Reggeli Délvilág, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-01 / 26. szám
lilamix Mix-viccek 18 éven felülieknek Néhai Ihász Nándor gyógyszerész úr már több mint egy évtizede alussza örök álmát a szentesi temetőben. Még életében gondoskodott arról, hogy példátlan értékű viccgyűjteményét átadja három gyermekének. Mint legidősebb unokája, drága édesanyám örökségeként jutottam hozzá az egyik példányhoz. Erősen „cenzúrázva” a több mint húszezer viccet, közkedvelt lapom, a „lila” Reggeli Délvilág rendelkezésére bocsátom. Csak 18 éven felülieknek! DEBRECZENY PÁL — Mi a különbség a kenguru és a strici között? Semmi, mert mind a kettő a farkára támaszkodik! — Három állat elmegy nyaralni. A kakas a tyúkjával, a gólya a babájával, a Marha a feleségével. — Legedzettebb állat a bolha, mert télen-nyáron gatyában ugrál. — A lapostetír a legvallásosabb állat, mert halála előtt mindig felveszi az utolsó kenetet. — Kankutya kérdezi a szukát: Te Zsazsa, megint állapotos vagy? Válasz: Mit tegyek, még mindig nem találták fel a kutyagumit! — Miért nincs a kakasnak keze? Mert a tyúkok nem viselnek bugyit! — A valutázók közül egyiknél jelez a rendőrkutya. Megmotozzák. Tele van dollárral, lebukott. Másik „barna legénykénél” is jelez a kutya, szintén motozás. Sok ezer márka van a zsebében, lebukott. A harmadiknál nem jelez a kutya, de oldalba pisilja az illetőt! Motozásnál kiderül, hogy rubellel akart csencselni a pasas. Ásóra magyar A fukar Kovács Bécsbe disszidált. Egyik nap levelet kap Újszegedről a feleségétől: — Küldj pár száz schillinget, nem tudom ezt a nagy kertet egyszerre ásatni és palántáztatni is . — Másnap expressz levél érkezik a férjtől. — A kertben ne ásass, egy kiló aranyat rejtettem el! Kovácsné két nap múlva írt Bécsbe: — Apucikám, itt voltak az ávósok, fölásták az egész kertet, de az aranyat nem találták .. . Jött is Bécsből a távirat:— Most palántáztass! De szépen kikerekedett aképe ezen a télen is, Belami úr — vette elő leghuncutabb mosolyát Propeller úr, és hanyag mozdulattal lefújta söréről a habot, mint már harminc éve minden este megszokó. — Miért ne kerekedne? Olyan disznót vágtunk az idén, hogy teli a kamra, százszámra lóg a szalámi és a sonkát még le se vettük a füstről — kapcsolódott a beszélgetésbe idő előtt Zsugabubus, s akkorát csettintett azzal a szép marhanagy nyelvével, hogy egy minuta alatt kiugrott a kezéből két nagyfröccs. — Nofene. Aztán szalonnára is futotta? — somolygott Propeller úr, ki — mint többször is kifejté — szintén megunta a panelvitézek szokásait, s közös disznó jeles tulajdonosaként pöffeszkedett a Zsibbadt brigádvezető összes termében. — Szalonnára? Olyat még nem is látott. Először is én kanyarítottam azt a csudaszép abákat, de olyan formásra, hogy három puszit nyomtam rá, amikor végre kihűlt a maga gőzölgéseiből. Aztán vágtam hozzá füstre valót, de oly szépet, hogy majdnem kiszökött a könny a szememből. Ami pedig megmaradt — s itt óriásit csettintett Zsugabubus, arcát elöntötte a pír, szeme alól leugrottak a fáradtság karikái —, abból lett a töpörtyű, hogy mást ne mondjak, ropogós, porcos, s természetesen zsákszámra. — Úgy bizony — kontrázott Belami, mert immár rettenetesen megijedt, hogy kimarad a beszélgetésből. — És Zsuga úr beszéljen már a disznósajtról is. Ami csak úgy omlott a szájba, mint a ... mint a ... — kereste a hasonlatokat Belami, de momentán egy sem tartózkodott a Zsibi pultja körül. Ez persze nem zavarta Zsugabubust, aki máris akadémiai fejtegetésbe kezdett bizonyos májas hurkák állagáról, ízéről és illatáról, majd így folytatta, telve sok finom keserűséggel: — Persze maga erről m tud, öregem. Hiszen, mint hallom, a maguk disznajának csak csontja volt. És jelentőségteljesen Propeller úrra nézett. Az öreg szerkesztő (mert az valt ám egykoron, s