt dolgozni, a legerősebb munkát sem véve ki, más­részt a történet elég példát mutat, hogy közölök még jeles uralkodók is váltak, hanem azon oknál fogva tartjuk a nőt al-63

Next