Reggeli Délvilág, 1990. október (1. évfolyam, 1-2. szám)
1990-10-30 / 1. szám
- 14 helyzet változatlan------------Ki viszi el a balhét? Mostanában megszaporodtak a szerkesztőséghez írt névtelen levelek. A szerzők — a bekövetkezett társadalmi változások hatására — már elhiszik, hogy óvatoskodás és válogatás nélkül papírra vethetik sérelmeiket, nagynéha örömeiket is. Viszont az alapérzetük változatlanul ugyanaz, mint 5, 10 vagy 15 évvel ezelőtt. „Talán még egy kis félsz is van bennünk, ami még a múltból maradt, ezért nem írom alá én sem a levelet. Nem szeretném, ha nekem vagy családomnak kellemetlensége származna ebből." Egy másik alkalmi tollforgató így faragja ki a saját bumerángját: „Nem tartozom a névtelen levélírók és feljelentők táborába, azonban nem adhatom teljes nevem az íráshoz, mert nem bízom abban, hogy esetleg nem ér hátbatámadás a levelet illetően." Szóval Vigye el a balhét, az újságíró, és fáradjon ő az igazságért, hiszen neki ez a kötelessége, ráadásul elmehet mindenkinek a fejéhez, és lábához tehát sokoldalú információt szerezhet. Ez így önmagában igaz. Viszont megkönnyíthetnék a névtelen levélírók az újságírók dolgát azzal, hogy ezután nem titkolják a nevüket, lakóhelyüket ezzel is hitelesítve mondanivalójuk valódiságát és komolyságát. Hiszen esetenként személyes indulat, mószerolás vagy vádaskodás fűti a névtelen leveleket. Az illető az igazat ismételgeti, nem pedig az igazat. Nem könnyű persze megtalálni az optimális válaszokat és a megnyugtató megoldásokat. Tudniillik a jogos követelés hiába jogos, ha nincs realitása a megvalósuláshoz az anyagi vagy szellemi, netán erkölcsi erőforrások szempontjából. Nyugodtan aláírhatná a nevét az, aki soraiban megemlíti: „Kérdezzenek meg bennünket is, hogy milyen legyen a földtörvény, hiszen mi a földből éltünk eddig, és ebből akarunk megélni ezután is. Még olyan formában is, hogy idős parasztemberként kapjuk a nyugdíjat, a háztájit és a földjáradékot. Ettől függetlenül a jogos paraszti sérelmeket orvosolni kell az új földtulajdon megadásával." Azért is vállalhatná a felelősséget a névtelen levélíró, hogy „minek szórják repülőgépről a kereskedelmi nyereménylistákat, amikor hasznosabb lenne külön levélben értesíteni a boldog nyerőket Ugyancsak az ismeretlenség köpenyébe bújik az a polgár, aki egyes közéleti szereplők emberi hitelességét kéri számon saját városában. A „szólj igazat, betörik a fejed" igazsága vagy lehetősége még sok esetben érvényes. Miként az is, hogy munkahelyen vagy a szomszédos lakók körében a jogos panaszt vagy kritikát talán megbocsátják és talán megszívlelik, viszont elfelejteni talán sohasem felejtik el... A helyzet tehát változatlan. Úgy vagyunk, mint az egyszeri utas, aki az Európába induló vonatra vált jegyet, de a végállomáson csodálkozva veszi észre, hogy a szerelvény balkáni tájakra érkezett. SZABÓ RÓBERT Egyre aggasztóbbak azok a hírek, amelyek a várható energiaellátásról érkeznek. A jelenlegi ismeretek és számítások alapján hazánk legnagyobb földgáz-és kőolajlelőhelyén, Algyőn az energiakincs néhány év múlva jelentősen csökken, és tíz-húsz esztendőn belül fordulat áll be a termelésben. A háromszoros Kiváló Feltaláló címmel kitüntetett dr. Valastyán Pál, a napokban szerzett akadémiai doktori címet, ami azért nem a magánügye, mert kutatói munkássága összefügg az algyői gázmező jövőjével. Az algyői távlatok pedig azért sem lehetnek közömbösek az ország különböző részein lakók számára, mert a Szeged melletti vidék adja a hazai szénhidrogén-termelés felét. Dr. Valastyán Pált, a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat szegedi gázüzemének vezetőjét először arról kérdeztem, egy nagydoktori disszertáció miképp befolyásolhatja a gazdasági menetet, és környezetünket? — Az a pályamű, amivel a tudományos fokozatot