még ma is büszkén viseli eme bűnt) pedig megrázta kezében Kőbánya neves szülöttének, Világos Vendelnek testét, kortyintott egyet, majd: — Hát tudja mit, Zsuga úr! Én nem tudom, hogy a maguk kapitális disznajának mennyi lett a zsírja, de az biztos, hogy mi olyan, de olyan finom szármát kaptunk a böllértől, hogy még ma is számban van az íze. — Az egyébként a ráma, ha nem nézne tévét — szakította félbe Zsugabubus —, egyébként is. Kinek kell az a hitvány szárma? Ki.. .nek kelll! — nyomatékosította lesújtó véleményét. — És a sózott szalonnánk? Olyat maga még nem látott — heveskedett immár Propeller úr is, majdnem kilötyögtetve a sörét. — Na ne röhögtessen — visított fel Belami, miután gyomrába küldte Vilmost, ki körte is, meg pálinka is. — Akkor maga nem is tudja, hogy néz ki egy szépen metszett csülök. — Csülök? Azt maga csülöknek meri nevezni? Azt a disznóbütyköt? — lökte föl a hamutartót Propeller úr, és minden szemét az égre függesztette. — Jobb, ha meg se tudja, mekkora sonka lóg nekünk éppenséggel most a füstön. — És a harminc rúd kútáré? Ahhoz mit szól, maga vén bakkecske, mielőtt jól kiverem a szemét! — ugrott föl Zsugabubus, csöppet sem indulatosan. — Mert nekünk — s itt Belamira mutogatott — az is van. Méghozzá fejenként! Propeller úr egy pillanatig kereste a szavakat, majd , megtalálta: — Akkor maguk hatszáz kilós disznót gyilkoltak. Ilyen szemtelenség hallatán még Béla, a kocsma legkedvesebb legye is öszszevonta szemöldökét. Zsugabubus pedig végigrohant három asztalon, segítségül hívta az isteneket és előadást tartott a sertéshizlalás ősi szokásairól. Belami féllábbal Propeller úr nyakán táncolt, a másikkal pedig megpróbálta fölrajzolni a falra Disznó Dezső portréját, aki manapság Kolbász Kázmér névre hallgat az erkélyén. S közben esküdözött minden szentekre, hogy az a disznó igenis ... Meg egyébként is! Az első pofon állítólag este nyolc után csattant, amikor az úri és egyéb közönség (mint azt már szépemlékű Rejtő Jenő bátyánk is papírra vetette!) elkezd táncolni. De mint mondják, a rugdosás elmaradt. Majd miután Plüss Eta vezetésével megérkeztek az ENSZ békefenntartó erői, a háborús felek a kóstolók kölcsönös kicserélésében egyeztek meg. Belami mindehhez csak annyit fűzött másnap hajnalban, miután teljesítették a kék, a zöld, a vörös és a Baga túrát. — Akkor is a mi töpörtyűnk a ropogósabb. S ez már így kerül az összes külvárosi történelemkönyvbe. BÁTYI ZOLTÁN Belami esküdözik ellérfy László: • Ott is tartunk tehát, hogy még Somogyi Károlyné fotóriporter sem tudja mire vélni a bemutatott fényképet, azaz, a lefotózott gyermek feje fölötti vörös fényt, ami természetesen sehol sem volt a fényképezésnél. Pusztay Sándorhoz nyilván sok hasonló felvétel eljutott már a szerkesztőségbe. Pusztay Sándor: — Négy olyan fölvételt őrzünk, melyen megmagyarázhatatlan fényjelenség észlelhető. Köztük egy olyan is, ami egy gyermekét tartó Madonnát ábrázol, s e Madonna fényből van... Ez különben szakmai körökben, egy eléggé híres fotó, hiteles MTI- jelentés készült arról, hogy a fényképpel kapcsolatban semmiféle manipuláció nem történt. Gellérfy László: — Volt egy másik, szintén ismert eset, az a bizonyos győri „csempesztori’! Mi is ennek a lényege? Megkérem Sós Tibort, vetítse le az ezzel kapcsolatban készített riportot.