megszereztem, nem egy dolgozat, hanem a gyakorlatban hasznosított alkotások összessége, ami hat találmányomat is tartalmazza, és az „Integrált termelési rendszer a dél-alföldi földgázmezőkön” címet viseli. Ennek a munkának az a filozófiája, miképp kell alkalmazkodni időben a kiszámíthatatlan környezet gazdasági változásaihoz. Munkásságomban olyan megoldások kidolgozása szerepel, ami minimális anyagi befektetést igényel, de alkalmas arra, hogy a jelenlegi kihívásokra választ tudjunk adni. — Melyek azok a kihívások, amelyek a legjobban érintik hazánkat? — Mint köztudott, Magyarország energiaellátása az importtól függ. Amíg az olaj és a gáz egyenletesen érkezik, addig nincs gond. — Ugye, ön is arra gondol, mint nagyon sok magyar aggódó állampolgár, mi lesz akkor, ha a hideg beálltával a gázvezetéken csak levegő érkezik. Talán azt kevesen tudják, hogy a nyári hónapokban olyan sok földgáz érkezett, amiért a hazai termelést korlátozni kellett. Feltöltötték a tárolókat, ahogy csak lehetett. A legnagyobb tároló Hajdúszoboszló föld alatti üregeiben található. Az is biztosnak látszik, hogy a szovjetek télen nem szállítanak többet. Az egyoldalú importfüggést, a kiszolgáltatottságot első lépésben talán úgy lehetne feloldani, hogy több gáztárolót alakítanánk ki. — Az annyit emlegetett tárolókat hol, és milyen költségekkel lehet kialakítani? — A kimerült földrétegekben a régi kutak hasznosításával, az egykori gázlelőhelyeket tárolókká lehet átalakítani. Gyakorlatilag ilyen lépéseket már tettünk, és a kutatásaim, valamint a munkásságom is erre irányult. Néhány éve Algyőn már azzal próbálkoztunk, hogy különleges módszerrel, kevés költséggel sajtoljuk vissza a kimerült kutakba a gázt. A magyar olajszakembereknek, mérnököknek keresni kell azokat a lehetőségeket, amelyek az energiahiány és -zavar következményeit mérsékelik. — Ön mérséklésről beszél. Kivédeni nem lehet? .— Az importkiesés korlátozottan pótolható. De egy csapelzárás következményeit kivédeni nem lehet, még oly módon sem, hogy a téli csúcsteljesítményt fokoznánk Az importfüggés nem oldható föl a hazai szénhidrogén-termelésre alapozva. A megoldást a többirányú import jelentheti, és hazánknak csatlakozni kell a nyugati gáztávvezeték-rendszerhez. — Államtitok-e, hogy az algyői mezőről meddig lehet a háztartásokat fűteni? — Nem titok, öt évig a jelenlegi szinten termelünk, és utána 15 éven keresztül egyre csökkenő, de számottevő gázmennyiséget tudunk a felszínre hozni. Most évente hárommilliárd köbméter gázt adunk, de 1995. és 2010. között ez a mennyiség egymilliárd köbméterre csökken. Ugyanez a tendencia érvényes más területen, tehát az egész hazai földgáztermelésre. — Nagyon jól tudom, hogy a több oldalas tudományos kutatási munkát még címszavakban is lehetetlen megismertetni a széles közönséggel. Annál az egyszerű oknál fogva sem, hogy nem szakértő. De szeretném, ha néhány olyan témába beavatna, ami már az ön által említett kihívásra is válasz. — Szeged térségében olyan földgázzal szeretnénk villamos erőművet működtetni, ami az alacsony nyomás miatt a hálózatban már nem használható. Hogy a dollárbevételeinket növeljük, olyan eljárásokat dolgoztunk ki, amelyek segítségével a földgázból propán-butánt, és más értékes vegyipari nyersanyagokat lehet kiválasztani. A földgázból előállított termékek skálája a hétről tizenhétre növekedett lényeges beruházás és ráfordítás nélkül, így megvalósítottuk a kénmentes izóbután előállítását a Tiszai Vegyikombinát polietilénüzeme számára. Ezt a vegyi anyagot külföldről akarták vásárolni, de még a többszörös felár mellett is nehezen beszerezhető. Szagmentes propán-butánt gyártunk a szegedi Florin Vegyipari Kisszövetkezet-vel- ez a cég így helyettesíti a freonokat, amit a sprehez használtak. Termékünk iránt jelentős az