— Lámpa kikapcsa, megkezdődik a vetítés. Az eset szereplői elmondják: zöld fénycsóva világította be „egy szép napon” a lakást, zöld fény jött hirtelen mindenhonnan, még a lámpából is, majd zsugorodni kezdett, és végül eltűnt a tévében. A történetnek ezzel még nincs vége, mert egy szakállas „rémpofa” maradt után a kályhacsempén. A megszólaltatottak elmondják, kiálló arccsontú, bajuszos-szakállas volt ez az arc, s nem kimondottan kellemes látvány. Olyannyira nem, hogy a lakók rendőrt hívtak, a rendőrök ki is jöttek, mintát vettek a csempén lévő zselatinszerű, ismeretlen anyagból, felküldték Pestre megvizsgálni, azóta semmi hír.) GellérfyLászló: — Eddig a bejátszás. Ki mit szól hozzá? Dr. Kiss József: — A látottak engem meggyőztek, ha másról nem is, arról föltétlenül, hogy ezekkel az emberekkel valami történt. A pszichéjükön belül vagy kívül — nem tudni. Hogy ufójelenségnek tekinthető-e az eset, ezen lehetne vitatkozni. Én nem mondom, föltétlenül idegenek ittlétének kell betudni. Ma úgyszólván, „sugárzásban élünk”, nem elképzelhetetlen bizonyos anyagok és bizonyos sugarak kölcsönhatása. Lehetséges, nem csak az élő szervezet reagál a sugárzásra, de az élettelen anyag is, bizonyos körülmények között. Jelen esetben ez a csempe. Dr. Tráser László: — Most pedig, képzeljünk magunk elé egy erdőt, ahová kiránduló csoport érkezik, jól érzik magukat, majd a sötétség leszálltával hazamennek. Otthagyják a nyomaikat. Az állatok előjönnek, látják, a letört ágakat, a tábortűz helyét — még füstöl is a parázs ■—, az eldobált üvegeket, konzervdobozokat. . . Mindezt nem tudják mire vélni Mi sem tudunk mire vélni bizonyos titkokat, de mi legalább kérdezni tudtunk. Ettől vagyunk emberek. Ilyen titok például Nostradamus, aki erre a furcsa, ’90-es évtizedre katasztrófát jósolt. Az ember a ’60-as, ’70-es években még alapvetően optimista volt, holott akkor még fenyegetett az atomháború réme. Ma már nem fenyeget, az emberiség mégis borúlátó. Ha a ’60-as években bukkant volna elő a csempén a rémpofa, talán jót nevetnek rajta, akik látják. Most, a ’90-es évtizedben rendőrt hívtak, ufóra gondoltak. Gellérfy László: — Milyen ufójelenség lehetett ez, ha egyáltalán az volt? Általában milyen típusú ufóeseteket tartanak nyilván Magyarországon ? Pusztay Sándor: — Még mielőtt erre válaszolnék, el kell mondanom, Magyarországon, nem úgy, mint például Amerikában, ufókutatásra nincs pénz. Mindenesetre, mi rengeteg jelenségről tudunk, amikor „konkrétan” ufót láttak az emberek, sőt, előfordult kapcsolatfölvétel is. Idegen űrhajókból egyébként nálunk kétféle típusút figyeltek meg eddig, hosszú, szivaralakút, illetve csészealjat. Talán, a nagy, szivar formájú szállítja a kis csészealjakat ? . . .ellérfy László: — Asándorfalvi ufóeset észlelője is csészealj, azaz inkább kúp alakú járművet figyelt meg augusztusban, akörül nyüzsögtek az idegen lények, előttük szaladt haza halálra rémülten ember és kutya. Az eset észlelője, feleségével együtt, itt ül közöttünk Most is fönntartják, amiről beszámoltak annak idején? (Hogy ■fönntartották-e, avagy sem, arról holnapi számunkban tudósítunk.) FARKAS CSABA „Egyetlen kutatási ciklusban az USA 150 millió dollárt áldoz az ufókutatásra, Japán 100-at, s az ENSZ-nek is van erre elkülönített alapja... ” Az ufók nyomában (4.) Folytatjuk az újszegedi ufóforum „helyszíni közvetítését”; a rendezvény résztvevői — mint emlékszünk — dr. Tráser László, lapunkban is gyakran publikáló filozófus, dr. Kiss László fizikus, biofizikus, dr. Szathmáry Károly csillagász, dr. Balogh Tibor pszichológus, Pusztay Sándor, az Ufómagazin főszerkesztője, és Sós Tibor, a Byufor megyei szervezetének elnöke. A fórumot Gellérfy László vezette. Sakk—matt Nyertesek A Reggeli Délvilág január 26-án megjelent lilamix összeállításában közölt feladvány (szerzője H. V. Tuxen) helyes megfejtése: Fd3. A helyes megfejtők közül négy személynek ezúttal is 150—150 forintos jutalmat sorsoltunk id. A következők nyertek: Halmai Éva (Makó), Nagy László (Hódmezővásárhely), Fodi Imréné (Ásotthalom), Váradi Károlyné (Szeged). A jutalmakat postán küldjük a nyerteseknek. — Járnai — Feladvány Világos: Kb5, Vg5, Hf8 gyalog: f3 Sötét: Kd5, Fe5 Világos indul és a második lépésben mattot ad. Mixer: Bagaméry László DÉLVILÁG mmmm 1993.febr. 1hétfő mm mr !