olasz érdeklődés. Vegyes vállalatot akarnak létrehozni, hiszen a freonok kiváltásával jelentősen csökkenthető a környezetszenynyező, és veszélyes sprék gyártása. Lépéseket tettünk a termálvíz hasznosítására is, valamint arra, hogy milyen különleges eljárással lehet majd kitermelni azt a kőolaj- és gázkészletet, ami a jelenlegi módszerekkel még nem hozható a föld felszínére, de tudni kell, hogy a kőolaj- és gázkészlet jelentős része a földben marad, miután meddőnek minősítettek egy-egy bányát. — Árulja el, hogy az integrált termelési rendszer—, amiért önt az Akadémiai Doktori címmel jutalmazták, és ilyen tudományos fokozatot még más nem kapott önön kívül a gáz- és kőolajipar területén —, milyen gazdasági hasznot hoz? — Ez a rendszer körülbelül tíz éve már —, hiszen több elemét az iparban már bevezettük — évente egymilliárd forint feletti árbevétel-növekedést eredményezett. HALASZ MIKLÓS r „ . ' '-t,'' * : Algyői jövő .v.v.v.y.'.v.v. .■í. ,'.,.-zv.j.,*w.v.n.w.v.w.v.v.v.v. ...v.u.v.,.'..v/....y.'..v.v 0 // Aw w Hm Mm Hm mm mámn. Hm mm Hm mám 9 3 haza gazmezon r mimn ,v. ■ KEDD. ZÍVM, OKTÓBER 30 Tegnapi lapzártánk után, még vasárnap azzal a megállapodással hagyták el a megyei főkapitányság épületét a válságstáb tagjai Szegeden, hogy figyelik mindenütt a rádió és a televízió közvetítéseit, s ha megköttetik az egyezség Budapesten az Országos Érdekegyeztető Tanács tárgyalásán, rögtön elvonulnak a városokat körülvevő blokádpontokról, valamennyi járművel. Kisteleken egyébként sem volt útlezárás, Vásárhely, Szentes, Makó és Csongrád határában pedig már a tárgyalások eredményessége láttán — még az okmányok aláírása előtt — különböző időpontokban hazaindultak a taxisok, teherfuvarozók, s a hozzájuk csatlakozott „civilek” is. Szeged peremén több helyen maradtak még egy időre , bár a forgalom már akkor is zavartalan volt. Az időnként barikádalkotó, majd azt bontó hivatásos és magánautósok szinte kis ünnepség keretében elfogyasztották még mindazt, amit a környékbeliektől kaptak: kávét, teát, szendvicseket, de házi sütésű fánkot és krémest is, egyéb finomságok között. Valóban e helyeken — a Bajai úton, a 47-esen és máshol is — ekkor jutott igazán kifejezésre: e csaknem 72 órás demonstrációban mennyire együtt érzett az utak bojkottjának szervezőivel, az „útonállókkal” a lakosság. Már csaknem éjfél volt, amikor Veszprémi Károly, a Gábriel Taxi szegedi irodájának vezetője telefonon hívta fel dr. Tóth Lajos ezredest, megyénk megbízott főkapitányát, s megköszönte a rendőrség közreműködését demonstrációjuk zavartalanságának elősegítésében. A mostani nehéz napokban kialakult jó együttműködést is ígérte kollégái nevében: az utcákat éjszaka is járó taxisok rádión értesíteni fogják majd a kapitányságot, ha valahol bűncselekményre utaló jelenséget tapasztalnak. (A közúti blokád idején két betörést a taxisok jeleztek a szegedi kapitányságra, s az egyik elkövetőt a rendőrök és a taxisok közösen üldözték, illetve fogták el.) Az úttorlaszok környékén gyakorta nagy számban öszszeverődött állampolgárokat ezúttal először láttuk csoportosan rendőrökkel és taxisokkal barátkozni. Csak remélni tudjuk, hogy e most tapasztalt együttműködés nemcsak a rendkívüli események idejére szólt, így marad a továbbiakban is. (Zrínyi) Helyreállt a rend utainkon Még vasárnap, éjfél előtt elvonultak a torlaszokat alkotó taxisok, fuvarozók Benzinárban evez tovább a kormány (Folytatás az 1. oldalról.) népet, a tárgyalások ezért húzódtak el. A társadalmat arról kell ma meggyőzni, hogy a kormány igazat mond. Végül leszögezte: jöjjön létre az érdekegyeztetők erős szervezete. Torgyán József, a tiszteletbeli taxis (FKgP), a frakció vezetője Vincze Kálmánnak adta át a szót, aki a teljes rendszerváltás hiányával, a földkérdés megoldatlanságával magyarázta a konfliktus létrejöttét. Megjegyezte, a kormánynak az ilyen intézkedéseket jobban elő kell készíteni, dicsérte végül a kormány kompromisszumkészségét. Horn Gyula (MSZP) ezzel a tanulsággal kezdte: a továbbiakban nem lehet az eddigi stílusban és módon politizálni, kormányozni. A rohamosan mélyülő válság csak összefogással enyhíthető. A károkért nem a taxisok a felelősek, hanem a rossz kormányzati döntés. Az áremelés mértéke és módja elfogadhatatlan volt. Az MSZP nem akar kormányzati válságot, de jó cselekvést, összefogást — igen. Orbán Viktor (Fidesz) a szívére hallgatva mondta: a kormány hazudott. Egy nappal az áremelés előtt tagadták intézkedésüket. Majd az áremelés mértékét a világpiaci árak emelkedésével magyarázták, az adóemelésről nem beszéltek. A kormány ezért elvesztette presztízsét. (Torgyán József tiltakozott a „hazudott” szó elhangzása miatt — igen haragosan. Mire Orbán ekképp reagált, igazat mondtam.) Füzessy Tibor (KDNP) egyrészt azt mondta, a tömegek zsebébe nem lehet úgy belenyúlni, hogy ne értessék meg annak szükségességét, másrészt erőszakkal nem lehet békességet elérni. Fodor István (független) : minden politikai erő tekintse át, miben hibázott és újból ne kövessék el a ballépést! A Ház elfogadta a honvédelmi törvény módosítását. A benzinár-liberalizáláshoz szükséges törvénymódosító javaslatot sürgősen megtárgyalják Végül az egyszeri (decemberi) nyugdíj-kiegészítésekről folyt a vita. BÁLINT GYULA GYÖRGY Rendkívüli vt-ülés szerdán Fegyvercsörgés az Élikernél Lapunkban már több ízben foglalkoztunk a Szegedi Éliker Vállalatnál kialakult feszültségekkel. A cégnél jó ideje különböző érdekek és vélemények feszülnek egymásnak, ami ezekben a hetekben természetesnek is tekinthető. Hiszen a kötelező, illetve a lehetséges privatizálás következményeképpen egy máris bizonyosra vehető: a vállalatnak nagy mértékben át kell alakulnia, újra meg kell határoznia önmagát, és lehetséges jövőbeli tevékenységét. Nyilvánvaló, hogy számosan érdekeltek abban, minél kevesebb változás történjen, mint ahogyan az is egyértelmű, sokan félnek egy bizonytalan jövőtől. E bizonytalan helyzetben legutóbb az váltott ki fölzúdulást, hogy bár a vállalati tanács nem erősítette meg beosztásában dr. Solymossy Margit igazgatót, mégis megbízta az ügyek vitelével decemberig, az igazgatói állásra kiírt pályázat elbírálásáig. E felemás megoldás kapcsán szólaltattuk meg jó egy hete lapunkban dr. Ascher Alice-t, a vállalati tanács elnökét. Föltehetően, akkori írásunknak is volt némi szerepe abban, hogy a nyolc vt-tag kezdeményezésére október 31-ére, szerdára összehívott rendkívüli vállalati tanácsülés előtt aláírás-gyűjtési akció kezdődött a Szegedi Élikernél, amelynek során részint hat választott vt-tag visszahívását követelik, részint pedig a beosztásában meg nem erősített igazgatónő mellett állnak ki. A szerkesztőségünknek eljuttatott információk szerint, az aláírásgyűjtésnek van néhány szépséghibája. Például, olyan boltok dolgozói közül került ki az aláírók jó része, amely üzletek kötelező privatizálás alá esnek, s az érintett vt-tagokat jórészt nem az ő körzetükben választották. De ez a dolognak csak az egyik oldala. A fontosabb: a Szegedi Éliker és dolgozói éppúgy alapvető változásokkal kell, hogy szembenézzenek, mint a hasonló jellegű cégek mindenütt az országban. A bizonytalanság és a félelmek időszakát pedig csakis elnyújthatja, ha az elkerülhetetlen változásokra való reális fölkészülés helyett a jelenlegi állapotok védelmében próbálnak barikádokat építeni a maguk köré. Hogy ezt választják-e, vagy azt, hogy a leendő piacgazdasági modellhez alkalmazkodó, rugalmasabb vállalati kereteket építenek ki, hamarosan kiderül. Hisz az első lépéseket — egyik vagy másik irányba — szerdán meg kell tennie a vállalati tanácsnak. SZ. I. 3